Ginny nem mozdult a m�rv�ny padl�r�l, onnan b�mult a vele szemben �ll� f�rfire. Lucius t�relmetlen�l a nyelv�vel csettintett, majd hirtelen lehajolt, �s megmarkolta a l�ny karj�t. Az a sokkt�l meg sem tudott sz�lalni. A f�rfi talpra r�ntotta, �s mereven a szem�be n�zett. Test�k szinte millim�terekre volt egym�st�l. Ki kell szabadulnia ebb�l a helyzetb�l! Ginny �gy �rezte, mintha minden �sszefolyna el�tte. Azok a szemek… Malfoy szemei hipnotiz�lt�k �t.

- Ez f�j! Eresszen el! – vinnyogta, �s pr�b�lt szabadulni k�ny�rtelen szor�t�sb�l. A f�rfi ugyan eleresztette, de egy l�p�ssel k�zelebb ment, mire � h�tr�lni pr�b�lt, de h�ta a falnak �tk�z�tt.

- Soha t�bb� nem fogsz �gy viselkedni! �n nem vagyok az a kisfi�, mint a di�kt�rsaid t�bbs�ge. �k tal�n szeretik, ha a kis j�t�kaidat �z�d vel�k, vagy elviselik a d�hkit�r�seidet, de �n nem fogom! Meg�rtetted?! – Ginny v�laszk�ppen egyszer�en csak b�lintott, f�lve, hogy nem j�nne m�s ki a sz�j�n, mint egy sik�t�s. Lucius egyet h�tral�pett, �gy nagyobb teret adva a l�nynak, �s leereszked�en tov�bb folytatta. – Jobban tenn�d, ha nem besz�ln�l olyan dolgokr�l, amelyekr�l fogalmad sincs, kisl�ny. Els�sorban, te nem tudsz semmit sem r�lam, sem pedig m�sokr�l. – Az id. Malfoy megfordult, �gy Ginny csak a h�t�t �s hossz� sz�ke haj�t l�thatta. M�sok? Ink�bb a hal�lfal� haverjai…

- Mindenki tudja, hogy micsoda �n �s a t�rsai. Gyilkosok, gonosztev�k, d�h�ng� �r�ltek, n�gyal�z�k… – suttogta Ginny l�zadozva, de nem tudta befejezni a mondatot, mert Lucius a f�nysebess�get megsz�gyen�t� m�don k�zeledett fel�, �s neki l�kte a falnak. Az eg�sz test�vel odaszor�totta a l�ny sokkal kisebb alakj�t. D�h �s f�lelem fojtogatta Ginnyt. Mind az �rzelmek, mind a f�rfi teste arra k�nyszer�tette, hogy feln�zzen r�. Az eszm�letlen d�h�s volt, j�l l�thatta ezt a szemeiben. De egy gonosz �nel�g�lt mosoly jelent meg az arc�n. A f�rfi ajkai a bal f�l�hez k�zel�tettek, �rezte forr� lehelet�t a b�r�n. Az eg�sz teste libab�r�s lett.

- Sz�val, �n egy n�gyal�z� lenn�k… Hmm? – M�g jobban a l�nyhoz nyomta a test�t. – Akkor mi�rt is fogn�m vissza magam, hogy kihaszn�ljam a helyzetet? �gy is a feles�gem leszel. El�bb vagy ut�bb �gy is az eny�m leszel. Mi�rt ne most? Egy olyan n�gyal�z�nak, mint �n ez hely�nval� lenne. – Ginny hal�lra v�lt f�lelm�ben, �s �rezte, amint a f�rfi keze a derek�n lassan kih�zza a bl�z�t a szokny�j�b�l. �rezte, amint a h�velykujja kis k�r�ket rajzol a has�ra.

Egy er�tlen ny�sz�rg�s szaladt ki a sz�j�n, �s elkezdett reszketni. A f�rfi szemei s�v�rogva tekintettek fel a has�r�l, �s tal�lkoztak k�nnyekkel telt szemeivel. Lucius m�lyen a szem�be n�zve b�mult r�. Ez�stsz�rke szemek tal�lkoztak mogyor�barn�kkal. A d�h tal�lkozott a f�lelemmel.

