- Biztos vagy benne? – Fred hangja k�telked�en csengett. – Gondolod, hogy b�lcs dolog arra t�maszkodni, amit Luna Lovegood mond? Mi van, ha ez is csak egy a szok�sos k�pzelg�sei k�z�l? Tal�n egy morzs�s szarv� szapirty�t l�tott, �s Harrynek n�zte?

- Jaj, ugyan m�r, Luna fura, de nem bolond! – hallatszott Ron inger�lt hangja.

- L�ke Luna – kuncogott George. – Ok�, tegy�k fel, hogy Harry t�nyleg visszaj�tt. Akkor csak egy k�rd�s maradt…

- Hogy hol volt eddig? – tal�lgatott Ron.

- Nem, hanem hogy mikorra rendezz�nk neki egy hatalmas isten-hozott-�jra-itthon bulit! – felelte moh�n George.

- Nem hiszem, hogy �r�lne neki – mondta Ron komoran. – Luna azt mondta, el�gg� mogorva volt, amikor l�tta. Szomor� �s z�rk�zott. �ll�t�lag alig viszonozta a k�sz�n�s�t, csak b�lintott, �s elment n�mi Doxiciddel.

Ginny, aki a l�pcs�r�l hallgatta a besz�lget�st, k�nytelen volt a sz�j�ra szor�tani a kez�t, nehogy hangosan elki�ltsa mag�t, ’Akkor �n tudom, hol van most!’

Persze, hogy tudta, hol m�sutt kellene Harrynek Doxicid, mint a Grimmauld t�r 12-ben? Sirius a keresztfi�ra hagyta a h�zat a v�grendelet�ben, de Ginny biztos volt benne, hogy Harry be sem tette a l�b�t a h�zba Sirius hal�la �ta…

A l�ny sz�ve olyan hangosan dobogott, hogy csod�lkozott a b�tyjai nem vett�k �szre, hogy hallgat�zik. Hirtelen egy kezet �rzett a karj�n, �s megfordulva �desanyj�ra esett a pillant�sa.

- Gyere, dr�g�m – suttogta Molly. – Menj�nk vissza a szob�dba, j�?

Ginny b�lintott. Nem tudta, anyja mennyit hallott a fi�k besz�lget�s�b�l, de sejtette, mir�l akar besz�lni vele.

- Tudom, mit �rzel most – mondta Molly halkan, becsukva maga m�g�tt Ginny ajtaj�t.

- Nem, nem tudod – r�zta fej�t a l�nya.

- Ginny – Molly az �gyhoz vezette, �s mell� �lve, �tkarolva a v�ll�t. – Ne hazudj nekem. L�tom a szemedben.

- Mit l�tsz? – Ginny mosolyogni pr�b�lt, de nem igaz�n siker�lt.

- F�jdalmat. Zavarodotts�got. �r�met. �s a legtiszt�bban: szerelmet.

- Szerelmet? – biggyesztette az ajk�t Ginny. – Nem hinn�m. �n… �n nem vagyok szerelmes bel�, anya. M�r nem… �n… �n a f�rjemet szeretem. Igaz�n.

Molly rosszall�an ciccegett. – Van valami, amit egyik�t�k sem tudott megtanulni - sem te, sem a b�ty�id: nem tudtok hazudni any�toknak. Mindenkin�l jobban ismerlek benneteket, �s l�tom, amit l�tok. M�g mindig szereted Harry Pottert, ugyan�gy, mint r�gen az iskol�ban.

Ginny az anyj�ra n�zett �s m�lyet s�hajtott.

- Ijeszt�, hogy jobban ismersz engem, mint �n magamat, anya… mert �gy t�nik, tudod, mit �rzek, amikor �n magam sem tudom, mit �rzek. Az �rz�seim olyan zavarosak, egyszer�en nem �rtem �ket… Nem tudom, mit gondoljak, mit higgyek… m�r semmit sem tudok, anya… De egy dolgot tudok: besz�lnem kell vele.

