2003. augusztus, Grimmauld t�r 12.


- Sz�val, van egy gyereked a csal�t�l – sz�gezte le Ginny.

- Igen – b�lintott Harry, kib�mulva az utc�ra.

- Ez volt az, amit az utols� Roxfortos �vedben eltitkolt�l el�lem?

- Igen az – v�laszolta zavartan Harry.

- Mi�rt nem mondtad el? – suttogta a l�ny.

Harry most elfordult az ablakt�l, �s Ginnyre n�zett.

- A bar�tn�m maradt�l volna, ha elmondom?

- H�t persze! – vetette oda s�rtetten a n�.

- Nem vagyok benne biztos, Ginny – r�zta a fej�t Harry. – Akkor legal�bbis nem voltam benne biztos. Teli voltam k�ts�gekkel, teljesen magamba roskadtam… Tizenh�t �vesen apa voltam, �s nem tudtam, hogy kezeljem a dolgot… fogalmam sem volt r�la.

- De h�t… azt mondtad, az�rt akartad annyira Daphn�t, mert nem akartad �t is elvesz�teni… a m�sik gyerek is meghalt?

- Ezek szerint te azt hitted, hogy a gyerek hal�la az, amit nem tudok feldolgozni… De nem �gy van… a m�sik gyerekem �l… m�gis elvesztettem �t.

- L�ttad �t valaha?

- Szem�lyesen nem. Csak f�nyk�pen – v�laszolta Harry k�ts�gbeesetten. – Az els� �vben minden h�napban kaptam r�la f�nyk�pet. Most m�r csak �vente, a sz�let�snapj�n… az�rt k�ldik a k�peket, hogy k�nozzanak, hogy f�jdalmat okozzanak… - �s hogy eml�keztessenek, hogy ne csin�ljak semmilyen h�lyes�get – tette hozz� gondolatban.

- De… mi�rt tenn� ezt veled b�rki is? – suttogta Ginny. – Mint a kicsi apj�nak, jogod van �t l�tni!

Harry elford�totta a tekintet�t, mintha att�l f�lne, hogy a l�ny megl�that valamit a szem�ben, amit ink�bb titokban tartana.

- Azt legal�bb tudod, hogy ki az anyja?

- Igen, tudom ki volt.

- Volt?

- Meghalt. Belehalt a sz�l�sbe. Linda volt a neve.

- �… sajn�lom.

- Nem kell. �n se sajn�lom – morogta a f�rfi.

- De… de Harry! – n�zett r� megbotr�nkozva a boszork�ny.

- Ne n�zz r�m ilyen gyilkos tekintettel – v�laszolta csendesen az ifj� var�zsl�. – Semmit sem tudsz r�la. Meg�rdemelte, amit kapott.

Ginny hitetlenkedve r�zta a fej�t. – Mit kellene tudnom r�la ahhoz, hogy ne sajn�ljam?

- Semmit – Harry visszah�z�dott az ablakt�l, amely egy csattan�ssal becsuk�dott.

A l�ny tudta, hogy a t�m�t ezzel lez�rtnak tekintheti. Igen k�nyes pontra tapintott, �s a f�rfi nem volt hajland� t�bbet besz�lni a dologr�l.

- Rendben – b�lintott - m�g csak azt mondd meg nekem, hogy a gyerek mi�rt nem veled van, az apj�val? Term�szetes lenne, hogy egy gyermeket az anyja hal�la ut�n az ap�hoz k�ldenek.

- El�g volt a k�rd�sekb�l, Ginny! M�r eleget mondtam neked, most te j�ssz.

Az asszony �sszerezzent, mert esz�be jutott a meg�llapod�suk miszerint, ha Harry mes�l neki a K�rr�l �s Daffyr�l, � cser�be elmondja, hogyan k�nyszer�tett�k h�zass�gra.

- Rendben – b�lintott. – De ink�bb nem sz�ban mondan�m el. – Mikor l�tta, hogy Harry k�rd�n r�ncolja a szem�ld�k�t, hozz�tette: - Belen�zhetsz az eml�keimbe, ha szeretn�l. De nem hiszem, hogy el tudn�m mondani. �rtesz a Legilimenci�hoz, igaz?

- Igen, el�gszer l�ttam m�r Pitont mint legilimentort, meg a K�rben is tanultam r�la – mormogta Harry. – Biztos vagy benne? Ha egyszer behatolok az eml�keidbe, mindent l�thatok… m�g azt is, amit ink�bb titokban tartan�l.

- A h�zass�gomon k�v�l nincs m�s titkom, Harry. Hacsak te nem f�lsz, hogy esetleg �n pillanthatok meg olyan dolgokat a te eml�keid k�z�tt, amit ink�bb nem mutatn�l meg nekem…

- Az nem val�sz�n�. Ezalatt az �t �v alatt megtanultam, hogyan z�rjam le az elm�m, �gyhogy te semmit sem fogsz l�tni az �n eml�keim k�z�l, �n viszont l�tni fogom a ti�det… kezdhetem?

- Persze, kezdj�k.

Harry b�lintott, majd a p�lc�j�t a v�r�s haj� l�nyra szegezte. – Legilimens.

A k�vetkez� pillanatban m�r Ginny gondolatainak �s eml�keinek �sv�ny�n s�t�lt.

- Az ap�d az �n ap�m kez�ben van, Weasley – vigyorgott Draco Ginnyre – �s ha nem t�vedek, nagyon szenved.

Ginny szeme �sszesz�k�lt. – Mi�rt besz�lsz nekem err�l? L�tni akarod, ahogy �sszet�rik a sz�vem?

- Nem, l�tni akarom, ahogy a h�sn�t j�tszod, hogy megmentsd az ap�dat.