�gy t�nt, mintha n�h�ny m�sodpercre meg�llt volna az id�. Ginny s�padt arc�n egy k�nnycsepp szaladt v�gig, �s Lucius kez�n landolt. A f�rfi egy pillanatra becsukta a szem�t, �s lassan kif�jta az eddig benntartott leveg�t. Remegve engedte el a l�nyt, �s ell�pett t�le. Ginny majdnem a f�ldre esett, mivel a l�bai alig b�rt�k megtartani, most hogy a f�rfi teste m�r nem szor�totta a falhoz.

- Honky! – ki�ltotta Lucius term�szetellenes nyugalommal a hangj�ban.

Abban a pillanatban egy apr� teremtm�ny jelent meg, aki feh�r konyharuh�t viselt, amely megmutatta annak l�bait. Olyan m�lyen hajolt meg, hogy orra szinte a m�rv�nypadl�t �rintette.

- I-igen, U-u-uram – dadogta a nyilv�nval�an retteg� h�ziman�.

- Mutasd meg Ginevr�nak a szob�j�t! – jelentette ki egyszer�en, teljesen figyelmen k�v�l hagyva Ginnyt.

Hogy tud ennyire nyugodtan besz�lni, mikor az el�bb m�g eszm�letlen d�h�s volt?

An�lk�l, hogy b�rmi m�st mondott volna, elhagyta az el�csarnokot.
Ginny h�t�val a falnak t�maszkodva �llt. Megpr�b�lta lenyugtatni a l�gz�s�t. A remeg�s a test�ben m�r abba maradt. Hirtelen egy finom r�nt�st �rzett a szokny�j�n. Len�zve megpillantotta, hogy a h�ziman� b�mul fel r� f�l�nken. – Kisasszony, k�vessen, k�rem!
Honky felvezette a l�pcs�n az els� emeletre, n�ha-n�ha a l�nyra n�zett, hogy megbizonyosodjon r�la k�veti-e a l�ny. Ginny lassan, remeg� l�bbakkal, amik alig akartak engedelmeskedni neki, k�vette a h�ziman�t. A kis l�ny meg�llt a hossz� folyos� k�zep�n, �s egy faajt�ra mutatott. Csettintett hossz� ujjaival, mire az ajt� felt�rult. A griffend�lesnek gy�keret vert a l�ba, �s m�g mindig sz�d�lt az el�z� esem�nyekt�l.

- Ez lenne a kisasszony szob�ja – cincogta f�l�nken a man�.
Ginny mosolyt er�ltetett az arc�ra, �s bel�pett a hatalmas szob�ba. A pillant�sa a baldachinos �gyra esett, �s felfordult a gyomra a l�tv�nyra.

- Az �r hat �r�ra v�rja az �tkez�be vacsor�ra. Honky felj�n majd, �s elk�s�ri a kisasszonyt. – man� meghajolt, �s egy halk pukkan�s k�s�ret�ben elhagyta a szob�t.

Ginny a padl�n �ll� inga�r�ra n�zett. �t �ra volt… M�r csak egy �r�ja maradt, �s �jra szembe kell n�znie a f�rfival… Hogy tudta elfelejteni, hogy mi is volt a f�rfi val�j�ban? Hogy tudta kit�r�lni a m�ltj�t?

A selyem �gynem�re dobta mag�t, �s meg�ll�thatatlanul zokogni kezdett. Mi�rt tette vele ezt a Miniszt�rium? Mi�rt er�szakolj�k hozz� ehhez az emberhez? M�g soha nem f�lt ennyire, mint abban a pillanatban, mikor a falhoz szor�totta. Csak meg akarta f�leml�teni, vagy t�nyleg meg akarta er�szakolni? K�pes lett volna erre? T�nyleg ilyen dolgokat tett ezel�tt? Term�szetesen, ne felejtsd el, � egy hal�lfal� volt, �s te a feles�ge leszel… Vele kell majd aludnod… Vele kell let�ltened az �leted… Ez lesz, ha nem szabadul meg t�led… Ginny szorosan megragadta a takar�t, �s fej�t a p�rn�k k�z� temette. Zokog�sa m�g er�sebb� v�lt.

Lucius a dolgoz�szob�j�ba viharzott hangosan bev�gva maga m�g�tt az ajt�t. Fujtatott d�h�ben. Miut�n ledobta k�peny�t a kanap�ra, le�lt az egyik fotelba a kandall� el�tt. Egyik kez�ben a s�tap�lc�ja volt, a m�sikra pedig homlok�val t�maszkodott. Ez m�r kihozta a b�ket�r�sb�l… Ez a l�ny k�pes volt �gy felb�sz�teni, mint ezel�tt csak keveseknek… Hogy mer�szeli az a kis fatty�, hogy ilyen dolgokkal v�dolja meg?!

