- H… Harry Potter? – kapott leveg��rt Leto Papafotiu, Harry sebhely�t fix�rozva. – De… de h�t �n azt hittem, hogy Dudleynak h�vnak!

- Csak mert m�g �j vagy a K�rben – v�laszolt a bar�tja, Jaszon. – Az �reg banda ismeri Harry val�di kil�t�t… - fenyeget� testtart�ssal k�zeledett a fiatalemberhez, – �s azt is tudjuk, hogy el�rult minket.

- Nem �rultalak el – v�laszolta Harry. – Ha megtettem volna, m�r csak egy f�st�lg� hamukupac lenn�k, nem gondolod?

- Sokf�lek�ppen el lehet �rulni az embert, Potter – ropogtatta meg a kezeit Jaszon ’�gimeszel�’ Stephanides. – Elhagyt�l minket, �s ez fel�r egy �rul�ssal, arr�l nem is besz�lve, hogy el�rultad a h�gomat is!

Harry az �gre emelte a tekintet�t. – Mi�rt nyaggat engem mindenki a h�g�val?

- Vigy�zz, mit besz�lsz, Potter! – Jaszon megragadta Harry gall�rj�t, �s mag�hoz r�ntotta, hogy egyenesen a szem�be n�zhessen. – Akir�l besz�lsz, az �n h�gom �s a te feles�ged! �s te elhagytad �t! Otthagytad legnagyobb b�nat�ban, amikor elvesztette a kisl�ny�t!

Harry olyan er�vel l�kte el mag�t�l a kem�nyk�t�s� var�zsl�t, hogy az kis h�j�n hanyatt esett. – �gy besz�lsz, mintha csak Phaedra kisl�nya lett volna, �s az eny�m nem! Csak hogy tudd, �n sosem akartam ezt a h�zass�got! Ha a dr�gal�tos testv�red nem h�l�zott volna be azzal, hogy teherbe esik…

- H�t �pp ez az! – csattant fel Jaszon. – Hozz� sem lett volna szabad �rned, �s akkor nem esett volna teherbe!

- Na n�zzenek oda, ki besz�l! Mr. �n-Vagyok-Leto-Gyerek�nek-Az-Apja! – v�laszolt Harry szarkasztikusan.

- Mi ez a l�rma? – sz�lalt meg egy �lmos n�i hang a k�zeli l�pcs� tetej�n.

- Potter j�tt vissza, Nauszika – morogta Jaszon.

- Potter? – a n� hangja meglepettnek hangzott. Kil�pett az �rny�kb�l a f�kly�k ny�jtotta gyenge f�nybe. Magas, v�kony n� volt a harmincas �vei derek�n. Szigor� arckifejez�se mindig McGalagony�ra eml�keztette Harryt, de m�g McGalagonyt legal�bb n�ha-n�ha volt alkalma ’laz�t�son’ kapni (mint pl. amikor arra buzd�totta H�borcot, hogy csavarja le az egyik csill�rt), Nauszika Kondosn�l m�g sosem l�tta, hogy ’elengedte’ volna mag�t. A n� sokkal ink�bb egy f�rfira eml�keztette �t, �s val�sz�n�leg f�rfias fell�p�s�nek k�sz�nhet�en volt � a Herm�sz K�r�nek vezet�je.

- Mit csin�lsz te itt? – k�rdezte a n� Harryt. – R�ad�sul a t�rsad n�lk�l?

- M�ghozz� Spiro alakj�ban j�tt ide… - tette hozz� Jaszon.

- Spiro alakj�ban? – n�zett Harryre �rdekl�dve Nauszika.

- �gy bizony. Sz�zf�l�-f�zetet haszn�lt – magyar�zta Harry s�gora.

- �s mi�rt, ha szabad k�rdeznem? – tudakolta a K�r vezet�je.

- Mi�rt? H�t tal�n �r�mmel fogadtatok volna, ha a saj�t b�r�mben j�v�k ide? Arr�l nem is besz�lve, hogy a bej�rati ajt� m�r �gysem engedett volna be… lefogadom, hogy levetettetek azon emberek list�j�r�l, akiknek enged�lye van bel�pni a f�hadisz�ll�sra – v�laszolt Harry.

- Ebben igazad van – ismerte be Nauszika. – Viszont nagyon �rdekelne, hogy hol van most az igazi Spiro.

- Mi�rt, Spiro partnere tal�n nem tudja megkeresni a K�vet� B�b�j seg�ts�g�vel? – k�rdezte gunyorosan Harry.

Nauszika �gy tett, mintha meg sem hallotta volna a k�rd�st. – Hol van?

- J� kezekben, �s azon nyomban eleresztj�k, amint vissza�rek.

- Ha vissza�rsz. De ne vegy�l r� m�rget. Gyrost csin�lok bel�led, Potter! – morogta Jaszon a fog�t csikorgatva, �s r� is ugrott volna Harryre, ha Nauszika nem �ll�totta volna meg.

- El�bb kihallgatjuk, azt�n csin�lhatsz bel�le gyrost – sz�lt az asszony, �s Harryhez fordult. – Sz�val, Potter, �ruld m�r el, hogy mi�rt j�tt�l vissza!

