1996 kar�csonya

Harry m�lyen elgondolkodva b�mult a Griffend�l klubhelyis�g�nek kandall�j�ban lobog� t�zbe. Soha sem �rezte m�g mag�t ennyire elhagyatottnak. Minden hatod�ves griffend�les hazament a sz�netre – m�g k�t legjobb bar�tja is. Ron �s Hermione egy h�ttel kar�csony el�tt bevallotta egym�snak �rz�seit, �s most egy�tt t�ltik a vak�ci�t az Od�ban. Harrynek azonban nem enged�lyezt�k, hogy elhagyja a Roxfortot.

Az ifj� var�zsl� megpr�b�lta r�venni az igazgat�t, de Dumbledore elt�k�lte, hogy Harryt nem t�veszti szem el�l. V�gs� k�ts�gbees�s�ben Harry m�r arra pr�b�lta r�venni Dumbledore-t, hogy engedje meg: hadd t�ltse a kar�csonyt a Grimmauld t�ren Lupinnal �s a Renddel, ha m�r az Od�ba nem szabad mennie. Albus azonban hajthatatlannak bizonyult.

Harry k�v�ncsi volt, hogy ennek a szigor�s�gnak k�ze van-e Dumbledore abb�li aggodalm�hoz, hogy �, Harry, megint bajba - ak�r Voldemort karmai k�z� – is ker�lhet…

Harry bossz�s volt. D�h�s az eg�sz vil�gra, k�l�n�sen Dumbledore-ra. Ha Dumbledore nem v�rt volna t�l sok�ig, hogy felk�rje Pitont Harry okklumenci�ra val� tan�t�s�ra, akkor Voldemort nem f�rk�zhetett volna be Harry �lmaiba, �s nem csalogatta volna �t a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyra… �s akkor Sirius m�g mindig az �l�k sor�ban lenne… �s mindezek ut�n mit kapott Harry Dumbledore-t�l? Egy zavaros j�slatot bizonytalan magyar�zatokkal �s egy vallom�st, miszerint az igazgat� mindent t�nkretett az�ltal, hogy nem mondta el neki az igazat kor�bban.

Igen, Harry d�h�s volt az igazgat�ra. Dumbledore, abb�li igyekezet�ben, hogy meg�vja Harryt v�gzet�nek sz�rny� megismer�s�t�l, lehet�v� tette Voldemort sz�m�ra, hogy m�g jobban t�nkretegye Harry �let�t.

A fi� t�nyleg alig tudta elhinni, hogy vagy gyilkolnia kell a t�l�l�s �rdek�ben, vagy meg kell halnia a S�t�t Nagy�r keze �ltal. Egyszer�en nem tudott megbirk�zni azzal a s�llyal, amelyet ez a j�slat a v�ll�ra helyezett. Azon t�prengett, vajon hogy reag�lt volna, ha �vekkel kor�bban megtudja az igazat. Val�sz�n�leg �sszeomlott volna. Egy ilyen teher t�nkretette volna azokat a boldog pillanatokat is, amelyeket az els� n�gy Roxfortos �ve alatt �t�lhetett… de ha kor�bban tudom�st szerezett volna r�la, akkor mostanra tal�n m�r siker�lt volna elfogadnia a szomor� igazs�got.

A sokk azonban m�g t�l friss �s er�s volt ahhoz, hogy m�sra is tudjon gondolni. Kar�csony volt �s Harry a hal�lra gondolt… A saj�tj�ra vagy Voldemort�ra… Meglepte, hogy nem igaz�n �rdekli, kinek a hal�l�val �r v�get ez az eg�sz �r�let. Izgalommal t�lt�tte el Voldemort hal�l�nak gondolata, de �melygett a tudatt�l, hogy saj�t kez�leg kell meg�lnie a S�t�t Nagyurat. Ha viszont Voldemort gy�z… akkor legal�bb t�l lesz rajta. Egy pillanatra Harry majdnem azt k�v�nta, hogy b�rcsak t�l lenne rajta: meg akart halni, hogy egy�tt legyen a sz�leivel �s Siriusszal…

Ekkor egy szikra kipattant a t�zb�l �s apr� lyukat �getett a nadr�gj�n. A f�jdalom olyan hirtelen j�tt, hogy kiz�kkentette gondolatmenet�b�l.

Mir�l gondolkodtam? – pr�b�lt eml�kezni. – Ha meghalok, az azt jelenti, hogy Voldemort gy�z �s elpuszt�tja az eg�sz vil�got. Legyintett egyet a p�lc�j�val a lyukra mutatva �s elmondott egy Reparo-t, de az �g�snyom a b�r�n nem t�nt el, hanem m�g �r�kig sajgott. Bizony�ra egy kis feh�r folt marad majd a b�r�n ut�na, mintegy eml�keztet��l, hogy soha ne gondoljon a S�t�t Nagy�r gy�zelm�nek m�g csak a lehet�s�g�re sem. Nem lehet annyira �nz�, hogy meghal �s engedi Voldemort r�muralm�t elterjedni a vil�gon – m�g akkor sem, ha Harry per pillanat h�n �h�totta a hal�lt.

Csak nagyon kev�s ember volt, aki elmondhatta mag�r�l, hogy a hal�la val�di katasztr�f�hoz vezetne, �s Harry ek�z� a n�h�ny ember k�z� tartozott, aminek � egy�ltal�n nem �r�lt.

De h�t mostan�ban semminek sem �r�lt. A sz�ve �res volt, egyetlen �rz�s, a d�h kiv�tel�vel.

Mikor Ron �s Hermione elmondta neki, hogy egy�tt vannak, Harry csup�n f�lt�kenys�get �rzett. Norm�l k�r�lm�nyek k�z�tt �r�lnie kellett volna bar�tai boldogs�g�nak, de ugyan mi�ta �lt Harry norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt? Haragudott mag�ra, ami�rt nem tudott osztozni bar�tai �r�m�ben, de hogyan is tudott volna, mikor � maga olyan mag�nyos volt?

A Ch�val tavaly �t�lt kudarc ut�n k�telkedett abban, hogy valaha is lesz es�lye valakit �szinte szerelemmel szeretni. De tal�n nem is akart szerelmes lenni. Azok ut�n, amik el�z� �v v�g�n t�rt�ntek, �gy �rezte, hogy kisebb gondja is nagyobb ann�l, mint hogy l�nyok ut�n futkosson. Valahogy… m�lt�s�g�n aluli lett volna.

M�gis, f�lt�kenys�get �rzett, amikor boldog p�rokat l�tott, de mikor a j�slatra gondolt, nevets�gesnek tal�lta a f�lt�kenys�get �s a s�v�rg�st egy kapcsolat ut�n.

Mikor Ron �s Hermione felaj�nlotta neki, hogy vele maradnak a Roxfortban kar�csonyra, Harry hat�rozottan, m�r-m�r durv�n utas�totta vissza �ket.

Ahogy elgondolkodott ezen, lelkiismeretfurdal�st �rzett, hogy olyan durva volt azzal a k�t emberrel, akik a legt�bbet jelentett�k neki, �s akiknek a hi�nya most szinte fizikai f�jdalmat okozott neki.

Hirtelen esz�be jutott, hogy a legjobb m�dja annak, hogy elfeledkezzen az �t �rt f�jdalmakr�l �s vesztes�gr�l az, ha valami hasznosat csin�l. Itt volt p�ld�ul a b�jitaltan h�zidolgozat.

K�l�n�s m�don egy mosoly jelent meg Harry arc�n – esz�be jutott az a ny�ri nap, amikor megkapta az R.B.F. eredm�nyeket. El�sz�r azt hitte, hogy rosszul olvasta, de nem, nem volt hiba: K-t kapott a b�jitaltan vizsg�j�ra. Ez azt jelentette, hogy tov�bb kellett tanulnia ezt a tant�rgyat (amire sz�ks�ge is volt, hogy auror lehessen) �s szeg�ny Piton professzornak tov�bbra is el kellett �t viselnie az oszt�ly�ban. Harry n�ha azt k�v�nta, hogy b�rcsak l�thatta volna Piton arckifejez�s�t, mikor a M�gikus Vizsgahivatal elk�ldte neki a kijav�tott feladatlapokat, �s megl�tta, hogy Harry Potter K-t kapott.

Harry teh�t felugrott a kandall� melletti karossz�kb�l �s elindult a k�nyvt�rba. �tk�zben tal�lkozott McGalagony professzorral, akire r�mosolygott. Harry �t�d�ves kor�ban megtanulta, hogy tisztelje az id�s boszork�nyt – ahogy Minerva elb�nt Dolores Umbridge-dzsal, az valami csod�latos volt.

Madame Cvikker k�rd� tekintettel n�zett a fi�ra, amikor bel�pett a k�nyvt�rba – nyilv�n nem sz�m�tott arra, hogy kar�csonykor ak�r egyetlen di�k is tanul�sra adja a fej�t. Harry �pp le akarta emelni a Bizarr B�jitalok c�m� k�nyvet az egyik polcr�l, mikor valaki odal�pett hozz�.

