Els� fejezet /El�hang

Egy �r�val k�s�bb a fi� hanyatt fek�dt, Springfield professzor baldachinos �gy�nak mennyezet�t b�mulva. Az asszony a v�ll�n nyugtatta fej�t, �s � sz�rakozottan simogatta az arany-v�r�s f�rt�ket, m�g tulajdonosuk m�lyen aludt.

Tom nem mert r�n�zni, annyira sz�gyellte mag�t… Tulajdonk�ppen nem kellett volna sz�gyenkeznie, hiszen a ’teljes�tm�nye’ nem volt rossz, pl�ne egy els� alkalomhoz k�pest, m�gis sz�gyenkezett… �s undorodott. Mit k�pzelt, hogy fl�rt�lni kezdett ezzel… ezzel a tasz�t� teremt�ssel?

Oldal�ra g�rd�lt, h�tat ford�tva a n�nek. A boszork�ny felny�g�tt �lm�ban, zavarta, hogy a ’p�rn�ja’ (azaz Tom v�lla) kiker�lt a feje al�l.

A fi� a szoba s�t�tj�be b�mult.

Mi�rt kellett ezt tennem? - k�rdezte mag�t�l, pedig tudta �s meg is adta a v�laszt: Tizenhat �ves vagy, az �g szerelm�re! Itt az ideje, hogy a hormonjaid beinduljanak!

Tudom! - ki�ltotta gondolatban Tom. Tudom, hogy sz�ks�gem volt erre a kiel�g�l�sre, de mi�rt… mi�rt pont �? Mi�rt nem egy aranyv�r�, korban hozz�m ill� mardek�ros l�ny? Mi�rt egy t�z �vvel id�sebb professzor… mi�rt egy �tkozott s�rv�r�?

�, fiacsk�m, nem v�laszthatod meg, kibe szeress bele! - felelte az elm�je.

Nem vagyok szerelmes bel�! - csattant fel Tom.

Nem? Akkor mi�rt sz�d�lsz el, amikor r�n�zel? Mi k�sztet r�, hogy megcs�kold, �leld, bec�zd?

NEM TUDOM! - ord�totta Tom bels� hangja. A puszta gondolatt�l is undorodom, hogy bec�zgessek valakit! �n nem akartam, hogy ez t�rt�njen!

Biztos vagy benne?

Igen, biztos! Ez… ez a boszork�ny megbabon�zott engem!

Megbabon�zott, mi? Nem hiszem… �gy t�nik, mintha TE babon�ztad volna meg �t, nem ford�tva…

Mi�rt akarn�k megbabon�zni egy koszos s�rv�r�t? - gondolta inger�lten Tom.

Mert ez�ttal nem sz�m�t, hogy s�rv�r�… csak az sz�m�t, hogy n�, m�ghozz� gy�ny�r�… �s te fiatalember, lehetsz kem�ny, kegyetlen, vagy ami csak tetszik, de egy n� vonzerej�nek m�g te sem tudsz ellen�llni. A szerelem a leghatalmasabb er�, Tom…

De �n NEM szeretem �t! Nem tudom… szeretni �t… egy�ltal�n nem tudok szeretni, pl�ne nem �t, a nyomorult kis s�rv�r�t!

Enn�l a pontn�l a nyomorult kis s�rv�r� Tom derek�ra cs�sztatta a karj�t �s a h�t�hoz simult, amit�l perzsel� �rz�s hull�mzott �t a fi�n, tet�t�l talpig.

A pokolba vele, hogy s�rv�r�! - gondolta, �s hirtelen mozdulattal megfordult, maga al� szor�tva a n�t.

- Kicsit k�vetel�z� vagy Tom, nem igaz? – �s�tott Adela, rem�lve, hogy visszaalhat. De aznap �jjel m�r nem volt alkalma pihen�sre.

****

- Hol volt�l, Tom? – k�rdezte Adela.