Harry agya l�zasan dolgozott, igyekezv�n kital�lni egy j�nak hangz� �r�gyet, de tudta, hogy ezeknek semmi sem lesz el�g j�, j�vetele val�di ok�t pedig csak nem �rulhatta el nekik… �gy azt�n a legostob�bb �tlettel �llt el�, ami csak esz�be jutott: - Ez�rt a fot��rt j�ttem. – Ezzel el�h�zta az ing�be rejtett var�zsl�fot�t, mely a boldog Potter csal�dot �br�zolta. – Egyetlen k�pem sem maradt az �n b�r�nyk�mr�l – vont v�llat egy szomork�s mosoly k�s�ret�ben.

Egy pillanatra mintha megenyh�ltek volna Nauszika szigor� von�sai. � maga is nagyon kedvelte a gyermeket, noha sosem mutatta ki. A csapat vezet�jek�nt nem lehetett �rzelg�s, ha nem akarta elvesz�teni tekint�ly�t. Most azonban…

- Jaj, Potter… - A n� kiny�lt �s meg�lelte Harryt. – Annyira sajn�lom, ami a kisl�nyoddal t�rt�nt. – Visszah�z�dott, �s a f�rfi szem�be n�zett. –Az � hal�la azonban nem el�g ok arra, hogy el�ruld a K�rt. Jaszon, t�gy vele, amit akarsz.

Harry s�gora gonosz vigyorral l�pett el�re. – Most megfizetsz, Potter!

- Jaj, de ciki – s�hajtott Harry, �s �sszekulcsolta a kez�t a h�ta m�g�tt.

- Ne ingerelj, Potter! – szor�totta �ssze a fog�t Jaszon, mik�zben az ing�ben kotor�szott a var�zsp�lc�ja ut�n, a g�r�g var�zsl�k a melegre val� tekintettel ugyanis nem hordtak tal�rt. A f�rfi el�r�ntotta a p�lc�j�t �s ’Fodere’-t ki�ltott.

- Capitulatus – vetette oda f�lv�llr�l Harry, akinek siker�lt �gy el�vennie a p�lc�j�t, hogy ellenfele �szre sem vette. M�g Jaszon az ing�ben kotor�szott, Harry sim�n becs�sztatta a kez�t a h�ts� zseb�be… Ha R�mszem Mordon itt lett volna, bizony�ra kifejezte volna rosszall�s�t, hogy a h�ts� zseb�ben hordja a p�lc�t. Harry azonban azt v�laszolta volna: ugyan m�r, Mordon, m�g mindig megvan a fenekem!

- H�! – ord�totta Jaszon d�ht�l remegve, amint a p�lc�ja kirep�lt a kez�b�l �s Harry�ben landolt.

- H�, mi? – k�rdezte Harry. – Ezt szeretn�d visszakapni? – forgatta s�gora p�lc�j�t az ujjai k�z�tt.

- Ez nem igazs�gos!

- Mi nem igazs�gos? Gyrost akart�l csin�lni bel�lem, �n pedig egyszer�en csak megszabad�tottalak a ’ny�rst�l’. De most komolyan, Jaszon, m�r tizenegyedik alkalommal siker�lt lefegyvereznem t�ged, �s m�g mindig nem tanult�l bel�le?

- Dehogynem tanultam! – morogta a nagyra n�tt var�zsl�, �s Harryre rontott, hogy az �tlagember�n�l h�romszor nagyobb �kl�vel int�zze el.

- Tempus Glacietur! – sz�lt egy tizedm�sodperccel azel�tt, hogy a gorilla-szer� �k�l tal�lkozhatott volna az orr�val. Vigyorogva k�r�ln�zett: Leto �s Nauszika is megdermedt az id�ben, de egyik�k sem n�zett ki olyan m�k�san ’szobor-form�j�ban’, mint a s�gora, aki egy ugr�s k�zep�n dermedt meg, �s most el�re ny�jtott kezekkel, harci ki�lt�sra t�tott sz�jjal �llt ott.

Harry Nauszika bl�z�ba ny�lt (csak semmi piszkos gondolat!), �s el�h�zta a n� p�lc�j�t, majd a saj�tj�val a K�r vezet�j�re mutatott, mire az ’kiolvadt’.

- �gyes b�b�jl�s, Potter – jegyezte meg a n�. – De h�t mindig is te volt�l a legjobb az �nv�delemben… K�r, hogy itt hagyt�l minket.

- Musz�j volt – vont v�llat Harry.

- Nem volt musz�j – mutatott r� a n�, mik�zben �szrev�tlen�l a bl�za kiv�g�sa fel� araszolt a kez�vel.

- Ne is f�raszd magad – Harry meglengette a kez�ben Nauszika p�lc�j�t.

A n� felvont a szem�ld�k�t. – M�r megint mindenre gondolt�l, Potter?

- Majdnem – b�lintott Harry. – �pp csak arra nem, hogy esetleg �sszet�z�sbe keveredhetek a dr�gal�tos s�gorommal.

- Ja – vigyorgott a n�. – Ti ketten sosem szenvedhett�tek egym�st, mi?