- Mi az �ra? – nyelt egyet a l�ny. – Tudod, hogy nincs p�nz�nk…

Draco �lesen felnevetett. – P�nz? A Malfoyoknak t�bb van bel�le, mint amennyit el tudn�l k�pzelni!
- Akkor? Mit akarsz az ap�m szabads�g��rt cser�be?

Draco �rd�gi vigyorral l�pett k�zelebb. – T�ged.

- Ezennel r�mruh�zott hatalmamn�l fogva h�zast�rsaknak nyilv�n�talak bennetetek – mondta ragyog� mosollyal Diggle atya az ifj� p�rnak. – Megcs�kolhatod a menyasszonyt.

Ginny er�sen �sszeszor�totta az ajkait, lehetetlenn� t�ve Draco sz�m�ra, hogy igazi cs�kot adjon neki.

Miut�n az ifj� f�rj ajkai tal�lkoztak az �v�vel, gyorsan elford�totta a fej�t, �s az els� dolog, amin megakadt a tekintete, az az Od� kertj�ben, f�lig egy bokor takar�s�ban megk�v�lten �ll� Harry volt. A fi� fekete haja m�g k�cosabb volt, mint rendesen, a szem�veg�nek az egyik lencs�je elt�r�tt, v�g�sok �s horzsol�sok bor�tott�k szutykos arc�t, de m�lyz�ld szeme izzott, csak �gy sug�rzott bel�le a megr�zk�dtat�s, a gy�l�let �s az undor. Ginny hirtelen �gy �rezte, mintha egy jeges k�z szor�tan� �ssze a sz�v�t.

Ki�ltani akart neki, hogy ’nem is szeretem Drac�t, engem belek�nyszer�tettek ebbe a h�zass�gba!’ . Legsz�vesebben odarohant volna hozz�, de Draco er�sen fogta a kez�t, �s megakad�lyozta. Ginny gyorsan v�gign�zett az �desanyj�n �s a csal�dtagjain, hogy vajon �k is l�tt�k-e Harryt, de �gy l�tszott, hogy nem. A l�ny �jra odapillantott, ahol Harryt l�tta az el�bb, de a fi� m�r elt�nt. Azon t�n�d�tt, hogy a fi� vajon t�nyleg ott volt-e, vagy egy ill�zi� tr�f�lta meg kimer�lt elm�j�t.

�pp a ’lagzit’ tartott�k az Od�ban (ami azt jelentette, hogy Molly vonakodva t�lalta fel Drac�nak �s Luciusnak az �telt, mik�zben a Weasley fi�k ’esk�sz�m, hogy meg�l�m �ket’ pillant�sokat v�ltottak), mikor Amos Diggory feje jelent meg a kandall�ban.

- Amos? – Mrs. Weasley ijedt�ben majdnem elejtette a mer�kanalat.

- Molly, hol van Arthur? – k�rdezte a fej.

- ����… nem tudom – hazudta az asszony, mik�zben eltakarta a Malfoyokat, �gy Amos nem tudta, hogy olyan inform�ci�kat ad �t Mollynak, amelyeket nem kellene.

A Miniszt�riumban mindenki azt hitte, hogy Arthur szabads�gon van – legal�bbis Molly ezt a mes�t tal�lta ki, mivel nem akarta kock�ztatni Arthur �let�t, am�g az a Malfoyok kez�ben volt.

- Akkor, Molly, tal�ld meg amilyen gyorsan csak lehet! – s�rgette az asszonyt Amos. - A Miniszt�riumnak minden dolgoz�j�ra sz�ks�ge van.

- Mi�rt, mi t�rt�nt?

- Volt egy �tk�zet Vele, Akit Nem nevez�nk Nev�n – j�tt a v�lasz.

Lucius �s Draco nyugtalan pillant�sokat v�ltott.

- Harry Potter is benne volt, �gy hallottuk. A legt�bb hal�lfal�t elkapt�k az aurorjaink, �s m�r �tban vannak Azkabanba. Caramel viszont meghalt… �s sajnos Dumbledore is.

- Dumbledore halott? – kapott leveg��rt Molly, kez�t a sz�v�re szor�tva.

Lucius Malfoy kezdte mag�t k�nyelmetlen�l �rezni a n� h�ta m�g�tt. Azon a bolond Caramelen kereszt�l siker�lt kihozatnia mag�t az Azkabanb�l… Viszont ha a miniszter meghalt, val�sz�n�leg vissza fogj�k �t k�ldeni a b�rt�nbe… arr�l nem is besz�lve, hogy ha a S�t�t Nagy�r m�g �l, meg fogja b�ntetni, ami�rt nem volt ott, hogy seg�tse �t Potter ellen.

- Igen. Dumbledore meghalt a t�mad�sban. Ahogy Caramel is… k�ts�gtelen�l rossz helyen volt, rossz id�ben… �gyhogy most nincs miniszter�nk, �s a Wizengamot perceken bel�l megkezdi az �j miniszter-v�laszt�st. Miut�n a f�rjed a Wizengamot tagja lett, meg kell jelennie �s leadni a szavazat�t.

- Ne haragudj, Amos, de… de fogalmam sincs, hogy hol van Arthur – dadogta Molly. – Mi… mi van Tudodkivel? �s Harryvel?

- Mindketten elt�ntek. Semmit sem tudunk r�luk.

- Rem�lem, Harry j�l van – s�hajtotta Mrs. Weasley.

- Sz�val, Molly, ha l�tod Arthurt, mondd meg neki, hogy hoppan�ljon a Miniszt�riumba!

- Megmondom neki – b�lintott az asszony idegesen.