Bosszankodva a homlok�t r�ncolta, �s a p�lc�j�val megid�zett egy �veg l�ngnyelv whiskyt. J�csk�n �nt�tt mag�nak a borosty�n sz�n� folyad�kb�l egy poh�rba, �s egy h�z�sra megitta.
Vajon mit csin�l most az a l�ny? Tal�n a helyzet igazs�gtalans�ga miatt d�h�ng…

Elford�totta a pillant�s�t a kez�ben l�v� �vegr�l, �s az asztala m�g�tti k�pre v�ndorolt. Apja, Abraxas Malfoy egy tr�nszer� fotelben �cs�rg�tt, �s �rzelemmentesen b�mult r�. Anyja, Callidora Malfoy f�rje m�g�tt �lldog�lt, �s halv�nyan r�mosolygott.

Egy gondolat futott �t Lucius agy�n. Van egy k�p az �desanyj�r�l a vend�gszob�ban. � megn�zhetn�, mit csin�l most a l�ny…
Felemelkedett a sz�kb�l, �s a sz�leit �br�zol� festm�nyhez ment.

- Any�m, megtenn�l nekem egy sz�vess�get, �s megl�togatn�d az els� emeleten, a vend�gszob�ban l�v� keretedet. – Ez ink�bb egy k�vetel�s volt, mint egy k�r�s. Anyja �rdekl�d�en mosolygott r�.

- Term�szetesen, Lucius. Mit csin�ljak ott?

- Van egy fiatal n� abban a szob�ban, �s tudni akarom, hogy mit csin�l.

Callidora Malfoy kioldalgott a festm�nyb�l. Lucius v�rakoz�n n�zte a festm�nyt, de azt�n elford�totta tekintet�t, mikor �szre vette, apja gyanakodva figyeli. Le�lt az �r�asztala m�g�tti sz�kre v�rva, hogy anyja visszat�rjen.

- Fiam? – Anyja tiszteletet parancsol� hangja t�lt�tte be a szob�t. Lucius megfordult sz�k�vel, hogy szembe lehessen vele.

- Nos, mit csin�lt?

- Az a szeg�ny teremt�s kis�rja a k�t szem�t. �sszekuporodva fekszik az �gyon, �s borzalmasan remeg. Mi t�rt�nt vele? – A v�dl� hangs�ly tiszt�n kicsenget Mrs. Malfoy hangj�b�l.

- Tal�n megmutatta neki, hogy ki az �r a h�zn�l. A n�knek meg kell tanulniuk, hol a hely�k, �s mi lenne erre a legjobb m�dszer, ha nem az, hogy a saj�t testeddel f�kezd meg �ket? Ez az �n fiam! – mondta vontatottan, ugyanakkor b�szk�n is Abraxas Malfoy. Callidora rettegett tekintettel n�zett f�rj�re.

- �n nem vagyok olyan, mint te, ap�m – r�ncolta homlok�t m�rgesen, mire apja k�tked�en n�zett r�. – Ne n�zz �gy r�m! Veled ellent�tben, �n soha nem er�szakoltam meg Narciss�t, mint ahogy te tetted el�g s�r�n any�val.

- Lucius… – k�rlelte Callidora fi�t.

- Ne j�tszd itt a k�ristafi�t, Lucius! Tudom, mire vagy k�pes. �s ha annyira k�l�nb�z�l t�lem, akkor az a fiatal l�ny mi�rt s�r? – mondta Abraxas magabiztosan.

Lucius el�r�ntotta a p�lc�j�t, �s a k�pre szegezte. – Hagyd el a k�pet most azonnal, vagy le�getem veled egy�tt! – sziszegte fenyeget�en. Abraxas egy arrog�ns �nel�g�lt mosolyt k�ld�tt fi�nak, de az�rt kioldalazott a k�pb�l.

- Mit tett�l, Lucius? Ki ez a l�ny? – k�rdezte �desanyja �rdekl�dve.