- H�t, nem �ppen. �s tudod mit, Nauszi? Sosem �rtettem, hogy hogyan engedhett�l egy ilyen b�na alakot a K�rbe. A b�b�jok ter�n egy cs�t�ny is t�bbre k�pes.

- Nos, igaz, hogy Jaszon nem �r�k�lt a sz�leit�l annyi tehets�get, mint Phaedra, de �gyes kezei vannak…

- �gyes kezei vannak? – k�ld�tt Harry egy f�loldalas mosolyt a n� fel�. – Honnan tudod?

A K�r vezet�je a szem�t forgatta. – Tudod, hogy ut�lom az ilyen vicceket, Potter.

- Igen, tudom, Nauszi.

- Nauszika – jav�totta ki a n�. – Tudod, hogy ut�lom, amikor Nauszinak sz�l�tasz, de az�rt csak csin�lod!

- Mert sz�rakoztat� egy felettest bosszantani – vont v�llat a fiatalember. F�leg, ha az a bizonyos felettes nem k�nyszer�t, hogy a saj�t v�reddel �rj b�ntet�-sorokat – tette hozz� gondolatban, �s a tekintete �nk�ntelen�l is a jobb kez�re v�ndorolt. A ’hazudni b�n’ felirat m�r kibet�zhetetlen volt a k�zfej�n, de n�h�ny halv�ny, feh�res vonal m�g mindig l�tszott a f�rfi am�gy napbarn�tott b�r�n. �rdekes m�don �vek �ta ez volt az els� alkalom, hogy esz�be jutott Dolores Umbridge… Harrynek fogalma sem volt, mi t�rt�nt a boszork�nnyal, miut�n az sikoltozva elmenek�lt a Roxfortb�l, de biztos volt benne, hogy sosem tal�lkoznak ism�t.

- M�g mindig nem v�laszolt�l: mi�rt engedted, hogy Jaszon bel�pjen a K�rbe? – sz�lalt meg ism�t Harry. – �s Spir�nak mi�rt engedted? � azt�n a legnagyobb balf�c�n a vil�gon, m�g saj�t mag�ra n�zve is vesz�lyes!

- Phaedra k�rt meg annak idej�n, hogy hagyjam csatlakozni a b�tyj�t. Azzal gy�z�tt meg, hogy Jaszon er�s, mint egy bika, �s… ebben igaza is volt – vont v�llat Nauszika. – Ami pedig Spir�t illeti… � az unoka�cs�m.

- Aha, csal�di k�tel�kek, h�t persze, ����rthet� – sz�lt Harry gunyorosan. Eddig fogalma sem volt r�la, hogy Nauszik�nak m�g vannak �l� rokonai. – Ha azonban k�v�ncsi vagy a v�lem�nyemre…

- Nem vagyok.

- Ha t�nyleg szeretn�d az unoka�cs�det meg az unokah�godat, Nauszi, akkor nem engedted volna ide �ket. A K�r vesz�lyes, �s csak azoknak szabadna itt lenni�k, akiknek m�r nincs mit veszteni�k…

- Mint neked? – k�rdezte cs�p�re tett k�zzel az asszony.

Harry a falnak d�lt �s a cip�j�t vizslatta. – Amikor csatlakoztam, m�g t�nyleg nem volt semmi vesz�tenival�m.

- Val�ban? �n azt hittem, Phaedra addigra m�r �llapotos volt.

- Ez igaz, de akkor m�g nem tudtam. Csak akkor mondta el nekem, amikor m�r t�lestem a beavat�son. Amikor csatlakoztam, t�nyleg nem volt mit vesz�tenem… - Harry hangja megremegett.

- Nem tudom, min ment�l kereszt�l azel�tt, hogy csatlakozt�l, Potter, de b�rmi volt is az, l�ttam, hogy er�t �s elt�k�lts�get adott neked ahhoz, hogy gyorsabban tanulj, mint a t�bbi �j tagunk… Felt�telezem, volt valami k�ze a dolognak Tudjukkihez?

A fiatal var�zsl� b�lintott. – �s most visszat�rt.

- Igen, hallottam – h�zta el a sz�j�t a n�. – Legut�bb te gy�zted le, nemde?

- Csup�n megfutam�tottam. Sosem gy�ztem le. – Harry zavar�ban az als� ajk�ba harapott. – Pedig le kellett volna gy�zn�m, de… de… nem ment.

- Vagy megtehetted volna, de �gy �rezted, hogy nem k�ne – sz�lt halkan az asszony.

Harry feln�zett a cip�j�r�l, �s tal�lkozott a tekintet�k. A fiatalember smaragdsz�n� szeme hatalmasra ny�lt a meglepet�st�l. – Honnan tudod…?