Mire Diggory feje elt�nt a l�ngokb�l, �s Mrs. Weasley megfordult, Lucius m�r talpon volt.

- K�sz�n�m az �lvezetes vacsor�t, Molly – mondta hidegen a sz�ke f�rfi. – Jobb, ha most megyek. Draco, Ginny, sok boldogs�got k�v�nok – tette hozz� enyhe g�nnyal a hangj�ban, majd dehoppan�lt.

- Azon gondolkodom, hogy vajon a Wizengamot k�pes lesz-e �j minisztert v�lasztani az ap�d n�lk�l – jegyezte meg Draco g�nyosan, ahogy Ginnyt kalauzolta az Abszol �t egyik legeleg�nsabb sz�llod�j�nak n�szutas-lakoszt�lya fel�.

- Mikor fogj�tok szabadon engedni az ap�mat? – k�vetelte a l�ny. – Teljes�tettem a meg�llapod�sunkat, hozz�d mentem, �gyhogy most neked kell teljes�tened a te r�szedet. Engedd szabadon ap�t!

- Majd holnap. A n�sz�jszak�nk ut�n – vigyorgott a f�rfi, amit�l Ginnyn h�nyinger vett er�t.

- Rendben – vett egy m�ly leveg�t. – Legy�nk t�l rajta.

- �r�mmel – Draco pupill�i kit�gultak a v�gyt�l.

Ginny megborzongott a fiatalember �lel�s�ben, majd igyekezett nem gondolni arra, hogy a f�rfi mit is csin�l vele…

Harry megmerevedett, majd pillant�sa tal�lkozott Ginny�vel.

- Azt hiszem ez olyasmi, amit ink�bb nem n�zn�k meg.

- �n meg ink�bb nem eml�kezn�k r� – helyeselt a l�ny.

- Folytathatom?

- Term�szetesen.

Mikor Ginny m�snap reggel fel�bredt, a f�rj�t maga mellett tal�lta az �gyban, m�lyen elmer�lve a Reggeli Pr�f�ta olvas�s�ban.

A l�ny becsukta a szem�t, �s pr�b�lt nem gondolni az el�z� �jszaka esem�nyeire, de a f�jdalom, amit �rzett, lehetetlenn� tette sz�m�ra. Igyekezett visszaeml�kezni az �lm�ra, �s hirtelen r�j�tt, hogy Harryr�l �lmodott. Az a Harry azonban, akit �lm�ban l�tott, nem az a Harry volt, akit annyira szeretett, hanem az, akit a bokorban l�tott, �s aki v�dl� tekintettel n�zett r� - olyan tekintettel, mely n�m�n v�dolta: ’El�rult�l Ginny!’

- Fel�bredt�l? – sz�lalt meg Draco.

- Igen, pedig b�rcsak meghaltam volna �lmomban – morogta vissza a boszorka.

- Mi�rt? Semmi okod arra, hogy szerencs�tlennek �rezd magad, dr�g�m. A Reggeli Pr�f�ta �rja, hogy m�lt �jjel az aurorok rajta�t�ttek a Malfoy-k�ri�n. �gy l�tszik, a Wizengamotnak ap�d n�lk�l is siker�lt �j minisztert v�lasztania, �s �miniszters�ge Kingsley Shaklebolt nem b�zik t�ls�gosan a csal�domban.

- �s nincs igaza? – k�rdezte Ginny szarkasztikusan.

- Ezenk�v�l megtal�lt�k ap�dat a t�ml�cben. Most a Szent Mung�ban van.

Ginny �szt�n�sen megragadta a f�rfi karj�t. – Hogy van?

- Ne agg�dj, t�l�li.

- �s v�gre szabad! – Ginny el�gedett s�hajjal s�ppedt vissza a p�rn�j�ba.

- Igen, szabad… - mondta vontatottan Draco. – A f�lre�rt�sek elker�l�se v�gett, dr�g�m, ugye nem v�rod el t�lem, hogy t�ged is szabadon eresszelek?

- �n… ezt meg hogy �rted? – Ginny gomb�cot �rzett a tork�ban.

- �gy, hogy szerintem azt tervezted, hogy elv�lsz t�lem, amint lehet… �, igen, az arckifejez�sed el�rulta, hogy igazam van… de ne rem�nykedj. A feles�gem vagy, �s �leted v�g�ig az is maradsz!

- Mit�l vagy ebben annyira biztos? – �lt f�l Ginny, karba t�ve a kez�t. – Az ap�m szabad, elmehetek a Var�zsb�n�ld�z�si Hivatalhoz, �s elmondhatom nekik, hogy zsarol�ssal k�nyszer�tett�l ebbe a h�zass�gba!

- V�gy�lom, dr�g�m – mosolygott Draco �nel�g�lten. – Ne haragudj, hogy elkeser�telek, de ez soha nem fog bek�vetkezni.

- Mi�rt nem? – r�ncolta a szem�ld�k�t Ginny.

- Hallott�l m�r a P�rk�kr�l?

- Term�szetesen igen. A P�rk�k, vagy m�s n�ven Sorsistenn�k sz�vik �s v�gj�k el az �let fonal�t a g�r�g mitol�gi�ban.

- Pontosan, ahogy mondod. De lefogadom, hogy nem hallott�l m�g a P�rk�k �tk�r�l, a V�gzet Var�zsr�l…

A l�ny ijedten r�zta meg a fej�t.

- Nos h�t… - Draco letette a Reggel Pr�f�t�t, majd k�nyelmesen elterpeszkedett a p�rn�kon – az azt jelenti, hogyha szerzel valakit�l egy hajsz�lat, �s kimondod r� a V�gzet Var�zst, a kezedben tartod az illet� �let�t. Ha elv�god a hajsz�lat, az illet� meghal.