- Semmi k�z�d hozz� – morogta amaz, ledobva mag�t az �gyra. Egy h�napja folytatt�k titkos viszonyukat �s Tom kezdett beleunni. M�r nem �rezte a kor�bbi puszt�t� v�gyat a n� ir�nt, hiszen b�rmikor megkaphatta, amikor akarta. � az a t�pus volt, aki mindig t�bbet akar, mint amije van. M�r nem is �rtette, hogyan k�v�nhatta annyira az asszonyt… mocskosnak �rezte mag�t, hogy engedett alantas v�gyainak, pl�ne, hogy mindezt egy s�rv�r�vel tette. �gy �rezte, elbor�tja a mocsok, �s csak tiszta v�rrel moshatja le mag�r�l… Amikor Mardek�r Malaz�r baziliszkusza meg�lte azt a sz�nalmas l�nyt, Tom r�vid�let� �r�met �rzett, de az nem volt el�g… M�g t�bb hal�lt akart… �s ez�ttal nem el�gedett meg azzal, hogy r�usz�tja a k�gy�t valakire… ez�ttal � maga akarta megtenni, saj�t kez�vel…

N�ha egy-egy f�ldrenget� orgazmus ut�n arr�l �lmodott, hogy megfojtja a karjaiban gyan�tlanul szenderg� n�t, de amikor fel�bredt, esz�be jutott, hogy butas�g volna meg�lni egy tan�rt. A gyilkoss�got val�sz�n�leg felg�ngy�l�ten�k, �s a sz�lak hozz� vezetn�nek.

- Agg�dok miattad, Tom – mondta Adela. Le�lt mell� az �gyra, �s massz�rozni kezdte a v�ll�t, rem�lve, hogy ez enyh�ti majd kedvese fesz�lts�g�t.

- Ne �rj hozz�m! – morogta a fi�.

A boszork�ny s�hajtva abbahagyta a massz�roz�st. – Ha nem akarod, hogy hozz�d �rjek, akkor minek j�tt�l el ma �jjel?

- Azt k�rded, mi�rt? – csattant fel a fi� �s szembefordult vele. – Hogyan �dv�z�lt�l egy perccel ezel�tt? Hol volt�l, Tom? Mintha valami rosszban s�ntik�ln�k… mintha �gy �rezn�d, rajtam kell tartanod a szemed! – ki�ltotta, de k�vetkez� mondata m�s csak suttog�s volt. Suttog�s, v�dl� �llel. – Nem b�zol bennem, Adela.

- Dehogynem… �n b�zom benned, Tom. Szeretlek, �s ha nem b�zn�k benned, nem szeretn�lek…

- Akkor mi�rt vonsz felel�ss�gre, ha egy percet k�sem? Mi�rt j�ssz ut�nam, mint egy kiskutya?

- Csak mert… - a n� hangja elhalt. – Mert… agg�dom �rted.

- Sz�val az�ta agg�dsz, mi�ta azt a l�nyt megt�madt�k, mi? Att�l f�lsz, hogy engem is megt�madnak, vagy att�l, hogy �n t�madtam meg �t?

- De Tom! Hogy… hogy mondhatsz ilyen nevets�ges dolgokat? Tudod, hogy soha az �letben nem gyan�s�tan�lak ilyen sz�rny�s�ggel!

- T�nyleg nem? – a fi� felugrott. – Nekem nagyon �gy t�nt, hogy igenis gyanakszol r�m!

- Dehogy! – A n� is felugrott, arca v�r�s volt a m�regt�l. – Senki nem tudja n�lam jobban, mennyire ut�lod abban a mugli �rvah�zban t�lteni a ny�ri sz�netet, �s a t�mad�sok miatt biztosan vissza kell menned oda… Nyilv�nval�, hogy nem dolgozn�l magad ellen!