- Akkor besz�lj vele – mondta Molly gyeng�den, �s Ginny meglepetten n�zett r�. Azt v�rta, hogy anyja majd megpr�b�lja lebesz�lni… de ehelyett ink�bb b�tor�tja. – Ha j�l sejtem, tudod, hol keresd.

- �, igen, anya – mosolygott Ginny. – De azt hiszem, a fi�k is tudj�k… �s nem �r�ln�k, ha felbukkann�nak ott �s…

- …megzavarn�nak titeket – b�logatott Molly. – Ne agg�dj, dr�g�m, visszatartom �ket, m�g ha Petrificus Totalust kell is kimondanom mindegyik�kre.

- Szeretlek, anya – Ginny h�l�s arccal karolta �t anyja nyak�t. – Csod�latos vagy.

- Mi m�sra val�k az any�k? – kacsintott Molly a l�ny�ra.

Ginny egy �ra m�lva �rt a Grimmauld t�r 11 �s 13 el�. Amint megk�zel�tette a k�t h�zat, egy harmadik �p�let bukkant f�l k�z�tt�k, �s egy �cska fekete ajt�hoz vezet� kopott k�l�pcs� t�nt el�.

Kinyitotta az ajt�t �s bel�pett. A nemes �s nagy m�lt� Black h�z nappalija s�t�t �s hom�lyos volt, �s mindenfel� p�kh�l�k cs�ngtek. Rosszabb �llapotban volt, mint �vekkel azel�tt, amikor a F�nix Rendj�nek f�hadisz�ll�sak�nt m�k�d�tt. Akkoriban Sipor legal�bb a p�kh�l�kat leszedte, de a man� m�r r�g meghalt (Ginny akaratlanul is megk�nnyebb�lt a gondolatra) �s a F�nix Rendje m�r r�g nem haszn�lta f�hadisz�ll�snak az �p�letet.

Ahogy Ginny v�gighaladt a folyos�n, l�pte nyom�n a padl�r�l kis porfelh�k sz�lltak f�l. A mindent elbor�t� porban Ginny p�lc�j�nak f�ny�ben tiszt�n kirajzol�dott egy p�r l�bnyom.

Harry l�bnyomai.

A l�ny sz�ve gyorsabban kezdett dobogni, ahogy ahhoz az ajt�hoz k�zeledett, amely alatt v�kony f�nycs�k l�tszott.

Miel�tt oda�rt az ajt�hoz, valami furcsa hangra lett figyelmes, amely a baloldali falon l�v� festm�ny fel�l �rkezett. F�lemelte p�lc�j�t, �s majdnem eldobta, amikor hangtalan nevet�g�rcs t�rt r�: a festm�nyen ugyanis Sirius Black elb�v�l� �desanyj�t l�tta, akinek sz�ja rejt�lyesen �sszeragadt, megakad�lyozva szok�sos k�romkod�s�t. Az egyetlen hang, amit k�pes volt kiadni, a ’mmmmmmmppphhh’ volt. Vajon Harry volt az, aki v�g�l elhallgattatta a festm�ny, ami senki m�snak nem siker�lt addig? - t�n�d�tt Ginny �s az ajt�hoz l�pett.

�ppen meg akarta fogni a kilincset, amikor az ajt� kit�rult, mintha t�vir�ny�t�val m�k�dne.

- Mi�rt nem vagyok meglep�dve, hogy itt l�tom, Mrs. Malfoy? – sz�lalt meg egy h�v�s hang az ajt�nak h�ttal �ll� karossz�kb�l.

- Tal�n mert nem is l�tsz engem – felelte Ginny, azon t�n�dve, hogyan vehette �szre Harry az �rkez�s�t.

- L�tom �nt, Mrs. Malfoy – mondta a f�rfi a karossz�kben.

Nem t�nik t�l boldognak, hogy itt vagyok - gondolta Ginny, azt�n �sszeszedte mag�t �s a kandall�n�l �ll� k�t karossz�khez s�t�lt, melyek egyik�ben Harry �lt.