L�tva Ginny r�m�lt arckifejez�s�t, Draco el�gedett vigyorral folytatta: – �s tal�ld ki, kinek a haja van a birtokomban ezzel az �rd�gi kis b�b�jjal ell�tva?

- Nem lenn�k meglepve, ha az eny�m lenne! – n�zett r� les�jt� tekintettel a l�ny. – M�lt �jszaka, mikor oly sz�nalmasan j�tszottad a tigrist, j� sok hajamat kit�pted. Minden szeret�ddel ezt csin�lod? Megkopasztod �ket?

Draco azonban l�that�an nem s�rt�d�tt meg feles�ge lekicsinyl� megjegyz�se miatt. M�g mindig vigyorgott.

- Honnan veszed, hogy a te hajsz�ladat szereztem meg? Tudom, hogy nem tartod olyan sokra az �letedet, Ginevra… �s tal�n meg is kock�ztatn�d a hal�lt… de lefogadom, hogy az ap�d �let�t t�bbre tartod…

- Az nem lehet… ugye nem? - s�padt el a l�ny.

- Biztos�thatlak r�la, hogy igen. Az ap�m megszerezte, majd v�grehajtotta azt a b�b�jt Arthur Weasley egyik kit�pett hajsz�l�n… Ez egy nagyon ritka s�t�t var�zslat, csak n�h�ny kiv�lasztott ismeri… �s sajn�latos m�don nincs ellen�tka. �gyhogy ak�r tetszik, ak�r nem, az ap�d �lete az �n kezemben van, sz�val, ha azt akarod, hogy �letben maradjon, akkor l�gy engedelmes kis feles�g… Mrs. Malfoy.

Harry nyelt egyet, majd Ginnyre n�zett. – Mi�rt nem mondtad el? Tal�n valaki seg�thetett volna… Valaki a Rendb�l…

A l�ny csak a fej�t r�zta. – M�g nem l�tt�l mindent.

- �… �s miel�tt az az �tleted t�madna, hogy besz�lj az embereknek a V�gzet Var�zsr�l, engedd meg, hogy mes�ljek neked m�g egy nagyon hasznos kis �tokr�l, amit r�d sz�rtam, m�g aludt�l.

- Mif�le �tokr�l besz�lsz? – k�rdezte Ginny idegesen. M�r fogyt�n volt a t�relme, �s a nyavaly�s f�rje meg itt g�nyol�dik vele... – Retkek fognak kin�ni a f�lemb�l, ha elmondom valakinek? Vagy ’IM�DOM A SZURCS�KOKAT’ felirat jelenik meg az arcomon?

- Nem. Ha a ’V�gzet Var�zs’ kifejez�s elhagyja a sz�dat, a nyelved kiszakad a sz�db�l, �gy biztos lehetsz benne, hogy ez volt az utols� dolog, amit �letedben kimondt�l. Ha pedig megpr�b�lod le�rni, lesz�rad a kezed, �gy szint�n ez volt az utols� dolog, amit le�rt�l.

- Csod�latos, hogy mennyire IM�DSZ engem, dr�ga f�rjem – fintorgott Ginny, pr�b�lva fenntartani a lazas�g �larc�t, a sz�ve azonban a tork�ban dobogott.

- Ezenk�v�l, a Miniszt�rium val�sz�n�leg k�rdezni fog ap�d fogs�g�r�l, �gyhogy az �rtatlans�gomat kell tan�s�tanod. Meg kell gy�zn�d tov�bb� a sz�leidet �s b�ty�idat, hogy semmi k�z�m az emberrabl�shoz. Teljesen �rtatlan vagyok, �rtetted?

A l�ny s�padtan b�lintott.

- �rtatlan vagyok, vagy az ap�d meghal.

- �rtettem, Draco.

- Sz�val ez�rt nem mondtad el senkinek… - motyogta Harry.

- Igen. Ez�rt k�rtem, hogy n�zd meg az eml�keimet, ahelyett, hogy elmes�ln�m �ket. Senki m�sr�l nem tudok, aki �rtene a Legilimenci�hoz, kiv�ve Pitont, de benne nem b�zom annyira, hogy ilyen dolgokba engedjek neki betekint�st…

- Vajon mi�rt? – engedett meg mag�nak egy er�tlen mosolyt Harry. – Mondd csak, pr�b�ltad m�r megkeresni ezt a hajsz�lat?

- H�t persze! – s�hajtotta Ginny. – De sose siker�lt. Draco j�l elrejtette.

- Mi van, ha…

- Mire gondolsz? – r�ncolta a szem�ld�k�t Ginny.

- Arra, hogy ez bl�ff is lehet… Elv�gre a Malfoyok mindig �gyesen hazudtak…

- Ez nekem is eszembe jutott… De nem hiszem, hogy bl�ff. B�rcsak az lenne…

- Sz�val, felt�telezz�k, hogy a V�gzet Var�zs val�ban l�tezik… Nagyon vesz�lyesen hangzik… De nem tudom elk�pzelni, hogy ne legyen ellen�tok… kell lennie valami m�dj�nak, hogy megsz�ntess�k…

- De hol tal�lhatjuk meg a m�dj�t? – k�rdezte a l�ny kedvetlen�l.

- Hol? H�t G�r�gorsz�gban!

- G�r�gorsz�gban?

- V�g�l is, az �tok maga is az �kori g�r�g mitol�gi�b�l ered, nem igaz? Szerintem, vissza kell menn�nk a gy�kerekhez.

- Visszamenn�nk? T�bbes sz�mban?