A n� megr�zta a fej�t. – Semmit sem tudok, Potter, csup�n levontam a k�vetkeztet�seket. Akkoriban mindenf�le h�rek terjengtek arr�l, hogy majdnem meg�lted �t, de � a v�g�n elmenek�lt, te pedig elt�nt�l… Azt�n egyszerre csak megjelent�l itt, sz�rnyen levert volt�l, �s azt mondtad, hogy boldogan haln�l meg a s�t�t oldal elleni harcban. Nem kellett hozz� sok �sz, hogy r�j�jjek: hagytad, hogy Tudjukki elmenek�lj�n, �s az�rt j�tt�l el Angli�b�l, mert sz�gyellted magad miatta. Megpr�b�ltad ezt j�v�tenni a vil�gnak azzal, hogy a s�t�t var�zsl�k ellen k�zd�tt�l. Az �letedet adtad volna �rte, hogy elkaphasd �ket, csak hogy vezekelj az�rt az egy�rt, akit hagyt�l kics�szni a kezeid k�z�l. Mondd meg nyugodtan, ha nagyon messze j�rok az igazs�gt�l, �s �n elfogadom, hogy most az egyszer t�vedek.
Harry sz�ja Nauszika eg�sz monol�gja alatt nyitva volt.

- Ja, �s csukd be a sz�d, mert �gy nem vagy valami sz�vd�gleszt�!

Harry �sszerezzent, mintha valamif�le transzb�l t�rt volna mag�hoz. A n� szavai olyan eml�keket hoztak a felsz�nre, melyeket r�ges-r�g az agya legt�volabbi sark�ba sz�m�z�tt. Nauszika szavai visszar�p�tett�k a m�ltba – egy olyan sz�gyenteljes m�ltba, mely egy cseppet sem illett a mindenki �ltal igazi h�snek tartott Harry Potterhez.

- Nem – felelt v�g�l eg�szen halkan – nem j�rt�l messze az igazs�gt�l.

- Gondoltam – b�lintott az asszony komolyan.

- Tudod, Nauszi, amikor Daphne megsz�letett, azon gondolkodtam, hogy kil�pek a K�rb�l, hogy �t biztons�gban tudjam, de… a lelkiismeret-furdal�som nem hagyta, hogy megtegyem. Ahogy mondtad, vezekelnem kellett… Tal�n… tal�n Daphne hal�la volt a b�ntet�sem.

A boszork�ny kiny�lt �s megszor�totta Harry v�ll�t. – Egy �rtatlan gyermek hal�la t�l nagy b�ntet�s, b�rmit k�vett�l is el.

- Nem – r�zta a fej�t Harry, a hall s�t�tj�be b�mulva. – Ahogy a mond�s tartja: szemet szem�rt, fogat fog�rt… az �n esetemben… egy gyermeket egy gyermek�rt.

Nauszika Kondos nem az a fajta volt, aki k�nnyen �sszezavarodik, �s ha m�gis, h�t akkor �ltal�ban j�l titkolta. Most azonban az �rtetlenked�s kifejez�se �lt ki az arc�ra. – Mir�l besz�lsz?

- Semmir�l – legyintett Harry, noha tudta, hogy amir�l besz�lt, t�volr�l sem semmi. Sz�m�ra �ppen hogy mindent ez jelentett. Ez volt mindennek az oka…

1998 j�niusa

Harry lihegett, �s a l�ba el�tt kuporg� Voldemortra szegezte a p�lc�j�t. A S�t�t Nagy�r embereinek egy r�sze elmenek�lt, amikor Albus Dumbledore meg�rkezett, a t�bbi pedig a k�zelben hevert, miut�n a Roxfort (most m�r n�hai) igazgat�ja megb�n�totta �ket. Dumbledore Harryt�l nem messze csukott szemmel fek�dt a f�ld�n - csod�latos h�feh�r szak�lla sz�tter�lt a teste k�r�l. Voldemort �lte meg.

Nem messze a n�hai Dumbledore-t�l fek�dt a szint�n halott Caramel, aki titokban k�vette Dumbledore-t, aki viszont Harryt k�vette titokban. Ha nem hajtotta volna �ket a puszta k�v�ncsis�g, akkor m�g most is �ln�nek…

Harry alig mert hinni a szem�nek, amikor az igazgat� – akit eddig legy�zhetetlennek �s halhatatlannak hitt – �lettelen�l a f�ldre hanyatlott. Dumbledore sz�mtalanszor figyelmeztette �t, hogy z�rja be az elm�j�t, hogy tanulja meg rendesen az Okklumenci�t, de Harrynek sosem siker�lt. Tal�n nem is akarta el�g er�sen, vagy tal�n Okklumencia-tan�r�nak szem�lye zavarta… Igazs�g szerint j�l haladt az Okklumenci�val, �s r�szben a Legilimenci�t is siker�lt elsaj�t�tania, de m�g k�t �s f�l�vnyi tanul�s ut�n sem siker�lt t�k�letesen lez�rnia az elm�j�t, �gy Voldemortnak ism�t siker�lt kij�tszania a v�delm�t �s mag�hoz csalogatta �t…

Most, hogy l�tta Dumbledore-t meghalni, Harry sz�rnyen d�h�s lett �nmag�ra, ami�rt nem hallgatott az igazgat�ra… ha hallgatott volna r�, akkor Dumbledore-nak nem kellett volna meghalnia, mik�zben saj�t ostobas�g�t�l pr�b�lta megmenteni �t… De v�g�l is minden Voldemort hib�ja volt, � v�gzett a szerencs�tlen �reggel…

Amikor l�tta, hogy Voldemort meg�li Dumbledore-t, Harryn�l elszakadt a c�rna: olyan er�vel �s d�hvel t�madott a S�t�t Nagy�rra, amely m�g saj�t mag�t is meglepte. �gy l�tszott, Voldemortot is meglepte a t�mad�s ereje, mert hamarosan azon kapta mag�t, hogy a p�lc�j�t�l megfosztva fekszik a f�ld�n, Harry Potter pedig a sz�v�re szegezi a p�lc�j�t (m�r ha Voldemortnak volt egy�ltal�n sz�ve…)

- Mire v�rsz m�g, Harry? – vigyorgott a S�t�t Nagy�r. – �lj meg! Vagy tal�n f�lsz?