- Boldog kar�csonyt, Harry.

- Boldog kar�csonyt, Cho – v�laszolt hidegen Harry, m�g mag�ban azon csod�lkozott, hogy vajon mit keres itt a l�ny. - Azt hittem, hazament�l az �nnepekre.

- Eredetileg �gy volt, hogy hazamegyek, de bizonyos csal�di probl�m�k ad�dtak, �s ink�bb itt maradtam – vonta meg a v�ll�t a l�ny.

- Csal�di probl�m�k? Rem�lem semmi komoly – v�laszolta udvariasan Harry.

- Ink�bb nem szeretn�k besz�lni r�luk – s�hajtotta Cho. – Itt nem. Jobb lenne egy �veg vajs�r mellett…

- �… - Harry sejtette, hogy Cho mire akar kilyukadni, de nem akarta megk�nny�teni a l�ny helyzet�t. Ha akar valamit, majd csak kib�ki – gondolta.

- Tudtad, hogy most roxmortsi h�tv�ge van? – k�rdezte Cho.

- Igen, mind az �t griffend�les, aki itt maradt az �nnepekre, Roxmortsban van. Nekem nem volt kedvem vel�k menni. Alig ismerem �ket.

- Nekem is ez a bajom: nincs t�rsas�gom. Gondolod, hogy lemehetn�nk a faluba? Egy�tt?

Harry egy pillanatra �t�rezte a helyzet komikum�t. Egy �vvel ezel�tt mit meg nem adott volna az�rt, hogy a b�jos Cho Changgal t�ltse a kar�csonyt, �s most egy�ltal�n nem �rezte cs�b�t�nak a lehet�s�get.

Azonban egy napot elt�lteni a l�nnyal m�gis csak sokkal cs�b�t�bb volt, mint egy napot elt�lteni a b�jitaltan k�nyvek t�rsas�g�ban… �s v�g�l is mit vesz�thet, ha elfogadja a megh�v�st?

- Nincs t�l sok kedvem Roxmortsba menni - mondta v�g�l.

- Oh, �rtem. – Cho csal�dottnak l�tszott.

- De sz�vesen s�t�ln�k egyet a kast�ly k�r�l.

A l�ny arca felder�lt. – Nagyszer�! Tal�lkozzunk az el�csarnokban, megyek �s hozom a kab�tomat! – azzal m�r kint is volt a k�nyvt�rtb�l.

Harry levette a Bizarr B�jitalok c. k�nyvet a polcr�l azzal a sz�nd�kkal, hogy majd este ezzel foglalja el mag�t.

A t� mellett �lltak, �s a vastag j�gp�nc�lon megcsillan� gy�nge napsugarak t�nc�t figyelt�k. Harryben felmer�lt a k�rd�s, hogy vajon mit csin�lhat az �ri�spolip a v�z m�ly�n: nem unja mag�t hal�lra szeg�ny, amikor nem tud felj�nni a felsz�nre?

- Gy�ny�r�, nem? – k�rdezte Cho halkan, de j�l �rthet�en.

- Igen, t�nyleg nagyon sz�p – b�logatott Harry an�lk�l, hogy r�n�zett volna.

- Harry?

- Igen? – a fi� kiss� a l�ny fel� fordult, �s azt l�tta, hogy Cho sz�ja megremeg, �s a szeme megtelik k�nnyekkel.

Jaj ne! – gondolta. Nehogy m�r megint ez! Nem akar�dzott neki v�gighallgatni a panasz�radatot arr�l, hogy ez lesz Cho m�sodik kar�csonya Cedric n�lk�l. Azonban ami ezut�n k�vetkezett, nagyon meglepte:

- Harry, a sz�leim el fognak v�lni!

- ���… – Az ifj� var�zsl� nem tudta, hogy mit kellene mondania, �tlete sem volt, hogy mivel lehetne megvigasztalni valakit egy ilyen helyzetben. – �n… iz�… sajn�lom, Cho. - Ebben a pillanatban a l�ny a nyak�ba vetette mag�t �s belezokogott a piros-s�rga cs�kos griffend�les s�lj�ba. – Akarsz… akarsz besz�lni r�la?

Cho feln�zett, szipogott egyet, majd b�lintott. – De nem idekint. F�zom.

- A H�rom Sepr�ben egy vajs�r mellett? – javasolta Harry, mik�zben egy pap�rzsepit ny�jtott �t neki.

- Nem – mondta a l�ny, mik�zben kif�jta az orr�t. - Jobban szeretn�k valami… eldugottabb helyet. Nem akarom, hogy az emberek s�rni l�ssanak.

Nem mintha ez tavaly annyira �rdekelt volna, hiszen majdnem az eg�sz iskola l�tott s�rni, nem is csin�lt�l titkot bel�le, hogy mennyire b�nk�dsz Cedric ut�n – gondolta Harry kiss� keser�en, de nem volt olyan udvariatlan, hogy a l�ny szem�be mondja. Ha Ch�nak besz�lget�sre van sz�ks�ge, akkor besz�lgetni fognak, �s ha egy csendes kis zugot akar, akkor megkapja.

- Mit sz�lsz a Griffend�l Toronyhoz? Egy l�lek sincs ott ilyenkor.

A fiatal boszork�nynak ett�l kicsit felder�lt az arca. - T�k�letes. Mindig is meg akartam n�zni a klubhelyis�geteket.

Harry teh�t felvezette Ch�t az emeletre, rem�lve, hogy egy tan�rral vagy k�s�rtettel sem tal�lkoznak �tk�zben, mert nem volt biztos benne, hogy m�s h�zak tanul�inak enged�lyezik-e a bel�p�st a Griffend�l Toronyba.

- Umbridge egy rusnya varangy – mondta a K�v�r D�m�nak a jelsz�t, ami gyan�ja szerint nem m�st�l, hanem mag�t�l a csod�latos McGalagony professzort�l sz�rmazott. A K�v�r D�ma k�ld�tt neki egy helytelen�t� pillant�st, vil�gosan jelezve, hogy Ch�nak nem volna szabad bel�pnie, de v�g�l sz� n�lk�l beengedte �ket. Tal�n nem akart veszekedni Szenteste?

- Nagyon sz�p – jegyezte meg Cho ahogy k�r�ln�zett, mik�zben levette a kab�tj�t. – Szeretem az �sszes meleg sz�nt. Tudod a mi klubhelyis�g�nk is sz�p, de tele van a k�k mindenf�le �rnyalat�val, �s ez t�len csak fokozza a hideg-�rzetet.

Le�lt az egyik karossz�kbe a t�z mell�. Harry is ledobta mag�t a mellette lev�be.

- Akkor, ha… szeretn�l besz�lni… �n j� hallgat� leszek, �g�rem.

H�l�s mosoly jelent meg a l�ny arc�n. - K�sz�n�m, Harry, te egy igaz bar�t vagy, nem �gy, mint m�sok…

- Mi van Michael Cornerrel? � tal�n nem el�g j� bar�t neked? – pr�b�lt viccelni a fiatalember.

- Michael? Nem tudom, mir�l besz�lsz.

- Mi�rt, nem vagytok egy p�r? – h�zta f�l a szem�ld�k�t Harry.

- M�r nem – r�zta a fej�t Cho. - M�r nincs senkim, Harry… - a szeme megint megtelt k�nnyel.

�nmagamra eml�keztet – gondolta savany�an a fi�.

- H�, ne mondj ilyeneket… - azzal kiny�jtotta a kez�t, �s meg�rintette a l�ny kez�t. Mikor �gy t�nt, hogy Cho nem akarja ell�kni, Harry b�tor�t�an megszor�totta a kez�t. – Itt vagyok, �s a bar�tod vagyok. �s mindig meg foglak hallgatni, ak�rmit is akarsz mondani.

- Nagyon kedves vagy, Harry – s�hajtotta a l�ny, mik�zben viszonozta a fi� k�zszor�t�s�t. - Nem is tudom, hol kezdjem… olyan zavarban vagyok. Mikor szeptemberben hazamentem, m�g minden t�k�letes volt a sz�leim k�z�tt, most meg… minden t�nkrement. Tegnap kaptam ezt a levelet, amiben azt �rt�k, hogy nem mehetek haza, mert k�sz k�osz van, apa k�lt�zik… a lev�l itt-ott elmaszatol�dott. Anya biztos s�rt, amikor �rta.

- Mi�rt k�lt�z�tt el apuk�d? Mi a v�l�s oka? – k�rdezte Harry.

- Apa… tal�lt mag�nak valaki m�st! – Cho megint k�nnyekben t�rt ki, �s az eg�sz teste r�zk�dott. - Tal�lt… egy… fiatal lib�t… �s otthagyta �rte any�t!

- Az a szem�tl�da! – morogta Harry.

A l�ny feln�zett �s egy kicsit elmosolyodott.

– Pontosan! Egy szem�tl�da!

- Ha tudn�k valahogy seg�teni neked, Cho…

- Tudsz… - s�gta a l�ny.

- Hogy?