- Persze, hogy t�bbes sz�mban, te meg �n, Ginny. Te nem mondhatod ki az �tok nev�t, vagy s�lyos k�vetkezm�nyei lesznek… hacsak Malfoy nem bl�ff�l, de �n ink�bb nem kock�ztatn�m meg, hogy kipr�b�ljuk. Mindenesetre �n vagyok az egyetlen, aki tud a dologr�l, ez�rt csak �n seg�thetek. �n pedig ismerem G�r�gorsz�got.

- Nem lesz ez t�l vesz�lyes?

- Az �letem sosem volt vesz�lytelen. Semmit�l sem f�lek… vagyis… majdnem semmit�l. Mellesleg, semmi sem tenne boldogabb�, mint hogy felbosszantsam Malfoyt.

Ginny a f�rfire vigyorgott. – K�sz�n�m, Harry.

- Akkor ezek szerint G�r�gorsz�gba megy�nk… csomagolj ny�ri ruh�t, szalmakalapot, naptejet meg napszem�veget. Egy�bk�nt… tudsz hoppan�lni?

- ����… sajnos nem – r�zta a fej�t a l�ny.

- Hogyhogy nem?

- Az�rt nem, mert Draco otthon akart tudni maga mellett, mint engedelmes kis feles�get… Amikor k�z�ltem vele, hogy be akarom fejezni a tanulm�nyaimat, mag�ntan�rt vett fel mell�m… de az nem volt ugyanaz. A mag�ntan�r nem tan�tott nekem s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t, b�b�jtant �s �tv�ltoztat�stant… csak m�giat�rt�netet �s �si r�n�k tanulm�nyoz�s�t… Szerintem Draco f�lt t�le, hogy ha el�g magas szintet �rn�k el s�t�t var�zslatok kiv�d�s�ben, tal�n ellene forduln�k, az ap�mra bocs�tott sz�rny� �tok ellen�re is… vagy ha b�b�jtant �s �tv�ltoztat�st tanuln�k, tal�n fogn�m magam, �s cs�t�nny� v�ltoztatn�m �t…

- Amit meg is �rdemelne – jegyezte meg Harry.

- Nem tanulhattam b�jitaltant sem, nehogy megm�rgezzem �t… Draco teljesen paranoi�s lett… mindig el�k�stoltatja az �telt �s italt a h�ziman�kkal.

- Malfoy paranoi�s… - mormogta elgondolkozva Harry. – B�rcsak fel tudn�nk ezt haszn�lni ellene, hogy megfizess�nk minden szenved�s�rt, amit neked okozott!

Szomork�s mosoly jelent meg az asszony arc�n, �s megfogta Harry kez�t. – K�sz�n�m a meg�rt�sedet.

- Nincs mit k�sz�nn�d, Ginny. Csak viszonzom a sz�vess�get. Hatod�ves koromban te volt�l az egyetlen, aki meg�rtett engem. �gy l�tszik, az a sorsom, hogy most �n legyek az egyetlen, aki meg�rt t�ged. Sok mindenen ment�nk m�r kereszt�l, �s senki sem �rtett meg minket… ez�rt van sz�ks�g�nk egym�sra.

- Nem, Harry. Itt csak nekem van sz�ks�gem r�d. Neked mi�rt lenne sz�ks�ged r�m?

- Mert te vagy az egyetlen, aki meg�rtett… �s per pillanat amire legink�bb sz�ks�gem van, az az, hogy meg�rtsenek.

- Sz�m�thatsz r�m – v�laszolt gyeng�den a n�. – De ha azt akarod, hogy igaz�n meg�rtselek, akkor teljesen meg kell ny�lnod el�ttem, nem lehetnek titkaid.

Harry len�zett �sszekulcsolt kez�kre. – Tal�n egyszer az a nap is elj�n, amikor nem lesznek el�tted titkaim. De m�g nem j�tt el az ideje.

- T�relmes leszek – v�laszolt csendesen Ginny, �s fel�llt a karossz�kb�l, hogy a f�rfi mell� �lj�n. Egy ideig csak ott �ltek egym�s mellett, �rezv�n egym�s testmeleg�t, egym�s sz�vver�s�t…

Harry hirtelen fel�llt, mintha valamit �rzett vagy hallott volna, �s val�ban, a k�vetkez� pillanatban kiv�g�dott az ajt�, �s h�rom v�r�s haj� f�rfi l�pett be, akiket egy r�zsasz�n haj� n� �s k�t ’kev�sb� sz�nes’ egy�nis�g k�vetett.

- Csak nem gondoltad, hogy magadnak tarthatod meg Harryt, kish�gom? – k�rdezte vid�man Fred.

- Anya nem tartott vissza titeket? – �rdekl�d�tt Ginny.

- De, megpr�b�lta… csak meggy�zt�k, hogy nyugodjon le – v�laszolt Ron.

- Aha, most pihen egy kicsit … - tette hozz� George.

- …a s�b�lv�ny �tok j�t�kony hat�sa alatt – b�logatott Fred.

- Ilyesmit csin�lni szeg�ny anyuk�tokkal! – m�ltatlankodott Hermione. – Isten hozott itthon, Harry!

- Isten hozott, �regem – mondta Ron is.

- Szia, Harry! – mosolygott sz�lesen Tonks. – M�g szerencse, hogy Remy meg �n �pp Hermion�n�l voltunk l�togat�ban, amikor a fi�k mes�lt�k, hogy visszaj�tt�l!

- Bizony, semmik�pp sem hagytuk volna ki a lehet�s�get, hogy l�ssunk t�ged – tette hozz� Lupin ragyog� mosollyal. Harry nem is eml�kezett, mikor l�tta ilyen boldognak ezt az embert… tal�n soha. Azt�n �szrevett valamit a v�rfarkas gy�r�s ujj�n, �s Tonks�n is.