Ginny lehuppant az �res sz�kbe �s r�n�zett a f�rfira. Az els�, ami a szem�be �tl�tt az volt, hogy Harry nagyon sz�pen lebarnult, a m�sik pedig az, hogy morcosan n�z r�. Pr�b�lva figyelmen k�v�l hagyni a f�rfi mogorvas�g�t, Ginny megsz�lalt. – �gy n�z ki, nincs m�gikus szemed, mint Mordonnak. Akkor hogyan l�tsz �t az ajt�n �s a sz�k h�t�n?

- Vannak m�s m�dszerek is. De biztos vagyok benne, nem az�rt j�tt, hogy a k�l�nleges l�t�somat vitassuk meg – felelte a var�zsl� hidegen, er�s�tve Ginnyben az �rz�st, hogy nem l�tj�k sz�vesen Harry h�z�ban.

- Igaz – b�lintott a l�ny a t�zbe b�mulva. – M�s�rt j�ttem ide.

- Csupa f�l vagyok. – Harry kiss� lejjebb cs�szott a karossz�kben, mintha egy �rdekes mes�hez helyezkedne el.

- Az�rt j�ttem, hogy besz�ljek veled – felelte Ginny hat�rozottan.

- Akkor besz�ljen. Hallgatom – vont v�llat a f�rfi.

A n� megr�zta a fej�t. – Besz�lgetni j�ttem ide, �s ahhoz legal�bb k�t ember kell.

- Igaz�n? – Harry felegyenesedett �lt�ben �s kih�v�an n�zett r�. – Akkor besz�lgess�nk, Mrs. Malfoy.

- K�rlek, Harry ne sz�l�ts �gy.

- Mi�rt ne? Nem ez a neve? – A var�zsl� �rtatlanul oldalt billentette a fej�t, de a szeme hat�rozotts�got sug�rzott.

- Igen, de… - a n� hangja elhalt. A dacos kifejez�s a f�rfi arc�n felingerelte, mintha Harry sz�nd�kosan k�tekedne vele… - Nem lehetn�l kedvesebb hozz�m, mikor �t hossz� �v ut�n el�sz�r tal�lkozunk?

- Kedvesebb? – vonta f�l szem�ld�k�t a var�zsl�. – Term�szetesen, h�lgyem. K�v�n egy cs�sze te�t?

- Tudod j�l, hogy nem erre gondoltam – vonta �ssze szem�ld�k�t a n�.

- Persze, hogy tudom. – Harry kiss� el�rehajolt, hogy egyenesen Ginny szem�be n�zhessen. – Csak kedvem t�madt g�nyol�dni �nnel, ahogy minden Malfoyjal szoktam. A Malfoy-ideges�t�s roppant sz�rakoztat� id�t�lt�s.

A f�rfi smaragdz�ld szem�be n�zve Ginny azonban nyom�t sem l�tta benne a j�kedvnek. Csak f�jdalmat l�tott benne.

- Mi t�rt�nt veled, Harry? – suttogta. – Megv�ltozt�l.

- Milyen j� megfigyel� vagy. – A f�rfi inger�lten visszahanyatlott a sz�kbe. – Mindig is kiv�l� megfigyel� volt�l, Ginny…

- Mert te sosem tudtad elrejteni el�lem az �rzelmeidet! – v�gott vissza amaz.

- �s mit gondolsz, most mit pr�b�lok rejtegetni? – k�rdezte k�z�mb�sen Harry.

- B�natot – felelte Ginny halkan.

- J�l l�tod. �s ha nem b�nod, most szeretn�k egyed�l maradni a b�natommal. Tulajdonk�ppen ez�rt j�ttem vissza…

- Mi�rt j�tt�l vissza?

- �pp most mondtam, nem? Hogy t�vol legyek mindenkit�l, aki ideges�t.