- Csak fogj er�sen – azzal Cho fel�llt �s �t�lt Harry mell�. A fi� �szt�n�sen �t�lelte �s szel�den ringatni kezdte. Egy r�pke pillanatig azt gondolta, hogy picit t�bbet �rez a l�ny ir�nt, mint puszta sajn�latot. Ahogy Cho a fej�t a v�ll�ra hajtotta, Harry r�d�bbent, hogy eg�szen �lvezi a helyzetet… term�szetesen nem a l�ny f�jdalm�t – hisz soha nem tudn� �lvezni senki f�jdalm�t sem (kiv�ve tal�n Bellatrix Lestrang�t, akit sz�gyenszemre nem volt k�pes t�k�letesen megk�nozni a Cruciatus �tokkal), de ak�r elismerte, ak�r nem, �lvezte, hogy a karj�ban tarthatja ezt a gy�ny�r� �s t�r�keny teremt�st. M�r r�gen meg volt r�la gy�z�dve, hogy t�bb� semmit sem �rez a l�ny ir�nt, de akkor vajon mit �rez most? Biztos csak a hormonjai… Igen, ez lesz az, a h�lye hormonjai m�r megint komplett bolondot csin�lnak bel�le! De nem engedi nekik, hogy ism�t bolondd� tegy�k! Arr�l sz� sem lehet!

Meghozta a d�nt�s�t. Majd sz�p lassan ki fog bontakozni Cho �lel�s�b�l, hogy kifejezve neki �szinte egy�tt�rz�s�t, udvariasan kikalauzolja a Griffend�l Toronyb�l. Azonban a sorsnak – vagy Ch�nak – m�s tervei voltak.

Ahogy Harry h�tra h�z�dott, Cho karja a fi� nyaka k�r� fon�dott �s az ajka rejt�lyes m�don hozz�tapadt a fi��hoz. Sz�val akkor mi is van azzal, hogy kibontakozik Cho �lel�s�b�l �s kikalauzolja �t a Toronyb�l? Harry nem tudta t�bb�. Csak annyit tudott, hogy a teste l�ngol, fellobbant a t�zes cs�kt�l, ami egy�ltal�n nem hasonl�tott arra, amit m�lt kar�csonykor v�ltottak. Az r�vid volt �s szem�rmes, m�g ez hossz� �s szenved�lyes, amely csak sz�totta v�gy�t. Pr�bak�ppen a l�ny derek�ra cs�sztatta a kez�t, �s v�gigcs�sztatta a gerinc�n, mire remeg�s futott v�gig Cho test�n. Mivel a l�ny nem �llt ellen az �rint�snek, Harry �gy gondolta, hogy megpr�b�lja lejjebb, �s a bal kez�t Cho combj�ra tette, majd elkezdte f�lfel� cs�sztatni, m�g Cho ny�gd�cselni nem kezdett. Tal�n ez volt az, ami �szhezt�r�tette Harryt. Leveg��rt kapkodva h�trad�lt.

Cho feln�zett r�. - Mi�rt �llt�l meg? – suttogta.

- Mert… mert nem vagyok biztos ebben a dologban, Cho. N�zd, �n kedvellek t�ged… de m�r nem szeretlek, �s azt hiszem, nem kellene folytatni, ha nem vagyok szerelmes bel�d… – les�t�tte a szem�t �s az als� ajk�t harapd�lta. – Ez… nem lenne tisztess�ges veled szemben. Nem szeretn�m kihaszn�lni a helyzetedet. Te most szenvedsz, sebezhet� vagy. Nem szeretn�lek m�gjobban megs�rteni.

- Harry?

A fi� feln�zett a cip�j�r�l, �s azt l�tta, hogy a l�ny mosolyog. – Tudom, hogy te egy igazi �riember vagy, aki nem akarja kihaszn�lni a helyzetemet… �s ezt nagyon nagyra �rt�kelem… de most nem �gy van r�d sz�ks�gem, mint egy �riemberre… nem azt szeretn�m, ha tov�bbra is ilyen szem�rmesen k�zeledn�l fel�m… Azt szeretn�m, ha fellobbantan�d bennem a v�gyat… Lobbants l�ngra, Harry…

�s Harry engedelmeskedett. Ugyan, mi vesztenival�ja volt? Eddig mag�nyos volt, most van t�rsas�ga. Kapcsolatra v�gyott, most megkapta. Tal�n k�pes lesz megint szeretni Ch�t. Ami pedig az �riemberhez m�lt� viselked�st illeti: m�r a legkev�sb� sem �rdekelte. Tal�n Ron �s Hermione ugyanezt csin�lja az Od�ban (Isten �rizzen att�l, hogy Mrs. Weasley elkapja �ket!), m�sr�szt, Harry tudta, hogy b�rmikor meggyilkolhatj�k, vagy bel�le v�lik gyilkos, ami�rt szint�n nem lelkesedett igaz�n… Az eg�sz �lete egy tot�lis katasztr�fa, �gyhogy mi�rt tagadn� meg mag�t�l a lehet�s�get egy kis sz�rakoz�sra?

- Ne itt – hajolt h�tra annyi id�re, hogy leveg�t tudjon venni. – A t�bbiek hamarosan megj�nnek.

- Akkor hol?

- Az �n szob�mban – lihegte Harry, mik�zben seg�tett Ch�nak fel�llni, majd ajkaik megint egy cs�kban forrtak �ssze. Nem tudt�k, hogy hogyan tett�k meg az utat a h�l�teremig, vagy hogy mennyi ideig tartott (mivel minden harmadik m�sodpercben meg�lltak �lelkezni �s cs�kol�zni), de v�g�l el�rt�k Harry �gy�t, mik�zben megszabad�tott�k egym�st minden ruhadarabt�l. Ahogy Harry (m�r csup�n a cikeszmint�s bokszerals�j�t viselve) a baldachinos �gy egyik tart�oszlop�hoz szor�totta Ch�t, a l�ny �rdekl�dve j�rtatta v�gig tekintet�t a fi� test�n, majd pillant�sa meg�llapodott egy s�t�tv�r�s folton Harry jobb combj�n.

- Mi az? – mutatott r�.

Harry v�llat vont. M�r teljesen megfeledkezett arr�l, hogy a szikra meg�gette. – Ez csak egy eml�keztet�, hogy �lnem kell.

- Huh? – r�ncolta fekete szem�ld�k�t Cho.

- Semmi – v�laszolta a fi�, majd �jra a karjaiba z�rta a boszork�nyt. �lnie kellett, hiszen az �let nem is teljesen c�ltalan… ott volt p�ld�ul Voldemort, akit le kellett gy�znie; ott volt a vil�g, amelyet meg kellett mentenie; �s voltak l�nyok, akiket szeretnie kellett… �sszess�g�ben v�ve Harry nem b�nta, hogy Cho lesz neki az els�. Boldog kar�csonyt, Harry.

Mikor Harry fel�bredt, a Nap m�r majdnem lebukott a horizont m�g�tt, a narancs ezernyi �rnyalat�val vonva be az �gboltot. Hunyorgott �s k�rbetapogat�zva kereste Ch�t, de csak a hideg p�rn�t �rezte ott, ahol a meleg testnek kellett volna hevernie.

- Cho? – mormolta, mik�zben felvette a szem�veg�t. A l�ny nyomtalanul elt�nt, �s az egyetlen jel, ami mutatta, hogy Harry nemcsak �lmodta az eg�szet, az a v�r�ses folt volt a leped�n. Harry mogorv�n elmotyogott egy Suvickust, mik�zben p�lc�j�val a leped�re mutatott, majd mikor lehajolt a bokszer��rt, megakadt valamin a szeme.

Egy hajsz�l.

Egyetlen hajsz�l a p�rn�n.

Ez a hajsz�l azonban nem fekete volt, hanem v�r�ses. Egy pillanatra Harry azt gondolta, hogy tal�n Ron� lehet, aki n�ha le szokott �lni Harry �gy�ra, hogy felvegye a zoknij�t, amikor m�r bevetette a saj�t �gy�t, �s nem akarta megint felt�rni. Ronnak, mint prefektusnak, sz�p rendben kellett tartania az �gy�t, hogy p�ld�t mutasson a t�bbieknek.

Harry kiny�jtotta a kez�t a hajsz�l�rt �s az ablakhoz s�t�lt vele, hogy m�g egy pillant�st vessen r� a Nap utols� sugarain�l. Megd�bbenten vette �szre, hogy a hajsz�l nem eg�szen v�r�s, hanem v�r�ses sz�ke, �s t�l hossz� volt ahhoz, hogy Ron� legyen.

De akkor… kinek a haja lehetett? Biztosan nem Cho�…

Gyorsan felkapta a ruh�it �s kirohant a Griffend�l Toronyb�l. Mindenk�ppen meg kellett tal�lnia Ch�t.

Tudta, hogy merre van a holl�h�tasok klubhelyis�ge, noha m�g soha nem j�rt benne. Ahogy k�zeledett, az�rt im�dkozott, hogy tal�lkozzon egy holl�h�tassal, aki kinyitja neki az ajt�t.