- Ti ketten �sszeh�zasodtatok?

Remus �s Tonks r�b�lintott. – M�r k�thetesek vagyunk!

- Nah�t, gratul�lok! – Harry meg�lelte a Lupin h�zasp�rt.

- H�, mi nem kapunk abb�l az �lel�sb�l? – kurjantott�k a Weasley ikrek.

- Dehogy nem! – Harry �ket is meg�lelte, v�g�l k�t legjobb bar�tj�hoz fordult.

Ron egy ’j� t�ged egy darabban l�tni, de hol a j� b�natban volt�l eddig?’ arckifejez�ssel n�zett r�, Hermion�nak viszont k�nnyek csillogtak a szem�ben.

Harry mag�hoz h�zta �s szorosan a kebl�re szor�totta a bar�tait. Amikor visszah�z�dott, Hermione m�r hangosan zokogott, Ron pedig m�g a kor�bbin�l is idi�t�bban vigyorgott.

- J� t�ged viszontl�tni, �regem.

- T�ged is. Jaj, Hermione, ne s�rj!

- Hogy ne s�rjak? – csattant fel a l�ny. – �t �vre elt�nt�l, �s egy �rva sz�t sem sz�lt�l, Harry! Azt sem tudtuk, �letben vagy-e! �s akkor hirtelen megjelensz, �s elv�rod, hogy ne s�rjak!

- �, Hermione… - Harry ism�t mag�hoz h�zta a l�nyt, aki a v�ll�ba zokogott.

- H�, el�g m�r ebb�l! – Ron gyeng�den lefejtette Harry karj�t a l�nyr�l.

- Csak nem vagy f�lt�keny, Ron? – somolygott Harry.

- �n? Neeeeem – legyintett pirulva Ron.

- Dehogynem az – szipogta Hermione. – A f�lt�kenys�g olyasmi, amib�l m�g nem siker�lt kin�nie.

- M�g j�, hogy nem, amikor mind a mai napig levelezgetsz Vickyvel, Harryt meg �gy �lelgeted! – vetette oda Ron.

Harry az �gre emelte a tekintet�t, de kimondottan �lvezte k�t legjobb bar�tja vit�j�t. Pont, mint a r�gi, sz�p id�kben…

- Jut eszembe – fordult Lupin�khoz – mi most a neved, hogy f�rjhez ment�l, Tonks?

- Tov�bbra is Tonks, m�r t�lzottan megszoktam, hogy lecser�ljem – vont v�llat a n�.

Ebben a pillanatban hangos rik�csol�s hangzott fel a folyos�r�l. Harrynek felett�bb ismer�snek t�nt a rik�csol� hang.

- Csak nem Csik�cs�r? �t is elhozt�tok?

- El – b�lintott Remus. – Tudod, mi�ta �reg bar�tom Sirius meghalt, �n vigy�ztam Csik�ra. Most meg, hogy hallottuk, hogy itt vagy, gondoltuk, tal�n sz�vesen l�tn�d.

- Persze, megyek �s beengedem – v�laszolt Harry, �s �pp azon volt, hogy kinyissa az ajt�t a hippogriffnek, amikor George hangja t�lt�tte be a termet:

- Figyelmet k�rek!

Mindenki az ikrek fel� fordult, akik egy hatalmas dobozt tartottak a kez�kben (akkora volt a doboz, hogy mind a n�gy kez�kre sz�ks�g volt, hogy elb�rj�k – Harrynek fogalma sem volt, hogy hozhatt�k be a szob�ba an�lk�l, hogy � �szrevette volna). A dobozt nagy piros szalaggal k�t�tt�k �t.

- Ez meg mi? – tudakolta Harry.

- Ez egy ’Isten Hozott Itthon �s Boldog Ut�sz�linapot Aj�nd�k’ – mondta sz�les vigyorral Fred. – Rem�lem, nem b�nod, hogy csak egy aj�nd�kot kapsz t�l�nk kett� helyett?

- �n nem Dudley vagyok – v�laszolt Harry, amint az ikrek az asztalra helyezt�k �ri�si csomagjukat.

- Harry, ne… - suttogta Hermione, de Ron csib�szesen csillog� szemekkel leintette.

Ginny, ismerv�n az ikreket, agg�d� pillant�st vetett Harryre, aki azonban �szre sem vette, �s szemmel l�that�lag azt is elfelejtette, hogy Gredben �s Forge-ban nem k�ne megb�znia.

Harry a csomagot vizsg�lva lehajolt. – Ketyeg – jegyezte meg. – Hadd tal�lgassak: bomba?

Az ikrek savany� pillant�st v�ltottak, majd ism�t Harryre n�ztek. – Ez nem fair, �regem. Meg akartunk lepni.

- H�t, az siker�lt. M�g sosem kaptam bomb�t sz�linapi aj�nd�kk�nt. K�sz�n�m. – Ezzel megr�ntotta a szalagot, hogy kinyissa a dobozt.

- Harry, ne… - rebegte Hermione.

A k�vetkez� pillanatban felrobbant a doboz, mindenkit, az �sszes b�tort, a falakat �s az ablakot is �l�nk r�zsasz�n massz�val bevonva.

N�h�ny m�sodpercig senki sem sz�lt. Harry levette a szem�veg�t. R�zsasz�nre festett arc�b�l kivil�g�tott a k�t ov�lis folt, ahol a szem�vege felfogta a m�zat. Megnyalta az egyik ujj�t.