- �s mi lehetne alkalmasabb hely az �nsajn�latra, mint ez a h�z? – felelte a n� �lesen, a szemtelen v�laszokt�l inger�lten.

- Semmit sem tudsz arr�l, hogy mi t�rt�nt velem – sziszegte Harry. – Ha tudn�d, nem besz�ln�l ilyen g�nyosan az �nsajn�latr�l.

- Akkor mondd el, hogy tudjam! – tette karba a kez�t a boszork�ny.

A f�rfi azonban csendben maradt, sz�j�t �sszeszor�totta. Most t�nt fel Ginnynek, mennyit �regedett: b�r nem voltak r�ncok az arc�n, sem �sz sz�lak holl�fekete haj�ban, m�gis sokkal id�sebbnek l�tszott... mintha nem csak �t �v telt volna el, mi�ta utolj�ra tal�lkoztak, hanem legal�bb tizen�t… Harry most feln�tt f�rfi volt, komoly �s szigor�-k�lsej�. Ginny elt�n�d�tt, vajon min mehetett kereszt�l ez az ember, ami ilyen gy�keresen megv�ltoztatta… Azon is elt�n�d�tt, vajon az � h�zass�ga Drac�val hozz�j�rult-e Harry v�ltoz�s�hoz…

- Mondd el – suttogta.

- Ink�bb te mondd el, mi�rt ment�l hozz� Malfoyhoz! – v�gott vissza a fiatalember.

Ginny els�padt.

- Ha olyan rettent�en szerelmes volt�l bel�, elmondhattad volna, �n meg�rtettem volna! De ahogy megtudtam… az teszi megbocs�thatatlann�.

- Ha tudn�d val�j�ban mi t�rt�nt, megbocs�tan�l!

- Akkor mondd el, hogy tudjam!

- Draco k�nyszer�tett – felelt Ginny egyszer�en. – �n nem akartam… k�nyszer�tettek.

- K�nyszer�tettek? – vonta f�l szem�ld�k�t Harry. – Megk�rdezhetem, hogyan?

- Nem, nem k�rdezheted – biggyesztette ajk�t Ginny, tudv�n, hogy m�r t�bbet mondott, mint kellett volna.

- J�l van, akkor nem hiszek neked – Harry v�llat vont �s megt�r�lte a homlok�t - el�g meleg volt a t�z mellett.

Ginny elk�pedt.

- A sebhelyed!

- Ja, hogy az – legyintett Harry.

- Elt�nt!

- Nem, csak �lc�ztam.

- Mi�rt? – r�ncolta homlok�t Ginny.

- Mi�rt ne? – k�rdezett vissza a m�sik.

- Biztosan megvolt az oka… de nem akarod elmondani.

- Kiv�telesen j� megfigyel� vagy ma – morogta a f�rfi.

- Ok�, ha nem akarod elmondani, legal�bb azt mondd el, hol volt�l ennyi �vig, �s mit csin�lt�l, mi�rt nem v�laszolt�l a baglyainkra…

- Hol voltam? Majdnem mindenhol. Mit csin�ltam? Majdnem mindent. Mi�rt nem v�laszoltam a leveleitekre? Mert nem olvastam �ket. Nem �rdekelt, amit b�rmelyiketek mondani akart… �gy �reztem, el�rult�l Ginny, �s nem akarom hallani a sz�nalmas bocs�natk�r�sedet! – Ginnyre sand�tott, �s l�tv�n a bossz�s kifejez�st a n� arc�n, megengedett mag�nak egy f�lmosolyt. – Hom�lyos v�lasz cser�be a hom�lyos v�lasz�rt, amit t�led kaptam.

- K�lcs�nkeny�r visszaj�r–t j�tszol velem, Harry? – n�zett morcosan Ginny.

- Igen. Minden�rt ugyan�gy fizetek vissza, ahogy �n kaptam. Szemet szem�rt, ismered a mond�st.

- Megijesztesz, Harry.