Szerencs�je volt. Ahogy befordult a sarkon, majdnem neki�tk�z�tt Luna Lovegoodnak, akinek az arc�n most is a szok�sos �lmodoz� kifejez�s �lt, �s rajta volt az elmaradhatatlan s�r�skupakokb�l k�sz�lt nyakl�nc a retek-f�lbeval�kkal egy�tt.

- Luna, de �r�l�k, hogy l�tlak! – mondta leveg��rt kapkodva Harry.

- �r�lsz? – n�zett r� furcs�n a l�ny, nagy ez�st�s szemeivel. – Nem l�tszol t�l boldognak… a megjelen�sed ink�bb ijeszt�… aggaszt valami?

- Nem aggaszt semmi – v�laszolta Harry t�relmetlen�l, nem �rezve t�l sok kedvet ahhoz, hogy megvitassa a szerelmi �let�t L�ke Lovegooddal. – Csak Ch�t keresem.

- Cho Changot? Hazament a sz�netre – mondta a l�ny. – M�g tegnap.

- De h�t… de h�t n�h�ny �r�ja besz�ltem vele – tiltakozott Harry.

- Az ki van z�rva – r�zta a fej�t a l�ny, �s �gy n�zett Harryre, mint egy komplett bolondra (ami igencsak figyelemre m�lt� Lun�t�l, a L�k�k Kir�lyn�j�t�l). – Tegnap ment el. Kik�s�rtem �t �s n�h�ny bar�tj�t az �llom�sra. Sajnos �n nem mehettem el Roxfortb�l, mert apa k�lf�ld�n van, tudod �pp egy interj�t k�sz�t egy finn var�zsl�val, aki nemr�g megnyitott egy Morzs�s Szarv� Szapirty� farmot. Alig v�rom m�r, hogy olvashassak r�la a H�rver�ben, �s… Harry?

De a fi� m�r hall�t�vols�gon k�v�l volt, a folyos� v�ge fel� rohant. – Neked is boldog kar�csonyt! – mondta mag�nak Luna, mik�zben a t�volod� alak ut�n n�zett, �s azon t�prengett, hogy milyen igazs�gtalan dolog, hogy az emberek �t tartj�k �r�ltnek, mikor Harry az im�nt sokkal bolondabbnak l�tszott, mint � valaha is. Mert h�t Lun�nak nem voltak hallucin�ci�i mint Harrynek, nem igaz?

Harry �t perc alatt oda�rt a K�v�r D�ma portr�j�hoz.

- Jelsz�? – k�rdezte �lmosan a festm�ny.

- �n nem akarok… m�rmint… arr�l lenne sz�… - kapkodott leveg��rt Harry.

- Nyugodjon meg fiatalember – mosolygott j�indulat�an a d�ma.

- Nyugodjak meg? M�gis hogyan? – kiab�lta d�h�sen a fi�.

- Nem besz�lek ilyen durva alakokkal! – morogta a K�v�r D�ma �s h�tat ford�tott neki.

- Bocs�nat… kiss� megviseltek az idegeim… nem akartam megs�rteni… - Harry nagyon zih�lt a fut�s ut�n. – Figyeljen, eml�kszik arra a l�nyra, akit d�lel�tt hoztam f�l ide?

- Term�szetesen igen – mondta s�rt�d�tten a festm�ny. – Nem kellett volna beengednem, tudod…

- Igen, tudom. – sz�lt k�zbe Harry. – Mondja el, hogy n�zett ki, mikor felj�tt?

A K�v�r D�ma megfordult, �s ahogy r�n�zett, l�tszott, hogy szerinte Harrynek nincs ki mind a n�gy kereke. – Term�szetesen hossz�, fekete haja �s mandulav�g�s� szeme volt.

- �s hogy n�zett ki, mikor elment? – s�rgette a fi�.

- H�t, igazs�g szerint nem sokat l�ttam bel�le. A kapucnij�t a fej�re h�zta… mi�rt?

- Mi�rt, mi�rt, nem a maga dolga! – d�rm�gte Harry. – Umbridge egy rusnya varangy!

A s�rt�sek miatt vonakodva ugyan, de a K�v�r D�ma v�g�l beengedte Harryt. A klubhelyis�g megint �res volt, mivel a m�sik �t griffend�les, aki a kast�lyban tart�zkodott, val�sz�n�leg �pp a Nagyteremben vacsor�zott. Harry beles�ppedt az egyik kandall� melletti karossz�kbe, �s az arc�t a tenyer�be temette. – Mit tettem? – suttogta. - �s kivel?

Harry vigasztalhatatlan volt. M�g a csod�latos aj�nd�kok, amiket a bar�tait�l kapott, sem tudt�k enyh�teni a nyugtalans�g�t. Ki volt a rejt�lyes l�ny, �s mi�rt �lc�zta mag�t Ch�nak? Harry azon gondolkodott, hogy vajon mennyi Sz�zf�l� f�zetet kellett meginnia, hogy ennyi ideig fenntartsa az �lc�t… amellett nagyon j� sz�n�szn�nek is kellett lennie, hogy elhitesse vele, hogy � val�j�ban Cho. Vajon egy roxfortos tanul� lehetett, aki titkon bel� van z�gva? Ez v�g�lis lehets�ges volt, �gyhogy mikor kar�csony napj�n Harry lement reggelizni, r�gt�n figyelni kezdte a di�kokat, �s megpr�b�lt kisz�rni k�z�tt�k egy v�r�s-arany haj� le�nyz�t. De nem volt szerencs�je, mert egyetlen ilyen k�ls�vel rendelkez� l�nyt sem tal�lt. Csal�dott volt, �s egyre zavarodottabb. Nem is az�rt ment le a Nagyterembe, hogy egyen, hanem hogy megtal�lja a „b�n�st”, ugyanis a gyomra �gy kavargott az idegess�gt�l, hogy azt hitte: ha b�rmit is lenyel, egy perc m�lva viszont l�tja.

- Harry, j�l vagy? – csatlakozott hozz� Luna, ahogy kil�pett a Nagyteremb�l.

- Igen, gondolom – felelt a fi�, de tudta, hogy nem hangzott t�l meggy�z�en.

- Valami t�nyleg nincs rendben veled – jegyezte meg Luna, �s k�vette fel a l�pcs�k�n. – Gyer�nk, nekem elmondhatod, nem pletyk�lok…

- Semmi bajom, vil�gos? – t�rt ki Harry. – Sem… - ekkor a sebhely�hez kapott, �s t�rdre esett, k�tr�t g�rnyedve a f�jdalomt�l.

- Harry! – sikkantott Luna, ahogy fi� �klendezni kezdett, de csak folyad�kot h�nyt, hiszen eg�sz nap nem evett semmit, �gy nem nagyon volt mit kiadnia. Ahogy abbahagyta az �klendez�st (az egyik k�zeli festm�ny felh�zta az orr�t, l�tv�n, hogy Harry �sszekoszolta a padl�t), Luna leguggolt mell�, �s a homlok�ra tette a kez�t. – �s m�g k�pes volt�l azt mondani, hogy j�l vagy! – r�zta hitetlenkedve a fej�t. – Szinte l�ngolsz, Harry, meg k�ne l�togatnod Madam Pomfreyt!

- Neeeem… - lihegte Harry. – Nem… nem vagyok beteg… Voldemort volt…

- Mi? – kerekedett el a l�ny m�r am�gy is hatalmas szeme.

- Voldemort… megint �reztem az �rz�seit. – Harry r�n�zett a l�nyra �s az arckifejez�s�b�l r�j�hetett, hogy Lun�nak fogalma sincs, hogy � mir�l besz�l. – Voldemort… mikor d�h�s vagy… vagy nagyon �r�l valaminek, �n is �rzem – magyar�zta, olyan feh�ren, mint a fal.

- �s mit �rzett most? D�h�t vagy �r�m�t?

- Nem tudom biztosan… - mondta bizonytalanul Harry, – de arra eml�keztetett, amit tavaly Umbridge irod�j�ban �reztem, csak ez nagyobb jelent�s�g� volt… Voldemort boldog. Szerintem… megint �r�l valaminek.

- De vajon minek? – harapott az als� ajk�ba Luna. - Ha �r�l, az azt jelenti, hogy valami sz�rny�s�g fog t�rt�nni.

- Igen, att�l tartok – �rtett egyet Harry. – Suvickus. - Egy p�lcaint�ssel elt�ntette a h�nyad�kot, rem�lve, hogy senki m�s nem l�tta Lun�n k�v�l. (A portr� a falon egy ’na az�rt’ pillant�st vetett r�).