- Igaz. Nem dolgozn�k magam ellen – b�lintott Tom, de nem mert a n� szem�be n�zni. Az asszony kis monol�gj�t�l rosszabbul �rezte mag�t, mint valaha. A n� �ntudatlanul is ostobas�ggal ’v�dolta’ �t: azzal, hogy el�g buta ahhoz, hogy maga ellen dolgozz�k… �s ha belegondol, igaza is van. Moh� buzgalm�ban, hogy beteljes�tse Mardek�r Malaz�r nemes terv�t �s megtiszt�tsa az iskol�t a m�ltatlanokt�l, majdnem elint�zte, hogy visszak�ldj�k a gy�l�lt �rvah�zba.

De a n�nek akkor sincs joga arra c�lozgatni, hogy ostoba. Ostoba? �? A nagy Mardek�r Malaz�r �r�k�se?

Megint kedve lett volna megfojtani az asszonyt. Hogy mer�szeli? Hogy mer�szeli megal�zni Voldemort Nagyurat?

Igen… ez az… Tom megunva �s megut�lva saj�t nev�t (mely t�bb� m�r nem hangzott m�z�desen Adela sz�j�b�l), elhat�rozta, hogy �jat tal�l ki mag�nak. T�bbsz�r �zlelgette a ’nagy�r’ sz�t, �s meg kell hagyni, tetszett neki a hangz�sa. M�r csak hozz� ill� nevet kellett tal�lnia, �s mivel mindig is foglalkoztatta a halhatatlans�g k�rd�se, a Voldemort nevet v�lasztotta, amely franci�ul annyit jelent: ’elmenek�lni a hal�l el�l’. Eddig senkinek sem besz�lt maga alkotta nev�r�l, de gondolatban egy ideje m�r Voldemortnak nevezte mag�t.

Voldemort Nagy�r.

Egyetlen nagy�rnak sem kell elt�rnie megal�ztat�st alantasabb szem�lyekt�l, pl�ne nem egy semmirekell� mugli sz�rmaz�kt�l!

- Mi�rt… mi�rt n�zel �gy r�m, Tom? – suttogta r�m�lten Adela. A fi� arca m�r nem is volt emberi, ink�bb ragadoz� kifejez�st �lt�tt, szeme kid�lledt �s furcsa v�r�s f�nnyel izzott, mintha t�bb� nem is sz�rke lenne… Vagy csak k�pzel�dik? A boszork�ny nem volt benne biztos, csak azt tudta, hogy t�bb� nem b�zhat a fi�ban. Egy f�rfi, aki szeret egy n�t, soha nem n�z �gy r�… ilyen gy�l�lettel, ilyen… mivel is? Gyilkos tekintettel?

- Takarodj a szob�mb�l – suttogta a n�. Nem mert r�n�zni Tomra. Miut�n vagy egy percig b�mult egy piszokfoltot a padl�n, hallotta az ajt� csap�d�s�t. Feln�zett, s�hajtott, �s elt�n�d�tt a l�tottakon. A fi� nem lehet metamorfm�gus, ugye? M�gis… ha nem az, akkor hogy torzulhatott el ennyire a rendszerint kedves, j�k�p� arca? Hogyan �lthette mag�ra egy fenevad v�rszomjas �larc�t? Mi �t�tt az � szeretett Tomj�ba?

*****

V�r… igen, ez az. Hal�lra van sz�ks�ge, �lnie kell, hogy tiszt�ra mossa mag�t… Arra v�gyott, hogy l�sson valakit a kezei k�zt meghalni… Megk�nnyebb�l�sre volt sz�ks�ge, megk�nnyebb�l�sre att�l a gondolatt�l, hogy beszennyezte mag�t egy s�rv�r� �gy�ban, megk�nnyebb�l�sre a gondolatt�l, hogy vissza kell mennie az �rvah�zba, megk�nnyebb�l�sre a k�nz� gondolatt�l, hogy mi�rt kell egy�ltal�n �rvah�zban �lnie: az�rt, mert az apja nem fogadta el �t.