- Ne agg�dj, nem vagy egyed�l vele. Sokan ijeszt�nek tal�lnak. – A var�zsl� fel�llt �s j�rk�lni kezdett a szob�ban. – Az igazat megvallva n�ha �n is megijedek magamt�l.

- Az igazat megvallva… - s�hajtotta Ginny. – Eml�kszel, amikor mindig igazat mondtunk egym�snak mindenr�l?

- Alig – felelte amaz komoran. – Nagyon r�gen t�rt�nt.

- �n m�g nem felejtettem el – hangs�lyozta Ginny.

- J� neked. Az azt jelenti, hogy nincs annyi gondod, mint nekem. – Abbahagyta a j�rk�l�st �s szembe fordult a boszork�nnyal. – Gondolom Mrs. Malfoyk�nt nincs t�l sok dolgod. Mir�l sz�l az �leted, Ginny? Partikr�l? J�t�konys�gi estekr�l? A leg�jabb p�rizsi divatnak megfelel� ruh�k v�s�rl�s�r�l? Sz�ke haj�, elkapatott kis k�lyk�k nevel�s�r�l?

Ekkor Ginny szeme d�h�sen felvillant.

- �rz�keny pontra tapintottam, vagy mi? – n�zett r� t�n�d�en Harry.

Ginny lassan fel�llt, s a keze �k�lbe szorult.

- Nekem nem lehet gyerekem, Harry – sziszegte a n� �sszeszor�tott fogain �t.

- J� neked.

- J�? – csattant fel az asszony. – Ez az elk�pzelhet� legrosszabb dolog!

- Vannak rosszabb dolgok – felelte Harry komoran. – Vannak rosszabb dolgok, mint hogy k�ptelen vagy a gyereksz�l�sre, hidd el.

- Honnan tudod? – sziszegte Ginny, �s k�nnyek buggyantak ki a szem�b�l. – Te f�rfi vagy az �g szerelm�re! Nem tudhatod, milyen �rz�s annyira v�gyni egy gyerekre, hogy majd’ belebolondulsz…

- Te nem tudsz semmit, Ginny – r�zta fej�t Harry. – De ha �leted legnagyobb v�gya egy gyermek, fogadj �r�kbe egyet. Az �rvah�zak tele vannak gyerekekkel, akik �heznek a szeretetre, amelyet a saj�t sz�leik nem adtak meg nekik… vagy tal�n ragaszkodsz egy kis aranyv�r� Malfoyhoz?

- �n nem ragaszkodn�k, de Draco… - Ginny elford�totta a tekintet�t, �s let�r�lte a k�nnyeket az arc�r�l. – � saj�t gyereket akar… �s ha �n nem adhatom meg neki, m�shol keresi.

- �… - Harry ledobta mag�t az egyik sz�kbe. – Mi�rt nem lep�d�m meg ezen? Malfoy m�r a Roxfortban is f�vel-f�val...

- T�nyleg? Nem is tudtam – ismerte be Ginny.

- De nem l�tszol let�rtnek a h�rt�l – jegyezte meg Harry kiss� meglepve.

- Mi�rt lenn�k? Nem �rdekel kivel fekszik le, am�g engem b�k�n hagy.

- Akkor megtudhatn�m, hogyan sz�nd�kozt�l gyereket sz�lni neki? – k�rdezte Harry g�nyosan.

Ginny az �gre emelte a tekintet�t, majd le�lt a m�sik karossz�kbe, �jra szemben Harryvel. – Sosem szerettem �t, Harry. K�nyszer�tettek, hogy hozz�menjek, �s mindig is undorodtam az �rint�s�t�l… de olyan �res az �letem, hogy azt rem�ltem, megfoganok… Gyermekre v�gytam, hogy bet�ltse az �res �letemet. Egy gyermekkel, akit szerethetek, k�nnyebben elviseltem volna az �letemet Drac�val. Felt�telezem, Narcissa is �gy �rzett, mikor megsz�lte Drac�t… a fia elviselhet�bb� tette az �let�t Luciusszal.