- � a menyasszonyom. Kevesebb, mint n�gy h�t m�lva feles�g�l fogom venni. – S�hajtott. – Nem csin�ltam semmit. � provok�lt engem, �s �n egy kicsit r�ijesztettem.

- A menyasszonyod? �s nem csin�lt�l semmi m�st, mint r�ijesztett�l? – k�rdezte let�rten.

Lucius megr�zta a fej�t.

- Lucius, � m�g nagyon fiatalnak t�nik, tisztelettel kellene b�nnod vele. Ne k�vesd el azt a hib�t, mint az ap�d!
Felkelt sz�k�b�l, �s az ablakhoz s�t�lt, hogy a var�zslatos kil�t�sban gy�ny�rk�dj�n a Malfoy K�ria k�r�l. T�lt�tt mag�nak m�g egy poh�r l�ngnyelv whiskyt, �s azt kortyolgatta, m�g a kertet n�zte. Nagyon nem tetszett neki, ha az apj�val hasonl�tgatt�k �ssze.

A francba… Soha nem tudta elker�lni, hogy ne legyen b�ntudata… Mi�rt kell annak a l�nynak �lland�an provok�lnia?! Nem kellett volna azzal megfenyegetnie, hogy meger�szakolja. A szemei teljes p�nikkal voltak megtelve…

A pillant�sa az �r�ra esett. Tizen�t perce maradt a vacsor�ig. Lassan els�t�lt az �tkez�be, le�lt az egyik sz�kre a hossz� asztaln�l.

Ginny zokog�sa fokozatosan al�bb hagyott. Egy apr� kopogtat�sra riadt fel. Az inga�r�ra pillantott. A pokolba! Vacsoraid� volt. M�g nem volt k�sz r�, hogy a f�rfival tal�lkozzon, de nem volt v�laszt�sa. Az �lt�z�asztalon l�v� t�k�rh�z sietett. Borzalmasan festett. A szemei feldagadtak, �s a haja is k�cos volt. Lassan megf�s�lk�d�tt, de a szemei m�g mindig ugyan�gy n�ztek ki, mint amilyenek voltak. Az ajt�hoz l�pett, �s kinyitotta azt. Honky n�zett fel r� agg�d� kifejez�ssel az arc�n. – Kisasszony, j�l van? – cincogta.

- I-igen, Honky, k�sz�n�m – v�laszolta remeg� hanggal.

A h�ziman� levezette egy k�tsz�rny� faajt�hoz. Honky kopogtatott, �s nyugtalanul v�rt.

- Gyere be! – Lucius gyeng�d hangj�t�l hideg borzong�s futott v�gig a l�ny gerinc�n. Az ajt� felt�rult, �s a legifjabb Weasley bel�pett rajta.

Ginny sz�nd�kosan v�gig a man�t n�zte, ahogy az az asztalhoz k�s�rte, majd kih�zta neki a sz�ket.

A tekintete az el�tte l�v� ez�st t�ny�rra esett. �rezte, hogy a f�rfi �t b�mulja, aki k�zvetlen�l vele szemben �lt. Lucius megk�sz�r�lte a tork�t, de Ginny nem figyelt r�. Nem fog a f�rfira n�zni! Malfoy csettintett az ujjaival, �s abban a pillanatban t�ny�rj�n megjelent az �tel. Az illata isteni volt, de nem igaz�n volt �hes.

- Enned kellene. Azt k�rtem a man�kt�l, hogy f�zzenek valami olyat, amit szeretsz. Azt gondoltam, hogy a k�nnyed francia konyha tetszene neked – jelentette ki nyugodtan.

Ginny feln�zett, �s pillant�sa tal�lkozott a f�rfi�val. Azt hitte, hogy ez majd lecsillap�tan�?

Lucius agg�dva figyelte.

- Ennek nem kellett volna megt�rt�nnie – mondta v�g�l az id. Malfoy bocs�natk�r�sk�ppen.

Ez most t�nyleg egy bocs�natk�r�s volt? Tal�n ez minden, amit v�rhat. A Malfoyok nem szeretnek bocs�natot k�rni. Ginny b�lintott v�laszk�pp. �vatosnak kell lennie a f�rfival a j�v�ben. M�g ha azt is mondja, hogy nem kellett volna megt�rt�nnie, az nem jelenti azt, hogy nem is fog megt�rt�nni �jra.

Megfogta a vill�j�t, �s elkezdett csendben enni.