Az a nyomorult mugli apja, aki nem �rdemelte meg csod�latos feles�g�t, akit �llapotosan elhagyott, hagyta, hogy mag�nyosan sz�lje meg gyermek�t �s akkor sem t�r�d�tt vele, amikor gyermek�gyban meghalt, ha egy�ltal�n tudott r�la… Tom n�ha elt�n�d�tt, vajon az apja hallott-e feles�ge hal�l�r�l…

Az eg�sz az apja miatt van, az eg�sz az � b�ne! Ha nem hagyta volna el v�rand�s feles�g�t, az asszony tal�n nem is halt volna meg, felnevelhette volna Tomot, megadhatta volna neki a szeretetet �s t�r�d�st, amelyet �gy egy ilyen Adela Springfield-f�le szuk�n�l kellett keresnie… � igen, gondolta Tom, nem volt szerelmes Adel�ba, � csak arra lett volna j�, hogy az ’anyahi�nyt’ p�tolja Tom lelk�ben… de elbukott.

Egy igazi anya nem al�zn� meg a gyermek�t, nem igaz? Egy igazi anya nem k�lden� el. Egy igazi anya b�zna benne…

Tom d�h�ngve �rt a roxforti kast�ly t�lgyfa kapuj�hoz, kinyitotta �s kisietett az �jszak�ba.

Egy igazi anya meg�rten�… egyre csak erre gondolt. Adela hitv�ny, nem p�tolhatja az any�t, akire Tom mindig is v�gyakozott, �s mostanra szeret�k�nt is bosszant� lett. Nincs sz�ks�ge olyan szeret�re, aki nem adja meg neki azt, amire v�gyik. Mert amire v�gyik, azt senki sem adhatja meg neki… �s az eg�sz az �tkozott apja b�ne.

�lni… �lni… �lni kell, hogy megk�nnyebb�lj�n.

Szinte �szre sem vette, m�ris oda�rt a sz�rnyas vadkanokkal d�sz�tett kapuhoz. A kapu t�loldal�r�l k�nnyen hoppan�lhat, a t�loldal m�r k�v�l van a roxforti birtokon. Persze az � kor�ban l�v� tanul�k m�g nem szoktak hoppan�lni, de Tom mindig azt gondolta, hogy � a szab�lyok f�l�tt �ll, �s titokban olyan dolgokat tanult, amelyeket nem lett volna szabad…

Elsietett a vadkan szobrok mellett, mik�zben agya sz�d�lten kavargott, alig kapott leveg�t, alig l�tta a k�rnyezet�t, l�t�s�t elhom�lyos�totta valami �r�let, mintha egy f�tylat tekertek volna szorosan a feje k�r�: saj�t agya csapd�j�ba esett, elm�je egyre azt sik�totta neki: �lj! M�r nem volt k�pes semmi m�sra gondolni…

A f�tyol hirtelen fellibbent, l�t�sa kitisztult, �s Tom r�d�bbent, hogy egy nagy, v�szj�sl� kin�zet� h�z kertj�ben �ll. Eml�kezett r�, hogy m�r l�tta azel�tt. K�r�lbel�l kilenc �ves lehetett, amikor az �rvah�z igazgat�ja kir�ndul�st szervezett a gyerekeknek. Nagy, vid�m pikniket tartottak a mez�n, annak a dombnak a l�b�n�l, amelyen a h�z �llott.

- Tudod, ez a Denem h�z. A mam�m n�luk dolgozott, m�g �lt. Amikor meghalt, akkor k�ldtek ebbe a nyavaly�s �rvah�zba – mes�lte az egyik id�sebb gyerek Tomnak. – A te neved is Denem, ugye, Tommy?

Tom csak b�lintott.