Harry a k�vetkez� napokat a h�l�teremben t�lt�tte, elfoglalva mag�t a b�jitaltan feladatokkal, de r� kellett j�nnie, hogy m�g ezek sem tudj�k teljesen elterelni a gondolatait a nemr�g t�rt�ntekr�l. N�ha er�s k�sztet�st �rzett, hogy elmenjen Dumbledorehoz �s mindent elmondjon neki, de a b�szkes�ge nem engedte. T�ls�gosan haragudott m�g az igazgat�ra, hogy megossza vele a titkait, m�sr�szr�l pedig, ez t�ls�gosan szem�lyes volt ahhoz, hogy elmondja Albusnak… vagy b�rki m�snak. Senkinek sincs semmi k�ze az � szerelmi �let�hez, �s �gy �rezte, meghalna a sz�gyent�l, ha valaha is el kellene mondania az igazgat�nak.

Abban sem volt biztos, hogy el akarja-e mondani Ronnak �s Hermion�nak… Term�szetesen, ha az igazi Cho lett volna, akkor az els� est�n, ahogy visszaj�nnek az Od�b�l, f�lreh�vn� Ront, r�kacsintana, �s azt mondan� neki: ’tal�ld ki mi t�rt�nt szenteste’. De �gy… nem.

Zavarodottnak �rezte mag�t, kihaszn�ltnak, mocskosnak… mintha meger�szakolt�k volna. Ch�val akart lefek�dni, nem egy csal�val! Alig akarta elhinni, hogy ez m�r a m�sodik alkalom volt, hogy valaki Sz�zf�l� f�zettel verte �t… Sejthette volna, hogy az nem Cho, mikor azt mondta, hogy fogalma sincs, Harry mire akar utalni Michael Cornerrel.

Felt�telezte, hogy az igazi Cho sz�lei nem v�ltak el, �s az igazi Cho m�g mindig Michaellel j�r. M�r megint az �n �tkozott j� sz�vem – gondolta keser�en. Ha nem lett volna olyan k�szs�ges, hogy ’seg�tsen Ch�nak’, akkor nem vert�k volna �t. A fen�be azzal az �ldott j� sz�v�vel!

Janu�r elej�n a kast�ly megtelt a sz�netr�l visszat�r� di�kokkal, �s Harry �r�lt, hogy szinte mindig emberekkel van k�r�lv�ve – az, hogy besz�lgethetett vel�k, hogy hallgathatta �ket, seg�tett neki elfeledni a hamis Ch�t. Hamar �szrevette, hogy igaza volt, mikor azt gondolta, Miss Chang t�nyleg a Corner-fi�val j�r: egyszer megpillantotta �ket, amint vadul cs�kol�znak egy l�pcs� alatt. �rdekes m�don egy�ltal�n nem volt f�lt�keny, ink�bb az jutott esz�be, vajon mit �rezhetett most Ginny. Szerelmes volt Michaelbe? Harry nem tudta.

Minden lehet�s�get megragadott, hogy meghallgassa m�sok kar�csonyi t�rt�neteit, am�g ugyanis ezeket hallgatta, nem gondolt a saj�t katasztrof�lisan siker�lt kar�csony�ra. Neville boldogan mes�lt neki arr�l a kis �vegh�zr�l, amit Enid n�nik�je �s Algie b�csik�ja �p�tett neki Longbottom�k hatalmas kertj�ben, �s kicsit zavartan motyogott valamit egy �j faj kiteny�szt�s�r�l a Mimbulus mimbletonia �s a Venomous Tentacula keresztez�s�b�l, aminek a neve Lunalumen Illustris lesz. Harry �s Ron egym�sra vigyorgott: m�r r�g�ta tudtak valamit, amit m�g maga Neville sem: azt, hogy Neville belez�gott L�ke Lovegoodba.

Mikor Harry Ront �s Hermion�t k�rdezte a kar�csonyukr�l, azok ketten idegesen elv�r�s�dtek. Harry �gy gondolta, hogy tapintatosan majd csak este k�rdezi meg Ront, mikor Hermione m�r nem lesz ott a k�zelben, nehogy a l�ny zavarba j�jj�n. V�g�lis Ron elmondta neki, hogy az anyuk�ja titokban egy cs�kjelz� b�b�jt sz�rt a szob�j�ra, hogy megtudja, mi folyik k�zte �s Hermione k�zt.

- Sz�val �pp azon voltam, hogy kigomboljam a bl�z�t, nem tudv�n, hogy a szob�m meg van b�v�lve, erre a k�vetkez� pillanatban beront anya, olyan v�r�s fejjel, mint egy c�kla, �s azt kiab�lja, hogy ’Nem t�r�k el szem�rmetlen viselked�st ebben a h�zban!’. K�pzeld el Hermione arc�t: pirosabb volt, mint any��, ahogy gyorsan kisietett… - Ron sz�gyenl�sen vigyorgott az eml�ken. – Ugyanezt a b�b�jt anya Hermione szob�j�ra is r�k�ldte – tudod, az Percy r�gi szob�ja. �s tal�ld ki, hogy m�g mit csin�lt anya?

- G�z�m sincs – vonta meg a v�ll�t Harry. – Tal�n er�ny�vet tett Hermion�ra?

- Nem – pirult el Ron. – Egy �j �llapotjelz�st adott hozz� a konyh�ban lev� csal�di �r�hoz. Most van ’otthon’, ’munk�ban’, ’hal�los vesz�lyben’, �s ’cs�kol�zik’.

- Nem mondod! – Harry elfojtott egy kuncog�st.

- De – v�laszolt szomor�an Ron. – Ezzel az �r�val es�ly�nk se volt, hogy ak�r csak meg is cs�koljuk egym�st, nemhogy m�st is csin�ljunk! N�ha olyan d�h�s tudok lenni any�ra! Fogadok, hogy � �s apa is sokat cs�kol�ztak hatod�ves korukban, �gyhogy igaz�n meg kellene �rtenie minket… - itt a bar�tj�ra sand�tott.

- Mi az? – k�rdezte Harry. Ron a f�ldre szegezte a tekintet�t, mintha zavarban lenne valami miatt.

- Tudom, hogy undokul hangzik, haver, de rem�ltem, hogy �n leszek az els� kett�nk k�z�l, aki… aki…

- Aki mit? – Harry j�t�kosan r�ncolta a szem�ld�k�t.

- Tudod mit – morogta Ron. – Te majdnem egy �vvel el�bb cs�koltad meg Cho Changot, mint �n Hermion�t… Rem�ltem, hogy ebben �n lehetek az els�, ha te m�g nem…

Eddig Harry fontolgatta, hogy elmondja Ronnak milyen ’csapd�ba’ esett a sz�nid�ben, de most �gy d�nt�tt, hogy titokban tartja a dolgot. A sz�gyen, amit el kellett szenvednie az �desanyja miatt, b�ven el�g volt szeg�ny Ronnak, Harry nem akarta m�gjobban elrontani a kedv�t azzal, hogy ’eldicsekszik vele’, hogy ebben is � lett az els�… Hadd higgye Ron, hogy le tud gy�zni ebben a versenyben – gondolta Harry. Kicsit szomor� volt, hogy nem mondhatja el Ronnak, mivel szerette volna megosztani valakivel (persze nem Dumbledore-ral) - valakivel, aki meg�rti �t… Ha k�t legjobb bar�tj�nak a sz�net alatt siker�lt volna lefek�dnie egym�ssal, akkor Harrynek nem kellett volna visszafognia mag�t �s mes�lhetett volna a ’kalandj�r�l’. Ronnal ak�r m�g tapasztalatcser�t is folytathattak volna… vagy azt tal�n ink�bb m�gsem… Harry egy�ltal�n nem volt benne biztos, hogy hallani akar Hermion�r�l, a Szent Hermion�r�l, ilyen helyzetben. Abban sem volt biztos, hogy � szeretne-e Ronnak besz�lni az � ’bar�tn�j�r�l’… hiszen m�g azt sem tudta, hogy kicsoda volt.

Teltek-m�ltak a hetek, �jra elkezd�dtek a kviddicsedz�sek, �s Harry, a Griffend�l �j kapit�nya, kem�nyen megdolgoztatta a csapatot. Nem �rdekelte, hogy a csapatt�rsai rabszolgahajcs�rnak nevezt�k, �s mikor elkezdtek ny�sz�r�gni, hogy tartson sz�netet, csak azt v�laszolta: - �n is olyan kem�nyen dolgozom, mint ti, ha nem vett�tek volna �szre, lusta banda!

Egyik febru�r este, mikor Harry egy k�l�n�sen kimer�t� edz�s ut�n a kast�ly fele tartott, Ginny ut�na futott.

- Egyre jobban hasonl�tasz Oliver Woodra, tudod-e? – k�rdezte a l�ny f�lig vicces, f�lig megrov� hangon.

- T�nyleg? – pillantott r� a fi�, �s meg�llap�totta, hogy a l�ny l�ngv�r�s haja �s arca, melyet pirosra cs�pett a fagy, egyar�nt nagyon j�l mutat a feh�r h� �s a tiszta, csillagos �gbolt f�gg�nye el�tt. – Csak biztosra akarok menni, hogy megnyerj�k a k�vetkez� meccset a Holl�h�t ellen, ez minden.

- Ez minden? – tette karba a kez�t Ginny. – Nem hiszem. Nem dolgoztatt�l minket ilyen kem�nyen a Griffend�l-Mardek�r meccs el�tt okt�berben, pedig azt mondtad, hogy a Mardek�r sokkal vesz�lyesebb ellenf�l, mint a Holl�h�t.