- Nem f�lek t�le, hogy elt�r�ljek egy ilyen ocsm�ny f�rget a F�ld sz�n�r�l, Voldemort! – csattant fel Harry.

- Rezzen�stelen arccal mondod ki a nevemet… b�tor fi�. Bellatrix eml�tette, hogy nem f�lsz a nevemen nevezni.

- �, a te dr�gal�tos Bellatrixod! Azon kevesek k�z�tt volt, akiknek siker�lt elmenek�lni�k! – morogta Harry vill�ml� szemekkel. – Itt hagyott t�ged… a saj�t b�r�t mentette, �s t�ged cserbenhagyott…

- Jaj, csak nem haragszol r� m�g mindig a keresztap�d miatt? – kacagott hidegen Voldemort, noha egy�ltal�n nem volt olyan helyzetben, amely okot adott neki az �rvendez�sre. Amikor Harry v�lasz gyan�nt csak �sszevonta a szem�ld�k�t, a S�t�t Nagy�r k�gy�szer� arc�n gonosz vigyor ter�lt sz�t. – Ne hidd, hogy Bella az�rt menek�lt el, hogy mag�t mentse. �n parancsoltam neki, hogy mentse a b�r�t, ha rosszra forduln�nak a dolgok. Tal�n nem vetted �szre, Harry, de az egyik hal�lfal�m meg sem jelent itt – �reg bar�tod, F�regfark.

- Az a patk�ny nem a bar�tom – sziszegte a fiatalember.

- Csak hogy tudd – folytatta Voldemort, mintha nem is hallotta volna a fi� szavait – Bellatrix az�rt ment el, hogy csatlakozzon F�regfarkhoz.

- Jaj, micsoda f�lelmetes hadsereg lesznek �k ketten! – g�nyol�dott Harry.

- Tal�n azok lesznek – v�laszolt tal�nyosan a S�t�t Nagy�r. – Bellatrix mindig is az egyik legjobb hal�lfal�m volt, �s F�regfark, noha sz�nalmas egy alak, szint�n k�pes v�grehajtani a gyilkos �tkot, ahogyan tizenh�rom muglin �s a Diggory k�lyk�n is bebizony�totta…

- �s mi�rt mondod ezt nekem? – r�ncolta a homlok�t Harry, akit ideges�tett Voldemort besz�dess�ge. A S�t�t Nagy�r azon volt, hogy csapd�ba csalja, az biztos…

- Hogy mi�rt? – vigyorgott �rd�gien Voldemort. – Csak mert eml�keztetni szeretn�lek arra, hogy mindk�t hal�lfal�m el�g kegyetlen ahhoz, hogy embert �lj�n… b�rkit… ak�r a te kisl�nyodat is.

Harry azt hitte, ott helyben sz�rnyet hal. – Az �n… kisl�nyomat? – dadogta, mik�zben a p�lc�ja remegni kezdett a kez�ben.

- Igen, �t – b�lintott Voldemort az olyan ember nyugalm�val, aki tudja: m�ris megnyerte a csat�t.

- De… de h�t…

- Mit gondolsz, ki k�ld�zgetett neked k�peket a bab�r�l a sz�let�se pillanat�t�l fogva? �n. Mit gondolsz, kinek a hatalm�ban van a gyermek? Az eny�mben. �s mit gondolsz, mi fog t�rt�nni vele, ha �n nem �lem t�l a mai napot? � sem fogja t�l�lni.

Harry �rezte, hogy megbicsaklik a t�rde. Ez egyszer�en nem lehet igaz! Voldemort biztos csak bl�ff�l! De h�t… hogyan tudhatna a gyermek l�tez�s�r�l, ha hazudik?

- �, igen, F�regfark �s Bella k�pesek meg�lni azt az �rtatlan pici l�nyt, ha nem t�rek vissza hozz�juk �pen �s eg�szs�gesen – sz�lt a S�t�t Nagy�r, �s demonstr�ci�-k�ppen kereszt�lh�zta hossz�, p�kl�bhoz hasonlatos mutat�ujj�t a nyak�n.

- Teh�t… te k�ldted hozz�m azt a n�t Cho alakj�ban… - rebegte a fi�.

- Igen, �n.

- Ki volt az? Csak… csak azt ne mondd, hogy… hogy Bellatrix!

- Jaj, dehogy – r�zta meg a fej�t Voldemort. – Egy terhess�g ugyancsak h�tr�ltatta volna Bellatrixot a s�t�t �gy�rt folytatott harcban, �s egy�bk�nt sem hiszem, hogy k�pes lett volna hihet�en elj�tszani egy bajba ker�lt, elesett le�nyz� szerep�t. Ehhez olyasvalaki kellett, akiben volt n�mi term�szetes �rtatlans�g. A le�nyom t�k�letesen megfelelt a feladatra.