- H�t tudod, a mam�m mes�lte, hogy a csal�d fia megn�s�lt, de elhagyta �llapotos feles�g�t… szem�t banda ez az eg�sz �tkozott Denem csal�d…

Az eg�sz �tkozott Denem csal�d…

�vekkel k�s�bb, amikor Tom bet�lt�tte a tizenegyet �s megkapta roxforti level�t, olyan dolgokat tudott meg, amelyekr�l �lmodni sem mert. Megtudta, hogy �desanyja boszork�ny volt, �s a f�rje elhagyta �t, amikor elmondta neki, hogy var�zsereje van. Tomnak nem volt neh�z �sszerakni a t�rt�netet: a Denem nev� f�rj, aki elhagyta terhes feles�g�t… �gy most m�r tudta, hogy az a h�z volt az �gynevezett csal�dja lak�helye… Az �gynevezett csal�dj��, amely t�nkretette az �let�t, amely miatt ilyen hideg, cinikus lett… �, mit nem adna, ha k�pes lenne szeretni, de nem, nem k�pes r�. Mindegy, hogy Adela mennyire szereti �t, a szerelme nem volt el�g, hogy megolvassza a vastag j�gk�rget a fi� sz�ve k�r�l… Tom nem tudta viszontszeretni �t, sem mint bar�tot, sem mint anya-p�tl�kot, sem mint szeret�t.

A sz�ve halott. Bolond volt, amikor azt hitte, szereti azt a n�t. �sszet�vesztette a hormonok j�t�k�t, a hirtelen fellobban� �s kihuny� szerelmet azzal a megmagyar�zhatatlan, gy�ny�r� dologgal, melynek neve SZERETET. A szeretet olyasvalami, amit sosem �rzett senki ir�nt. Azt k�v�nta b�r tudna szeretni, de tiszt�ban volt vele, hogy k�ptelen r�.

B�r j�rt-kelt, l�legzett �s besz�lt, alig �rezte �l�nek mag�t, mert a sz�ve halott volt. Eg�sz �let�ben az volt. M�g gyermekk�nt sem tudott igazi �r�met vagy szeretetet �rezni. Egyetlen �rzelemre volt k�pes, a gy�l�letre.

Gy�l�lt mindenkit.

Gy�l�lte az apj�t, mert elhagyta az anyj�t; gy�l�lte a muglikat, mert felt�telez�se szerint, mind olyanok, mint az apja; gy�l�lte az iskolat�rsait, mert mindnek volt boldog csal�dja; gy�l�lte a tan�rokat, akik sz�nakoz�ssal n�ztek r� �s szem�kb�l csak �gy sug�rzott az �zenet: ’te szeg�ny, szeg�ny �rva’…

Tom legsz�vesebben meg�tkozta volna �ket. Neki nincs sz�ks�ge senki sz�nalm�ra! Csak a gyeng�knek kell a sz�nalom, �s Voldemort Nagy�r NEM GYENGE.

A minden �l� ir�nt �rzett gy�l�lete el�g er�s volt, hogy er�t adjon neki: gy�l�lete hajtotta el�re, v�gig az �sv�nyen a Denem h�z bej�rat�hoz. Gy�l�lete erej�vel nyitotta ki az ajt�t, hogy bemenjen �s megkeresse a h�z lak�it…

Az ezut�n t�rt�ntekre Tom csak hom�lyosan eml�kezett. Apj�t �s nagysz�leit a nappaliban tal�lta, azt�n n�mi k�lcs�n�s kiab�l�s �s �tkoz�d�s ut�n egyenk�nt kimondta r�juk a gyilkos �tkot…

Miut�n percekig csak b�multa az id�sebb Denem�k padl�n hever� test�t - szem�k d�bbenett�l t�gra ny�lt, sz�jukra hangtalan sikoly fagyott - Tom a padl� reccsen�s�re eszm�lt fel k�bult r�v�let�b�l. Nem � okozta a zajt, hiszen mozdulatlanul �llt, �s halott ’csal�dja’ sem mozdult t�bb�…

Megp�rd�lt, �s Immobilust ki�ltott valakire, aki a zajt �t�tte.