Harry nem tudta mit v�laszoljon, �gy ink�bb �jra elindult a kast�ly ir�ny�ba.

- Nem r�zol le ilyen k�nnyen, Harry Potter! – kiab�lta ut�na a l�ny elsz�ntan, �s megint ut�na futott. – Megv�ltozt�l – jegyezte meg l�p�st tartva a fi�val.

- Komolyan? – vonta meg a v�ll�t Harry. – Mindenki v�ltozik, Ginny. Rengeteg dolog t�rt�nt velem mostan�ban, �s ahhoz, hogy meg tudjak birk�zni vel�k, meg kellett v�ltoznom.

- Ok�, mondj egyet – mondta kih�v�an Ginny.

Harry most meg�llt, pedig m�r �pp el�rt�k a t�lgyfa bej�rati ajt�t. – Csak egyet? Sirius hal�la. Megfelel� indok neked?

- Nem – r�zta meg a fej�t a l�ny. – Nem, mert az a v�ltoz�s, amir�l besz�lek, most nemr�giben k�vetkezett be. Sirius j�niusban halt meg, �s �n eml�kszem, milyen volt�l szeptemberben: szomor�, egy kicsit befel� fordul�, de valahogy m�gis… nyitott. Mikor Hermione megk�rdezte hogy vagy, nem gondolkodt�l, hanem elismerted, hogy pocs�kul.

- Honnan tudod? – r�ncolta a szem�ld�k�t a fiatalember.

- Ott voltam a klubhelyis�gben – v�laszolta a l�ny, mik�zben Harry kinyitotta az ajt�t, beengedve magukat a viszonylag meleg el�csarnokba. – Hallottam, Harry, �s l�ttam az arcodon is: nem csin�lt�l titkot bel�le. De most… megv�ltozt�l. Nem l�tszol m�r szomor�nak, sokkal t�rsas�gkedvel�bb vagy, mint valaha, m�gis… �gy �rzem, ez nem az igazi �ned, Harry.

- Nem az igazi �nem? – visszahangozta a fi�, mik�zben elindultak felfel� a l�pcs�n. – Hogy �rted?

- �gy �rtem, hogy m�r nem vagy nyitott. �gy teszel, mintha nyitott lenn�l, mindenkit meghallgatsz, mindenkivel besz�lgetsz, de…

- Tal�n baj, hogy pr�b�lok t�rsas�gi �letet �lni? – j�tt az ingerl�keny v�lasz.

- Nem, norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt ez nem lenne baj, de ez most… nem t�nik igazinak. Mintha arra haszn�ln�d fel ezt a t�lzott t�rsadalmi �letet, hogy… hogy elfelejts valamit, �s ne akard nekem bemes�lni, hogy Sirius hal�la miatt van, mert �gysem hinn�m el!

- J�, ne hidd el – vonta meg a v�ll�t Harry, �s folytatta az �tj�t felfel�.

Egyszer csak megmozdult a l�pcs�, �s meg kellett kapaszkodniuk a korl�tba, ha nem akartak leesni.

- Nagyszer�, most nem tudunk visszamenni a Griffend�l Toronyba! – morogta Harry.

- Legal�bbis nem a szok�sos �tvonalon – tette hozz� Ginny, mik�zben elindultak visszafel� a folyos�n.

Egy id� ut�n a k�rnyezet egyre ismer�sebb lett: a Badar Barnab�s szobra melletti falisz�nyeghez k�zeledtek, ahonnan a J�ssz �s M�sz Szoba ny�lott.

- Pontosan erre van most sz�ks�g�nk – jegyezte meg a l�ny.

- Hogy �rted? Amire sz�ks�g�nk van, az az, hogy visszamenj�nk a Griffend�l Toronyba, �s amire t�nyleg sz�ks�gem van, az az �gyam.

- Nem, Harry. Amire igaz�n sz�ks�ged van, az egy j� besz�lget�s – r�zta meg a fej�t Ginny. – Gyere, nem fog f�jni.

L�tva a b�tor�t� mosolyt Ginny arc�n, Harry s�hajtott. – Rendben.

Ahogy bel�ptek a Sz�ks�g Szob�j�ba, Harry nagyon meglep�d�tt, mivel a tulajdon �gy�t l�tta a szoba k�zep�n, egy sz�k �s egy kandall� t�rsas�g�ban, amely kellemes meleget �rasztott.

- Azt mondtad, sz�ks�ged van az �gyadra – mosolygott a l�ny, �s helyet foglalt a sz�ken. - Gyere, heveredj le.

- Kicsit vicces helyzet a besz�lget�shez – jegyezte meg Harry. – Egy mugli pszichi�tri�ra eml�keztet.

- Mi�rt, m�r volt�l egyben? – vonta fel a szem�ld�k�t a l�ny, �s barna szeme huncutul csillogott.

- �, igen – nevetett Harry, de mikor l�tta, hogy a l�ny f�lig r�m�lten, f�lig hitetlenked�en tekint r�, m�g hozz� tette: - M�lt ny�ron el kellett k�s�rnem Petunia n�nit �s Dudleyt a pszihol�gushoz. Tudod, nem akartak egyed�l otthon hagyni, mondv�n, hogy m�g felrobbantom a h�zat… Dudleynak volt sz�ks�ge pszihol�gusra. A dementor-t�mad�s �ta voltak ilyen probl�m�i. R�m�lmai voltak, gondolom a legrosszabb eml�keir�l… - itt vigyorogva Ginnyre sand�tott. – �szint�n sz�lva, fogalmam sincs, hogy mi lehet Dudley legrosszabb eml�ke… tal�n egy sz�linap, ahol harminch�t aj�nd�k helyett, csak harminchatot kapott? – Ginny kuncogott, majd az arckifejez�se komolyra v�ltozott.

- L�tod, Harry, megint ezt csin�lod.

- Mit?

- Ezt a ’legy�nk vicces t�rsalg�partnerek’ sz�nj�t�kot j�tszod, csak hogy ne kelljen m�sr�l besz�lned vagy gondolkodnod.

- Milyen j� megfigyel� vagy – sz�lt sz�razon Harry. – Igen, rem�ltem, hogy el tudom feledtetni veled, hogy mi�rt hozt�l ide.

- De h�la Istennek, az eml�kez�k�pess�gem m�g mindig j�l m�k�dik.

- Igen. Sz�val… ha az eml�kez�k�pess�ged olyan j�, akkor mondd meg nekem, hogy mit akart�l mondani, amikor megmozdult a l�pcs�?

- Azt mondtam, hogy folyton pr�b�lsz elfeledkezni valamir�l. Az�rt edzel minket �s magadat olyan kem�nyen, hogy… felejts. Hogy elfeledkezz valamir�l, amit mindenki el�l rejtegetsz, Harry.

- �s milyen gy�gym�dot aj�nl a nagy pszihol�gus? – g�nyol�dott a fi�, mik�zben unatkozva b�multa az �gy s�t�tv�r�s mennyezet�t.

- A legjobb gy�gym�d, ha kibesz�led magadb�l. Ny�lj meg, nyisd ki a sz�ved, szabad�tsd meg magad t�le, ak�rmi is az… Mediboszi szavamra mondom, hogy minden, ami e k�z�tt a n�gy fal k�z�tt elhangzik, titok marad.

Harry egy pillanatra elford�totta a pillant�s�t a mennyezetr�l, �s �that� tekintettel Ginnyre n�zett. A l�ny arc�n �szintes�get, nyugalmat �s elt�k�lts�get l�tott: elt�k�lts�get, hogy seg�tsen neki. Harry elfordult t�le, mik�zben az agya gyorsan dolgozott. Elmondhat a l�nynak mindent? Vajon Ginny nem fogja �t el�t�lni az�rt, amit tett? �s vajon jobban fogja �rezni mag�t att�l, ha felfedi a titk�t? Az t�ny, hogy m�r r�g el akarta mondani valakinek: �gy �rezte, hogy megfojtja, ha nem adhatja ki mag�b�l… de mi�rt pont Ginnynek mondja el? Mi�rt, mi�rt, mert nem mondhatod el Ronnak, mert sz�rnyen szerencs�tlennek �rezn� mag�t, ha megtudn�; r�ad�sul nem mondhatod el Hermion�nak sem, mert meg lenne botr�nkozva, m�s k�zeli bar�tod meg nincs… - v�laszolta egy kis hang a fej�ben.

- Rendben, Ginny – mondta, de nem n�zett a l�nyra. – Kar�csonykor lefek�dtem egy l�nnyal, �s halov�ny lila g�z�m sincs, hogy ki lehetett.

Egy percnyi hallgat�s ut�n, mikorra Harry rem�lte, hogy szavai le�lepedtek, megkock�ztatott egy oldalpillant�st Ginnyre.

- �rtem – sz�lt a l�ny. – Hm… �n, mint a pszichi�tered…

- Mond ink�bb, hogy pszihol�gus, att�l jobban �rezn�m magam.