Harry ez�ttal leeresztette a p�lc�j�t �s p�r l�p�snyit h�trat�ntorodott. – A… a… micsod�d?

- A l�nyom. Az �n kisl�nyom – felelte Voldemort, �s felt�rdelt eddigi fekv� poz�ci�j�b�l, kihaszn�lva, hogy Harry p�lc�ja t�bb� nem ir�nyul a mellkas�ra. Ahhoz t�l gyeng�nek t�nt, hogy fel�lljon, azt pedig Harry is megtanulta a hoppan�l�s-tanfolyamon, hogy egy embernek j� fizikai �llapotban kell lennie ahhoz, hogy hoppan�lni tudjon. Voldemort szemmel l�that�an ahhoz sem volt el�g j� �llapotban. Tal�n ha visszakapta volna a p�lc�j�t, el tudott volna menek�lni, de Harry csak nem adhatta vissza neki!

- Arra… arra k�nyszer�tett�l, hogy a te l�nyoddal �rintkezzem? – suttogta Harry. – R�vett�l, hogy megdugjam a nyavaly�s l�nyodat?

- Ejnye-ejnye, Harry, h�t hogy besz�lsz? Halottr�l j�t vagy semmit! - L�tva a fiatal var�zsl� arc�ra ki�l� zavart, a S�t�t Nagy�r folytatta: - Igen, Harry, az �n szeg�ny le�nyom, Linda belehalt a sz�l�sbe… de f�j� sz�vemben �r�kre �lni fog… - hideg kacajt hallatott. – Na nem mintha volna sz�vem…

- Mi�rt? – k�rdezte Harry s�t�ten, ism�t Voldemortra szegezve a p�lc�j�t. – Mi�rt tetted? �s mi�rt pont a saj�t l�nyoddal?

- Nos, ez egy el�g hossz� t�rt�net, Harry…

- Nem sietek sehova – v�laszolt a fi� falfeh�r arccal. �z�tt tekintet�b�l elt�k�lts�g sug�rzott.

- Tudom, hogy te nem, de �n igen. Az aurorok b�rmelyik pillanatban meg�rkezhetnek. Nagyon k�nyelmes lenne a sz�modra, nem igaz, ifj� Potter?

- Mib�l gondolod, hogy ak�r egy is elj�n ide?

- Az�rt, mert felt�telezem, hogy vigy�zniuk kell a miniszterre… - Voldemort undok vigyorral pillantott a halott Caramelre. – Sz�val nem �rek r�, Harry, �gyhogy csak r�viden v�laszolok: az�rt tettem, hogy megzsarolhassalak. Ilyen egyszer�.

Harry szeme �sszesz�k�lt, mik�zben igyekezett �rtelmezni a S�t�t Nagy�r arckifejez�s�t, pr�b�lt Voldemort szem�n kereszt�l bepillant�st nyerni annak elfajzott elm�j�be, de k�ptelen volt olvasni a v�r�sl� szemekben. M�g ha hazudott is Voldemort, Harry nem tudta meg�llap�tani az arc�r�l.

- Hogy megzsarolhass? – visszhangozta ellenfele szavait.

- Igen, az�rt. Te is l�thattad, milyen t�nem�nyes kis angyal a le�nyk�d… ugye nem akarod, hogy meghaljon? – k�rdezte Voldemort olyan m�zes-m�zos hangon, amilyet Harry m�g sosem hallott t�le.

A fiatalember agya l�zasan zakatolt. F�regfark �s Bellatrix nem �ln� meg a gyereket, ugye? De ha… ha Voldemort meghalna vagy fogs�gba esne, biztosan a kicsin t�lten�k ki haragjukat…

Egy k�p villant Harry agy�ba: az az augusztus-v�gi nap, amikor az els� fot�t kapta a kisl�nyr�l. Az �jsz�l�tt olyan pici, olyan cs�ny�cska volt, de m�gis… valahogy olyan aranyos. Harryt letagl�zta a felismer�s, hogy � az apja, de az ijedts�ggel egyszerre valami k�l�n�s melegs�g is belop�zott a sz�v�be, ahogy a p�ly�ban mozgol�d� cs�pps�get figyelte.

Egy h�nappal k�s�bb �jabb fot�t kapott, amelyen a baba m�r sokkal szebb volt, mint az els�n: az eleinte v�r�s �s r�ncos b�re kisimult �s r�zs�s �rnyaltot �lt�tt. Minden h�napban �jabb fot�k �rkeztek, term�szetesen, mindegyik al��r�s n�lk�l, �s Harrynek nem kis f�radts�g�ba ker�lt elrejteni �ket Ron, Hermione �s Ginny el�l. A kisl�ny minden fot�n szebb �s szebb lett… v�r�sessz�ke, g�nd�r haja, �s hatalmas, smaragdz�ld szeme volt.

A legutols� fot�t mind�ssze k�t hete kapta k�zhez. A baba azon a k�pen egy �gyon �lt, �s kacar�szva j�tszott egy v�mp�r bab�val. �gy t�nt, mintha valaki a f�nyk�pez�g�p m�g�tt vicces pof�kat v�gott volna, hogy nevet�sre b�rja a kicsit… biztosan nem Voldemort nagypapa volt az.