- Adela? – pislogott a megdermedt n�re, aki a b�b�jt�l k�ptelen volt mozdulni. Ha azonban k�pes lett volna mozogni, akkor tet�t�l talpig remegett volna. Arckifejez�se legal�bbis err�l tan�skodott.

- T…tom? – lehelte a n�, aki egyed�l a sz�j�t tudta mozgatni.

- Hogy ker�lsz te ide? – k�rdezte a fi�. Hangja hihetetlen�l nyugodt volt ahhoz k�pest, hogy �pp akkor gyilkolt meg h�rom embert.

A boszork�ny �sszeszor�totta ajk�t, �s szem�n l�tszott, hogy elt�k�lte: nem fog v�laszolni.

- H�t j� – vont v�llat a fi�. – Legilimens! – szegezte p�lc�j�t �jra a n�re.

A k�vetkez� pillanatban m�r a n� eml�keinek �s gondolatainak �sv�ny�n s�t�lt…

L�tta, amint az valami m�gikus nyomk�vet�t cs�sztatott a tal�rj�ba, amikor massz�rozni kezdte az este… Teh�t t�nyleg nem b�zott benne…

Azt�n l�tta…

- Ne, Tom, fiam, ne �lj meg minket!

- Dr�ga unok�m, te… ugye nem fogsz… nem fogsz meg�lni? Az utols� rokonaidat?

- �, igen, az utols� rokonaim, a dr�ga fiatoknak k�sz�nhet�en! Ha � nem hagyta volna el, az any�m nem halt volna meg, �s a rokonaim nemcsak koszos muglik lenn�nek!

- Tom… Tom, k�rlek… gondold meg…

- M�r R�GEN meggondoltam, AP�M. Adava kedavra!

- Teh�t mindent l�tt�l – jegyezte meg Tom, k�zelebb l�pve az asszonyhoz. – Tudod, hogy ez azt jelenti, meg kell �ln�m t�ged is?

- Ne, Tom! – suttogta a n�. – �n… �n hallgatok, mint a s�r… nem mondom el senkinek, esk�sz�m! Csak… csak mondd ki r�m a felejt�s �tkot, �s mindent elfelejtek, amit l�ttam!

- Igen… - a fi� egy pillanatra elt�n�d�tt. – Azt megtehetn�m… De ez m�g nem v�ltoztat a t�nyen, hogy nem b�zol bennem… tov�bbra is gyanakodn�l, k�vetn�l, mintha nem voln�k besz�m�that�...

- Mert nem is vagy – felelte a boszork�ny. – �pp most �lted meg hidegv�rrel ap�dat �s a nagysz�leidet. Persze, hogy nem vagy besz�m�that�, �r�lt vagy Tom. Pszichi�terre van sz�ks�ged… A Szt. Mung�ban a gy�gy�t�k biztosan tudn�nak seg�teni rajtad… �s nem k�lden�nek az Azkabanba, mivel fiatalkor� vagy… Nem �t�lhetnek el, de kaphatsz seg�ts�get! Tom, sz�ks�ged van r�!

- Egyvalamire van sz�ks�gem: hogy l�ssalak meghalni… - suttogta a fi�. – �s ne hidd, hogy nem �ltelek volna meg m�r r�gen, ha nem tartottam volna t�le, hogy m�sok gyan�t fognak, ha meg�l�k egy tan�rt a Roxfortban… Ha az eml�kezetem nem csal, eddig m�g sosem t�rt�nt ilyesmi az iskola �let�ben… Tudod, �n elolvastam a Roxfort t�rt�net�t… De most, hogy nem vagy az iskol�ban, meg kell ragadnom a lehet�s�get, hogy �r�kre elhallgattassalak, dr�g�m. A roxforti n�peknek nem kell megtudniuk a dolgot, mivel egy mugli h�zban t�rt�nt, a var�zsvil�gt�l t�vol… senki nem tudja bebizony�tani, hogy a kis Tommy Denem tette… Ugyan�gy nem tudj�k majd bizony�tani, mint azt sem, hogy �n �ltem meg Myrtle Myerst… vagy hogy is h�vj�k? Hisztis Myrtle? – A fi� sz�ja �rd�gi mosolyra h�z�dott, mire Adela m�g jobban els�padt: kr�tafeh�r arca �lesen el�t�tt arany-v�r�s haj�t�l, amely a f�lhom�lyos szob�ban ink�bb m�lyv�r�snek l�tszott.