- Ez m�lnakr�m! – vigyorgott, �s a fogai csak �gy vil�g�tottak r�zsasz�n massza bor�totta arc�ban.

- H�t persze, a leg�jabb tal�lm�nyunk, a M�lnabomba – magyar�zta George. – Eg�szen pici dobozokban �ll�tjuk el�, azt�n a vev� csak r�k�ld egy bazibumm b�b�jt, miel�tt �tadja az aj�nd�kot a gyan�tlan �ldozatnak. Remek sz�linapi aj�nd�k mindenkinek, aki egy csepp humor�rz�kkel is rendelkezik.

- Remek �tlet. �s m�g finom is… - Harry tov�bb nyalogatta a kez�t.

- A sz�ne is nyer� – tette hozz� Tonks, ahogy egy apr� zsebt�k�rben n�zegette m�lnakr�mes k�lsej�t. – Mit gondolsz, Remy, illik hozz�m ez a sz�n? Szerintem igaz�n men�. Jobb, mint a vil�gos r�zsasz�n vagy a lila… ez a kett� k�z�tti �rnyalat.

- �n minden sz�nt szeretek rajtad, Tonks – mosolygott Remus, �s megcs�kolta a feles�g�t. – �s minden �zt is…

- Hallott�tok? �n vagyok Remus Lupin Minden �z� Tonksa! – vigyorgott az ifj� feles�g.

Harry nem is eml�kezett, mikor nevetett ilyen j�t utolj�ra… val�sz�n�leg Daphne hal�la el�tt.

Megr�zta a fej�t (minek k�vetkezt�ben nagy adag m�lnakr�m loccsant le a haj�r�l), hogy ki�zze a szomor� gondolatokat a fej�b�l, legal�bb a mai napra.

- Tudod, igaz�n meg�rdemelted, hogy egy m�lnatorta a k�pedbe robbanjon – jegyezte meg Ron, ahogy tal�rja ujj�r�l nyalogatta a kr�met.

- H�t, ha egy m�lnakr�mes s�ti robban az arcomba, az m�g mindig jobb, mint a Mimbulus Mimbeltonia – vont v�llat Harry.

- Mindegy, a l�nyeg, hogy meg�rdemelted. Csak �gy lel�pt�l, �s egy sz�val sem adt�l h�rt magadr�l! – sz�lt Ron v�dl� hangon.

- Tudom, �s sajn�lom – v�laszolt Harry.

- H�t rem�lem is, hogy sajn�lod! – pir�tott r� Hermione, aki tet�t�l-talpig m�lnakr�mmel bor�tva hi�ba pr�b�lt komolynak t�nni. – �s rem�lem, kiel�g�t� magyar�zatot adsz nek�nk.

Harry s�hajtva t�r�lte meg az arc�t, mire j�kora kr�mcseppek z�poroztak a f�ldre.

- H…Harry! – Hermione a f�rfi homlok�ra mutatott. – Elt�nt a sebhelyed!

- Dehogy, csak el van rejtve – v�laszolt Harry, �s r�pillantott Ginnyre, aki tudta, milyen neh�z a sz�m�ra ezekr�l a dolgokr�l besz�lni, �s sejtette, hogy Harrynek semmi kedve most a bar�tai kedv��rt �jra felid�zni szomor� eml�keit.

A k�vetkez� pillanatban azt l�tta, hogy a t�bbiek mind �gy �llnak k�r�l�tte, mintha s�b�lv�ny �tok s�jtotta volna �ket.

- Ne agg�dj, csak megdermesztettem �ket az id�ben – sz�lt Harry.

- Hogy mit csin�lt�l? – kapott leveg��rt Ginny.

- Meg�ll�tottam sz�mukra az id�t. L�tod? – ezzel Harry Remusra �s Tonksra b�k�tt, akik cs�kra cs�cs�r�tett sz�jjal hajoltak egym�s fel�, amikor a ront�s el�rte �ket. – H�t nem aranyos?

- De h�t… olyanok, mintha szobrok lenn�nek!

- Ha megdermednek az id�ben, akkor olyannak is kell lenni�k.

- Mi�rt tetted ezt?

- Az�rt, mert t�l sokat k�rdeztek. Mellesleg, id�nk sincs megv�laszolni a k�rd�seiket, menn�nk kell.

- �rtem, de… hogyan csin�ltad? – nyelt egyet Ginny. – Eg�szen megijesztenek a k�pess�geid, Harry. Mintha… hatalmas er�vel rendelkezn�l…

- Pedig sz� sincs r�la – legyintett a f�rfi. – Minden fura dolog, amit t�lem l�tt�l – Mrs. Black sz�j�nak betapaszt�sa, a h�trafel� is m�k�d� r�ntgenl�t�s �s az id� megdermeszt�se – mind-mind olyasmi, amit a K�rben tanultam. Val�j�ban a r�ntgenl�t�som m�g csak nem is tanult k�pess�g, csak egy bonyolult var�zslat, amit a szem�vegemre bocs�tottam, hogy visszapillant� t�k�rk�nt is tudjon funkcion�lni. Nincs bennem a vil�gon semmi k�l�nleges. Sosem volt.

- Hogy mondhatsz ilyesmit? Te mindig is k�l�nleges volt�l!

- Csak, mert az any�m �ldozata miatt van a homlokomon egy nyavaly�s sebhely? Tal�n az egyetlen �rdekes dolog bennem az, hogy �ll�t�lag az a sorsom, hogy vagy meg�l�m Voldemortot, vagy meghalok a keze �ltal… de szerintem nem fog megt�rt�nni.

- M�rmint az, hogy meg�l�d, vagy hogy � meg�l t�ged?

- Az, hogy �n meg�l�m �t.