Harry �sszerezzent a gondolatra, hogy Voldemort nagyapa lett, r�ad�sul pont az � kisl�ny�nak a nagyapja.

K�pes lenne Voldemort meg�letni a saj�t unok�j�t? Minden bizonnyal igen, gondolkod�s n�lk�l.

- V�gezz velem, Harry! – nevetett ridegen a S�t�t Nagy�r. – �lj meg, �s saj�t gyermeked gyilkosa leszel!

Harry lenyelte a tork�ban k�pz�d�tt gomb�cot.

Tehet � ilyet? Okozhatja egy �rtatlan kisl�ny hal�l�t? Tudna egy�ltal�n egy�tt �lni a gondolattal, hogy a saj�t h�sa �s v�re � miatta vesztette �let�t?

M�sr�szt viszont… itt az alkalom, hogy megszabad�tsa a vil�got Voldemortt�l.

�s egyik�k meghal a m�sik keze �ltal…

� volt az, aki arra rendeltetett, hogy meg�lje ezt a velej�ig romlott s�t�nfajzatot, aki �vtizedek �ta tartja retteg�sben a vil�got…

Mert nem �lhet az egyik, m�g �l a m�sik…

Vagy neki, vagy Voldemortnak meg kell halnia, nincs m�s �t, hacsak Sybill nem t�vedett… Dumbledore azonban hitt benne, hogy annak idej�n a Sz�rnyas Vadkanban val�di j�slat hagyta el Trelawney ajk�t…

Harry diadalmaskodhatott volna a S�t�t Nagy�r f�l�tt, �s m�gsem tette.

Megtehette volna… meg kellett volna tennie… de nem tette.

Egy hirtelen csattan�s arra figyelmeztette Harry, hogy valaki a k�zelben hoppan�lt. Nem l�thatta, hogy ki az, mert a megb�n�tott hal�lfal�k halma eltakarta el�le az illet�t. Abban azonban biztos volt, hogy valaki a J� oldalr�l �rkezett…

Ez volt az utols� lehet�s�ge, hogy v�gezzen Voldemorttal, miel�tt az aurorok k�zbeavatkoznak… de �nmag�nak sem tudta volna megmagyar�zni mi�rt, visszadobta Voldemortnak a p�lc�j�t, aki – tudv�n, hogy t�l gyenge ahhoz, hogy most v�gezzen Harryvel – p�lc�ja egyetlen suhint�s�val elt�nt. A hal�lfal�k halma m�g�l egy auror bukkant fel. Harry az egyetlen dolgot tette, amivel elker�lhette a vallat�st: dehoppan�lt.

2003. augusztus

Harry annyira gondolataiba mer�lt, hogy teljesen elfelejtkezett Nauszika jelenl�t�r�l, �gy val�s�ggal megriadt, amikor a n� megk�sz�r�lte a tork�t.

- Minden rendben, Potter? – k�rdezte agg�dva a K�r f�n�kasszonya.

- Aha, asszem – b�lintott szomork�s mosollyal Harry, noha egy�ltal�n nem �rezte j�l mag�t. A vil�gon semmi sem volt rendben…

Hagyta, hogy Voldemort elmenek�lj�n… lehet�s�get adott annak a sz�rnyetegnek, hogy �ljen �s �lj�n… Ma gyermekek sz�zai s�r�ltek meg Disneylandben, �s tizen�t meg is halt. A hal�luk Voldemort lelk�n sz�rad, �m Harry �gy �rezte, mintha minden az � hib�ja lett volna… mintha � okozta volna mindazt a hal�lt, rombol�st, f�jdalmat, k�nnyeket… az � hib�ja, mert egyetlen pillanatig gyenge volt, mert hagyta, hogy egy kisbaba angyali arca befoly�solja…

J�l tudta, mi az �sszer� v�laszt�s, de engedte, hogy az �rzelmei vez�relj�k az esze helyett… Tudta, hogy meg kellett volna �lnie Voldemortot, m�g akkor is, ha azzal a saj�t gyermeke hal�l�t okozza, de �nz� volt… Ha az esz�re hallgatott volna a sz�ve helyett, akkor az a tizen�t gyermek nem halt volna meg… Egyetlen gyermek �lete nem �rt fel tizen�t�vel, sem pedig azok�val, akik�t Voldemort a j�v�ben fogja kioltani.

Harry biztos volt benne, hogy Daphne hal�la volt a b�ntet�se, mert els�sz�l�ttj�t m�sok el� helyezte. M�sodik gyermek�nek az�rt kellett meghalnia, hogy � vezekeljen a b�n��rt… mert val�ban b�n volt nem meg�lni Voldemortot amikor alkalma volt r�… emberis�g ellenes b�ntett.