- Rendben – h�zta ki mag�t Ginny. – Mint a pszihol�gusod, feltenn�k n�h�ny k�rd�st. Sz�val… mi a fen�t �rtesz az alatt, hogy nem tudod, hogy ki volt?

Egy szomor� mosoly jelent meg Harry arc�n. – Cho Changnak hittem… de mint kider�lt, Cho hazament a sz�netre. Szerintem a csal� Sz�zf�l� f�zetet haszn�lt, hogy Ch�nak l�tsszon, �s elcs�b�tson engem. Siker�lt neki.

- �rtem – b�lintott Ginny. – �s most az a f� probl�m�d, hogy nem tudod ki volt, vagy az, hogy nem Cho volt? - Mikor l�tta, hogy Harry sz�ja idegesen megr�ndul, gyorsan hozz�tette: - Sz�lj, ha t�l szem�lyeset k�rdezek. Akkor abbahagyom.

- Ne, ne, ne – n�zett fel Harry. – Ha m�r egyszer elkezdt�k, fejezz�k is be.

- Rendben. Sz�val, hogy �rzed magad jelen k�r�lm�nyek k�z�tt?

- Mit sz�p�ts�k, szarul. K�pzeld el, hogy lefekszel… mondjuk, Michael Cornerrel, �s mikor fel�bredsz, kider�l, hogy nem is lehetett �…

- Nem igaz�n tudom elk�pzelni magam, hogy lefekszem Michaellel, de rendben… t�telezz�k fel a ter�pia kedv��rt… Sz�val mit �rezn�k? Zavarodott lenn�k. R�m�lt. F�leg, ha eszembe jutna, hogy esetleg nem is v�dekezt�nk – v�laszolta Ginny elgondolkozva. A pillant�sa a fi� arc�ra siklott, amelyre hirtelen r�m�let �lt ki. – Jaj ne, Harry, ne mondd hogy nem…? - Harry nyelt egyet, �s elford�totta a fej�t. Ginny egy s�hajjal kiny�jtotta a kez�t, �s megveregette a fi� v�ll�t. – H�, nyugi, val�sz�n�leg egy roxfortos tanul� lehetett, aki nagyon bele van z�gva A Kis T�l�l�be, �s minden roxfortos di�k elmehet Madam Pomfreyhoz ’Esem�ny Ut�ni B�jital�rt’…

- H�t �pp itt van a b�kken�, Ginny: nem lehetett roxfortos tanul� – v�laszolta Harry. – V�letlen�l a p�rn�mon felejtett egy hajsz�lat, ami v�r�sessz�ke volt. Nem l�ttam m�g egy roxfortos tanul�t se ilyen hajsz�nnel… kiv�ve Marietta Edgecombot, de � gy�l�l engem, mi�ta azok a ronda szem�lcsei voltak.

Ginny a szem�ld�k�t r�ncolta. - Akkor… tal�n egy boszork�ny, aki bel�d van habarodva, olvasta a H�rver�ben az interj�t arr�l az �jszak�r�l, mikor Tudodki visszat�rt… Fogadjunk, hogy rengeteg rajong�d van eg�sz Nagy-Britannia-szerte, �s m�s orsz�gokban is. H�s vagy, Harry.

- Pontosan az, ami nem akarok lenni! – v�gott vissza Harry felugorva. – Torkig vagyok vele, hogy egy rohadt h�s vagyok! Torkig vagyok vele, hogy �n vagyok A Kis T�l�l�! Torkig vagyok vele, hogy az emberek rajonganak �rtem, csak mert Voldemort miatt van ez a nyavaly�s sebhelyem! Torkig vagyok vele, hogy Dumbledore aranykalitk�ban tart! Torkig vagyok Trelawney h�lye j�slataival! Torkig vagyok vele, hogy a n�k bel�m vannak z�gva! Mi�rt nem tesznek be egy cikket a Reggeli Pr�f�t�ba: ’H�, h�lgyeim, a r�kaszezonnak v�ge, itt a Harry Potter szezon, mind�ssze annyit kell tenned, hogy fogod Cho Chang haj�t, �s m�ris mehetsz im�dott h�s�dh�z egy �jszak�ra!’ Komolyan mondom… - Harry hangja megbicsaklott. – Torkig vagyok mindennel.

- J� kis hisztit rendezt�l – �llt f�l Ginny. – Jobban �rzed magad?

- Igen, egy kicsit.

- Tudod, az a ’Harry Potter szezon’ majdnem megnevettetett – mosolygott Ginny, �m mikor pillant�sa tal�lkozott Harry d�h�s tekintet�vel, gyorsan elt�ntette arc�r�l a mosolyt. – Iz�… mif�le j�slatr�l besz�lt�l?

- A francba – morogta Harry. – Ennek nem lett volna szabad kics�sznia a sz�mon…

- Mikor m�rges vagy, nem tudod kontroll�lni, hogy mit mondasz. - Ginny odal�pett hozz�, �s megfogta a kez�t. – Gyere, �lj le – azzal odavezette a kandall�hoz, ahol le�ltek egym�ssal szemben a sz�nyegre. – Ha nem szeretn�d elmondani, �n meg�rtem…

- Azt hiszem, el szeretn�m – v�laszolta a fi�. – Amellett a nyavaly�s kar�csonyi kaland mellett a j�slat is ideges�t. Az… az ami abban a kis �vegg�mbben volt, amit Voldemort meg akart szerezni a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyr�l.

- Az, ami sz�tt�rt?

- Igen, sz�tt�rt, �gyhogy a hal�lfal�k nem szerezt�k meg, de Dumbledore-nak van egy m�solata r�la a mereng�j�ben. Ez a j�vend�l�s Trelawneyt�l sz�rmazik.

- �szint�n Harry – k�rdezte vigyorogva Ginny – mi�rt hiszel annak a j�slatnak, ami att�l a v�n csal�t�l sz�rmazik?

- Mert ez az egy igazinak t�nik – biggyesztette le a sz�j�t a fiatalember.

- �s mir�l sz�l? – tudakolta Ginny. Mikor Harry m�r egy perce nem v�laszolt, a l�ny biztat�an megszor�totta a kez�t. Harry viszonozta a k�zszor�t�st.

- Azt mondja, hogy vagy �nnekem kell meg�ln�m Voldemortot, vagy �neki engem. – Harry feln�zett, �s pillant�sa egy sz�nalommal teli szemp�rral tal�lkozott.

- M�r mindent �rtek, Harry – suttogta Ginny. – Ez nem �pp egy vid�m j�slat… nem lehet k�nny� ezzel a tudattal �lni. M�g csak a lehet�s�g�t sem lehet k�nny� elfogadni.

- Nem, t�nyleg nem k�nny�. �s ami m�g nehezebb� teszi, az az, hogy nem besz�lhetek r�la. F�leg nem Ronnak �s Hermion�nak. Ron azt gondoln�, hogy ez csak egy vicc Trelawneyt�l, Hermione pedig hal�lra r�m�lne. �n… �n azt sem tudom, hogy mi�rt pont neked mondtam el mindezt.

- Tal�n mert �n nem vagyok olyan lobban�kony, mint Ron, de olyan komoly sem, mint Hermione.

- Tal�n – vonta meg a v�ll�t Harry egy apr� mosoly k�s�ret�ben. – Azt hiszem, egy kicsit seg�tett ez a besz�lget�s veled, Ginny.

- Tudtam, hogy seg�teni fog – sug�rzott a l�ny.

Harryt hirtelen valami melegs�g ker�tette hatalm�ba, �s �jra �rezte azt a r�g elfeledett �rz�st, ahogy a gyomra csin�l egy h�traszalt�t.

Nem tudv�n, hogyan reag�ljon a fi� k�l�n�s pillant�s�ra, Ginny a szabad bal kez�vel megfogta a fi� jobbj�t, �gy mindk�t kez�k �sszefon�dott.

- Elpirult�l – suttogta Harry.

- Nem igaz.

- De.

- Nem igaz! – mondta Ginny olyan m�lt�s�gteljesen, mint a kir�lyn�. – Megfogadtam, hogy soha t�bb� nem pirulok el a jelenl�tedben, Harry Potter.

- Nem kellett volna ilyesmit megfogadnod. A pirul� Ginny szerintem nagyon csinos.

- Azt hittem, nem szereted a pirul� Ginnyt – v�laszolta a l�ny, mik�zben megpr�b�lta kih�zni a kez�t a fi��b�l, de az hat�rozottan tartotta.

- A r�gi Ginny elv�r�s�d�s�t nem szerettem, de ha az �j elpirul, az ellen nincs semmi kifog�som.

- Sz�val, jobban szereted az �j Ginnyt? – k�rdezte a l�ny, kac�ran oldalra billentett fejjel.

- Azt hiszem, igen.

- Nagyszer�. Az �j Ginnynek most mennie kell. - L�tva Harry k�ts�gbeesett arckifejez�st, gyorsan hozz�tette: - K�vetkez� foglalkoz�s: j�v� h�ten, ugyanekkor, ugyanitt.