Ginny a homlok�t r�ncolta, �s zavarodottan m�ricsk�lte a var�zsl�t. – Teljesen megkavarsz, Harry. Csak nem arra gondolsz, hogy neki nagyobb es�lye van meg�lni t�ged, mint neked �t?

- De igen, pontosan erre gondolok – v�laszolt a f�rfi egy ’ejts�k a t�m�t’ pillant�ssal, �gy Ginny nem is firtatta tov�bb a dolgot.

Egy percig egyik�k sem sz�lalt meg, �s az egyetlen zajt a tal�rjukr�l cs�p�g� m�lnakr�m f�ldet �r�s�nek halk toccsan�sai okozt�k.

- Amir�l besz�lt�nk, miel�tt a t�bbiek meg�rkeztek… - t�rte meg a kellemetlen csendet Harry – Sz�val… seg�teni fogok neked, Ginny. Legal�bbis… megpr�b�lom.

- �n nem tudok elhoppan�lni G�r�gorsz�gba – eml�keztette a boszork�ny.

- Tudom. – Harry, p�lc�j�nak egyetlen suhint�s�val fel�bresztette a Lupin h�zasp�rt.

Mintha mi sem t�rt�nt volna, mintha meg sem dermedtek volna az id�ben, Remus �s Tonks ajka csattan�s cs�kban tal�lkozott, �s csak akkor hagyt�k abba a heves cs�kol�z�st, amikor Harry hangosan megk�sz�r�lte a tork�t.

- Mi t�rt�nt? – Remus kelletlen�l fordult el a feles�g�t�l �s k�rben�zett. – Mi folyik itt?

- Ne agg�dj, kutya bajuk sem lesz – v�laszolt Harry, ahogy a Weasley fi�k �s Hermione ’szobra’ fel� b�k�tt a fej�vel. – Szeretn�k egy apr� sz�vess�get k�rni t�led, Remus.

- Ki vele, Harry – vigyorgott Tonks, aki szemmel l�that�lag roppant j�l �rezte mag�t a ’m�lnakr�m-pakol�sban’.

- Szeretn�m k�lcs�nk�rni Csik�cs�rt.

- H�t hogyne… de mi�rt, ha szabad megk�rdeznem? – �rdekl�d�tt Lupin.

- Nos… ezt nem sz�vesen �ruln�m el… egyel�re. De biztos�thatlak, hogy semmi rosszban nem s�ntik�lok.

- Rendben, k�lcs�nadom, de hozd �m vissza egy darabban!

Tonks a plafonra emelte a tekintet�t. – Remy od�ig van az�rt a hippogriff�rt, mintha csak a tulajdon fia volna…

- Hi�ba na, igazi apa-t�pus vagyok – v�laszolt a f�rje.

- Mire c�lozgatsz, �des? – tudakolta csib�szes mosollyal Tonks.

- Seeeeemmire… - mosolygott vissza �rtatlanul a f�rje.

- Akkor k�sz�n�m, Remus. – Harry m�g egyet suhintott a p�lc�j�val, mire a Lupin h�zasp�r ism�t megfagyott az id�ben. – Ezek szerint m�r van j�rm�v�nk, milady. K�szen �ll az utaz�sra?

- De h�t semmit sem hoztam magammal! – tiltakozott Ginny. – Nincs n�lam se ny�ri ruha, se naptej…

- Majd vesz�nk neked mindent Ath�nban. Ismerek egy remek kis bev�s�rl� utc�t az Akropolisz l�b�n�l. – Ezzel kivezette Ginnyt a szob�b�l, maguk m�g�tt hagyva a r�zsasz�n, cs�p�g� kr�mmel bor�tott t�rsas�got.

- De most hogy fognak…?

- …fel�bredni? Ne agg�dj, az id�fagyaszt� b�b�j egy �tmeneti verzi�j�t haszn�ltam. K�b� f�l �ra m�lva magukhoz t�rnek. �, szia, Csik�!

A hippogriff k�v�ncsi pillant�st vetett r�juk.

- Ja, t�nyleg… - Harry enyh�n meghajolt az �llat fel�, minek k�vetkezt�ben Csik�cs�r felismerte, �s viszonozta a f�hajt�st. – Elvinn�l minket G�r�gorsz�gba, �regfi�?

- Harry, most azt�n magyar�zattal tar… - kezdte Hermione, amint mag�hoz t�rt. – ����… Harry?

- Hova t�nt? – n�zett k�rbe Ron is. – �s Ginny?

- Lefogadom, hogy megsz�ktek! – csapta �ssze a kez�t Fred. – A kis csib�szek!

- Ugyan m�r, Fred, mib�l gondolod, hogy megsz�ktek? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Hermione, majd mag�ra b�k�tt a p�lc�j�val: - Suvickus!

- H����t, egy�tt t�ntek el, nem? – vigyorgott George.

- Igen… �s szerintem Csik�t is magukkal vitt�k – tette hozz� Remus.

- De mikor? – t�prengett Hermione. – Egy pillanattal ezel�tt m�g itt voltak! Mikor l�ptek le?

A jelenlev�k �pp ’ki tudja?’ pillant�sokat v�ltottak, amikor kiv�g�dott a terem ajtaja.

- H�t tudod, Harry, most azt�n… - egy fekete haj� n� jelent meg, �s torpant meg az ajt�ban. – Maguk meg kicsod�k?

- Maga kicsoda? – k�rdezt�k az ikrek.

- �n Harry feles�ge vagyok.

- A MIJE?

- Jaj nekem… ez egyre zavarosabb lesz… - motyogta Hermione.

- Nem mondod… - tette hozz� egy grimasz k�s�ret�ben Ron.