- Sz�val… te volt�l az – mormolta.

- Igen, dr�g�m, joggal gyanakodt�l r�m. – Tom a kez�be fogta a n� arc�t. – Lehet, hogy semmirekell� s�rv�r� vagy, a boszork�ny n�v sz�gyene, de j�k a meg�rz�seid. A te eszeddel Adela, j�l szolg�lhatn�d Voldemort Nagyurat… persze, csak ha aranyv�r� lenn�l…

- Mi… milyen Nagyurat? – nyelt nagyot a boszork�ny.

- Vol-de-mort. Az �j nevem. Tetszik? M�g sz�p, hogy nem tartom meg a r�git, micsoda f�rtelem, hogy a mugli ap�mr�l neveztek el… ma �jszak�t�l a kis Tommy Denem nem l�tezik… itt van helyette Voldemort Nagy�r…

- �s mit sz�nd�kozik tenni uras�god? – k�rdezte az asszony g�nyosan. – �tvenni az uralmat a vil�g f�l�tt? Meg�lni az �sszes muglit?

- Pontosan, ahogy mondod, Adela – b�lintott a fi�. Szeme eszel�s f�nnyel csillant f�l, �s egy pillanatig mintha v�r�s lett volna, nem sz�rke. – De miel�tt megh�d�tan�m a vil�got, �s az �gyemet seg�t� k�vet�ket toborozn�k, biztosra kell mennem, hogy befogod azt a nagy sz�dat. – A n� az Immobilus b�b�j ellen�re is remegni kezdett. – Sajnos a mem�riat�rl�s nem el�g biztons�gos… bizonyos b�b�jokkal vissza lehet hozni a t�r�lt eml�keket, �s elkotyoghatod a dolgokat, amelyeket ink�bb titokban tartan�k. Teh�t… musz�j magaddal vinned �ket a s�rba…

- Ne �lj meg… Tom…

- Ne mer�szelj megint Tomnak sz�l�tani, Voldemort Nagy�r vagyok! – sziszegte a fi�, �s az orra majdnem s�rolta a n��t. Egy pillanatig egym�sra meredtek, a leveg� csak �gy vibr�lt k�r�l�tt�k, k�z�tt�k...

Az asszony szerette volna meg�rinteni a fi� arc�t, megsimogatni �s elmondani neki, mennyire szereti… szereti annak ellen�re, amit tett, �s amit tenni fog…

Megvetette mag�t, ami�rt olyan bolond, hogy egy gyilkost szeret, egy zavarodott �s vesz�lyes embert, aki �t is meg akarja �lni… m�gis, nem tudta nem szeretni.

Nem vagyok norm�lis, mondta mag�ban Adela. �s m�gis, ahogy eln�zte Tom csinos, szinte kisfi�s arc�t; amikor a szem�be n�zett; amikor az ajk�ra n�zett, mely mindig olyan szenved�llyel cs�kolta, egyszer�en k�ptelen volt gy�l�lni a fi�t. F�leg, mert…

- Voldemort Nagy�r – suttogta a n�. – Ne �lj meg, mert a l�nyodat hordom a sz�vem alatt.

*****************

Hogy hogyan kapcsol�dik mindez a jelen t�rt�n�seihez? N�h�ny fejezeten bel�l megtudj�tok. Addig is, k�rlek, v�lem�nyezz�tek az el�hangot! :)