- Rendben – b�lintott amaz mosolyogva �s n�zte, ahogy a l�ny elhagyja a J�ssz �s M�sz Szob�t.


Ginny ’ter�pi�j�nak’ k�sz�nhet�en Harry �jra �nmaga lett: nem t�l befel� fordul�, de nem is t�l extrovert�lt, hanem valahol a kett� k�z�tt. Nem tudta, hogy mi�rt, de Ginny k�zels�ge megnyugtatta �t. Az els�, a Sz�ks�g Szob�j�ban t�rt�nt ’ter�pi�juk’ �ta Harryben gyeng�d �rzelmek �bredtek a l�ny ir�nt, �s csod�lkozva vette �szre, hogy Ginnyvel sosem �rzi mag�t zavarban, mint egykor Ch�val, �s nem is agg�dott amiatt, hogy valami h�lyes�get mond, amivel elijeszti a l�nyt. Ginny nem az a fajta volt, akit csak olyan egyszer�en el lehetett ijeszteni – legal�bbis t�bb� m�r nem. Az ijedt, f�l�nk kisl�nyb�l, akit �vekkel ezel�tt megismert, mostanra egy hat�rozott, kiegyens�lyozott fiatal n� lett, aki erk�lcsi t�maszt ny�jtott Harrynek, mikor sz�ks�ge volt r�, �s felvid�totta, ha rosszkedv� volt.

Igaz, egyik�k sem mondta ki hangosan, de egy id� ut�n kezdtek �gy tekinteni a ter�pi�ra, mint randev�ra, �s r�szoktak arra, hogy v�gig egym�s kez�t fogj�k.


Az utols� el�tti h�ten �pp az utols� ’ter�pi�n’ voltak, mikor Harry �sszeszedte minden b�tors�g�t, �s megsz�lalt: - Valami vicces jutott az eszembe, Ginny.

- Micsoda? – k�rdezte a l�ny, mik�zben felh�zott l�b�t �tkarolva �lt a kandall� el�tti sz�nyegen.

- Csak eszembe jutott az, amit Ron tavaly �v v�g�n mondott.

- Mi�rt, mit mondott?

- Azt mondta, hogy legk�zelebb valaki vid�mabbat v�lasszak, mint Cho…

- �rdekes, nekem meg azt mondta, hogy legk�zelebb jobbat v�lasszak Michaeln�l…- mosolygott Ginny, hiszen tudta, hogy mire akar kilyukadni a fi�. Mikor elmondta Ronnak, hogy ink�bb Dean Thomast v�lasztotta, csak viccelt. �s most… tal�n val�ra v�lnak az �lmai?

- Szerintem – Harry egy kicsit k�zelebb cs�szott hozz� a sz�nyegen – tal�ltam valaki sokkal vid�mabbat, mint Cho…

- Szerintem �n is tal�ltam valaki jobbat, mint Michael…

- Megint elpirult�l.

- Lehet – vigyorgott Ginny. – De most te is.

- Nem is – monda dacosan Harry.

- Deeeee – v�laszolta a l�ny, kicsit k�zelebb h�z�dva.

- Nem – suttogta Harry, �s m�g k�zelebb cs�szott Ginnyhez

- De – suttogta a l�ny alig hallhat�an, mik�zben ajkuk az els� cs�kban forrt �ssze.

- Szeretlek, Ginny – suttogta Harry, mikor ajkaik sz�tv�ltak.

- �n is szeretlek. De ne v�rd t�lem, hogy tizenk�t gyereket sz�ljek neked!

- Hogy mi…? – pislogott Harry, majd esz�be jutott, hogy ezt az ostobas�got Sybill ’j�solta’ neki, csak hogy Umbridge-et bosszantsa. Mindketten nevet�sben t�rtek ki, majd megint cs�kol�ztak, nevettek, cs�kol�ztak, nevettek, cs�kol�ztak…

- Tudod mit? – kuncogta Harry. - K�ss�nk egy meg�llapod�st: ha t�nyleg �n leszek egyszer a M�gia�gyi Miniszter, akkor sz�lsz nekem tizenk�t gyereket.

- Rendben – egyezett bele Ginny �s kezet r�ztak. – Soha nem leszel miniszter, �s ezt te is nagyon j�l tudod.

- �lmodozni szabad – mosolygott Harry.

- T�nyleg ez az �lmod? – Ginny hitetlenkedve r�ncolta a szem�ld�k�t. – Hogy M�gia�gyi Miniszter legy�l?

- Nem – r�zta meg a fej�t vigyorogva. – Ink�bb, hogy nagy csal�dom legyen. Sok kicsi Potter, akiknek megadhatom azt a szeretetet, amit �n soha nem kaphattam meg a sz�leimt�l…

- Harry… - miel�tt Ginny el�rz�keny�lhetett volna, Harry hozz�tette egy kacsint�ssal: - Nem is besz�lve arr�l, hogy �sszehozni egy gyereket nagyon kellemes elfoglalts�g.

Ginny a mennyezetre emelte szem�t, majd komolyabb tekintettel r�n�zett a fi�ra.

- Ha jobban belegondolok, mi soha nem j�tt�nk volna �ssze, ha nem vert volna �t t�ged az a n�… - Nem tudta befejezni a mondatot, mert Harry a mutat�ujj�t a sz�j�ra tette.

- Shhhhh… Ne besz�lj�nk r�la t�bb�. Felejtsd el, �n m�r el is felejtettem. Ak�rki is volt, a m�lthoz tartozik, �s nem �llhat k�z�nk. 



Telt-m�lt a ny�r, �s Harry mindenn�l jobban v�gyott r�, hogy visszat�rjen a var�zsvil�gba. � �s Ginny utols� ’ter�pi�juk’ ut�n m�r hivatalosan is egy�tt j�rtak, �s naponta �rtak egym�snak. A l�ny besz�molt Ron azon pr�b�lkoz�sair�l, hogy meggy�zze az �desanyjukat, hogy Hermione elj�hessen az Od�ba, Molly azonban hajthatatlannak bizonyult.

A nagy unalom ellen�re a Privet Drive 4. sz�m� h�zban Ginny levelein k�v�l is volt n�h�ny apr� dolog, ami tartotta a lelket Harryben. El�sz�r is: v�gre feln�tt lett, �gy ha a muglik nem l�tt�k, m�r var�zsolhatott. Azt�n term�szetesen ott voltak a csod�latos aj�nd�kok, amiket a bar�tait�l kapott (Sirius szok�sos aj�nd�k�nak hi�nya m�g mindig f�j� volt), �s Harry nem tehetett r�la, de nagyon �r�lt, mikor Dudley �lete els� randija Piers Polkiss h�g�val, Prischill�val, katasztrof�lisan siker�lt.

- Mi�rt vigyorogsz? – mordult r� Dudley Harryre, aki nem tudta elfojtani a vigyor�t. – Mintha te annyi l�nnyal randizt�l volna…

- Tulajdonk�ppen h�rommal – v�laszolta az ifj� var�zsl�.

- H�rommal? Na �s kikkel? – k�rdezte s�t�t arccal Dudley.

- Nem ismered �ket – legyintett Harry. – Mellesleg, volt egy, akit �n sem ismertem… - l�tva Dudley zavart �s irigyked� arc�t, megadta neki a kegyelemd�f�st: – de legal�bb j� volt az �gyban. - Azzal fel�llt a kanap�r�l, �s mag�ra hagyta f�st�lg� unokatestv�r�t. 


K�t nappal a sz�net v�ge el�tt bagoly �rkezett Mrs. Weasleyt�l az �j tank�nyveivel (’tudjuk, hogy nem tudt�l elmenni az Abszol �tra, dr�g�m, �gyhogy megvett�k neked is a k�nyveidet’).

Furcsa m�don, nem Weasley�k baglya volt az egyetlen, amely aznap levelet hozott neki. Egy fekete bagoly rep�lt be az ablakon, a fej�re dobta a levelet �s elrep�lt.

Harry kinyitotta a levelet, amely egyetlen sorb�l �llt:

Boldog Ut�sz�linapot, Harry.

A lev�l h�tulj�ra egy meglehet�sen s�t�t var�zsl�f�nyk�p volt ragasztva, mely egy apr� batyuf�les�get �br�zolt, amely mocorgott. El�sz�r Harrynek fogalma sem volt, hogy mi lehet az a valami, majd odas�t�lt vele az ablakhoz, hogy jobban l�ssa a reggeli napf�nyben. A f�nyben Harry tiszt�n l�tta a "csomagocsk�t", ami val�j�ban egy p�lya volt, melyb�l csak egy apr�, kopasz babafej �s k�t piciny kezecske l�gott ki. A baba egy picit azokra a korasz�l�tt csecsem�kre eml�keztetett, akiket Harry n�ha a h�rekben l�tott.

Egy korasz�l�tt csecsem�… azt jelenti, hogy a nyolcadik h�nap k�r�l kellett sz�letnie…

A f�nyk�p kiesett Harry kez�b�l.