B�n �s b�nh�d�s…

Harry �gy �rezte, hogy a b�ntet�s, amit eddig kiszabott r� a sors, k�zel nem �rt fel azzal a b�nnel, amit elk�vetett. �gy gondolta, enn�l sokkal jobban meg kellene b�nh�dnie, hiszen meg�rdemli… Vagy megb�nh�d�tt m�r �rte? Lehet, hogy Ginny Malfoyjal val� h�zass�ga is Harry b�ntet�s�nek r�sze volt? Rengeteget szenvedett amiatt a h�zass�g miatt, �t teljes �ven kereszt�l… de m�g ez sem volt el�g s�lyos b�ntet�s az�rt, hogy elengedte Voldemortot… Harry azonban egyben biztos volt: minden rosszat meg�rdemelt, amit az elm�lt �vekben az �lett�l kapott. A hal�lt is meg�rdemelte volna az �nz�s��rt! Azok az �rtatlan gyerekek… Elszorult a sz�ve a gondolatra, hogy nekik az�rt kellett meghalniuk, hogy az � l�nya �lhessen. Micsoda �gbeki�lt� igazs�gtalans�g!

�nk�ntelen�l is esz�be jutott egy r�szlet a Bibli�b�l, amit annak idej�n a Little Whinging-i templomban hallott, amikor Dursley�k n�ha-n�ha r�szt vettek egy-egy mis�n: Her�des kir�ly kisgyermekek sz�zait �lette meg, hogy biztos legyen: ’a zsid�k j�vend� kir�lya’ k�zt�k van �s nem fogja fenyegetni az uralm�t. A gyermek Harry azon t�n�d�tt, Isten hogyan engedhette meg, hogy annyi �rtatlan gyermek haljon meg, csak hogy az �v�t megmentse? Kisfi�k�nt �gy gondolta, Isten sz�rnyen �nz� volt… Most viszont r�d�bbent, hogy � pontosan ugyanazt tette, holott az � kisl�nya m�g csak nem is volt fontos… csup�n Harry Potter gyermeke volt, egy k�z�ns�ges haland�, �s a vil�g semmit sem vesztett volna a hal�l�val… De ott, amikor a gonoszul nevet� Voldemorttal n�zett szembe, nem gondolt a k�vetkezm�nyekre, csak �szt�n�sen cselekedett, az �szt�ne pedig arra buzd�totta, hogy mentse meg a gyermek�t. Abban a pillanatban nem gondolt az �ldozatokra, akiknek az�rt kell majd meghalniuk, mert � rossz d�nt�st hozott.

Azalatt az �t �v alatt, am�g Voldemort bujk�lt, Harry gyakran kapta azon mag�t, hogy ’mi lett volna ha’ t�pus� k�rd�seket tesz fel mag�nak. Ak�rh�nyszor arra gondolt, hogy meg�li a S�t�t Nagyurat, megjelent el�tte egy k�nny�ztatta arc�, z�ld szem�, v�r�s-arany haj� kisl�ny, aki v�dl�n n�zett r�, �s azt zokogta: „te �lt�l meg, apa!” Ez a k�p, mely �lmaiban is k�s�rtette, most elhom�lyosult, �s ismeretlen gyermekek vett�k �t a kisl�nya hely�t, k�rusban sik�tva: „te �lt�l meg minket, Harry Potter!”

Ha Nauszika nem lett volna ott mellette, akkor Harry Dobby-m�dra fejjel rohant volna a falnak, csak hogy kiverje a fej�b�l a zavar� k�peket… de a n� jelenl�te visszatartotta… Nem hagyhatta, hogy Nauszika azt higgye, meg�r�lt!

Pedig tal�n t�nyleg kezdett meg�r�lni… mit tehetne ellene? Mit?

Jaj, pedig nagyon is tudta, mit kellene tennie: megkeresni Voldemortot �s v�gezni vele. M�g akkor is, ha az �rtatlan kisl�nya meghal emiatt.

�rtatlan? – gondolta. Ha egyszer Voldemort nevelte a gyermeket, akkor m�r biztosan egy�ltal�n nem �rtatlan. Mif�le ember v�lhatott bel�le Voldemort keze k�z�tt? Harryt a h�nyinger ker�lgette a gondolatra, hogy a gyermek ugyanolyan gonosz �s elfajzott lehet, mint a nagyapja, �s hogy nem �rdemli meg, hogy �ljen…

- Nem, Nauszika, igazad van – suttogta Harry. – Nem vagyok j�l. Felolvasszam Jaszont, hogy p�pp� verhessen?

A n� megr�zta a fej�t. – Majd �n kiolvasztom, ha m�r elment�l.

- Hogyhogy? – vonta fel a szem�ld�k�t a fiatalember.- Nem akarod, hogy gyrost csin�ljon bel�lem?

- Azt csak az�rt mondtam neki, hogy ne vesz�tsem el a tekint�lyemet. Meg azt�n, �gyis tudtam, hogy sim�n kicsin�lod, miel�tt egy ujjal is hozz�d �rhetne – vigyorgott a n�. – T�l j� vagy az ilyesmiben, Potter.

- Na igen, a harcban otthon vagyok – v�laszolt szomor�an a f�rfi. Viszont minden m�s t�ren egy utols� alak vagyok, �s minden sorscsap�st meg�rdemlek.

- Akkor indul�s, Potter. A j�v�ben pedig pr�b�lj t�vol maradni Jaszont�l. �s add vissza a p�lc�mat!

- Tess�k, Nauszi.

- Nauszika.