- Honnan tudod? � mondta neked?

- Hogyan mondhatta volna? Meghalt, miel�tt �sszeh�zasodtunk Drac�val… Ezt csak felt�telezem a fi�val val� kapcsolat�r�l… ezt… ezt �rzem.

- �rdekes. – Harry az als� ajk�t r�gta. – Narcissa nekem olyan fels�bb oszt�lybeli h�lgynek t�nt, aki t�k�letesen el�gedett a helyzet�vel.

- A l�tszat csalhat – mutatott r� Ginny. – Pont, mint az �n esk�v�m… - Harryre pillantott, �s l�tta, hogy a f�rfi megdermedt. – K�v�lr�l �gy l�tszott, boldog menyasszony vagyok, de bel�lr�l ord�tottam a f�jdalomt�l… F�leg, amikor �szrevettelek az Od� kertj�ben, ahogy azzal az �z�tt arckifejez�ssel r�m n�zt�l… �reztem, hogy a sz�vem darabokra t�rik, m�g hallottam is a cs�r�mp�l�st… Ki akartam t�pni magam Draco karj�b�l, �s odafutni hozz�d, elmagyar�zni mindent… de nem tudtam.

- Mi�rt? – suttogta Harry.

- �n… nem mondhatom el… - szipogta Ginny.

Harry meg akarta fogni a n� kez�t, �s b�tor�t�an megszor�tani, de visszatartotta mag�t. Ez az asszony Draco Malfoy feles�ge… Malfoy �rintette �t, �s ez el�g volt ahhoz, hogy Harry viszolyogjon t�le… B�r, ha visszagondolt a hatodik roxfortos �v�re, a l�ny nem undorodott meg�rinteni �t, m�g akkor sem, amikor elmondta neki s�t�t titk�t… De nem… jobb nem is gondolni arra, korholta mag�t Harry. K�l�nben is, ha Ginny a teljes igazs�got tudn�, neki sem lenne t�bb� kedve �t, Harryt meg�rinteni. A f�rfi n�ha undorodott mag�t�l, amikor arra a dologra gondolt… Ginnynek soha nem szabad megtudnia. Senkinek sem szabad megtudnia…

�s ha jobban belegondol, mi�rt k�ne egy�ltal�n vigasztalnia a n�t? Ginny hagyta el �t �t �vvel ezel�tt, � t�rte �ssze a sz�v�t, �s most vonakodik elmondani, mi�rt tette… ez a k�nyszer-h�zass�gos sztori valahogy b�zlik… mi�rt k�ne elhinnie? Csak, az�rt mert Ginny gy�ny�r� szemei tele voltak k�nnyel, mikor elmes�lte? Mi van, ha a n� megtanult sz�n�szkedni? Malfoy l�v�n mostanra nyilv�n t�k�lyre fejlesztette a sz�nlel�st, Draco bizony�ra m�g leck�ket is adott neki bel�le… Harry elfintorodott a gondolatra, hogy mi minden m�sban adhatott Draco leck�ket Ginnynek…

- Ginny – sz�lalt meg v�g�l, k�nyszer�tve mag�t, hogy figyelmen k�v�l hagyja a gomb�cot, amely att�l n�tt a tork�ban, hogy s�rni l�tta a n�t. – Azt mondtad, besz�lgetni j�tt�l ide, de amikor bizonyos dolgokr�l j�n sz�, azt mondod, nem besz�lhetsz r�luk…

- Te sem besz�lsz valami k�szs�gesen bizonyos dolgokr�l – mutatott r� amaz.

Harry b�lintott, kiss� szomor�an. – Hi�nyzik az az id�, amikor olyan nyitottak voltunk egym�s fel�, Ginny.

Kis mosoly t�nt fel Ginny ajk�n. – Ez azt jelenti, hogy m�g eml�kszel azokra az id�kre…

- Eml�kszem. B�r csak a boldog id�kre eml�kezn�k… de nem… az �let sosem olyan k�nny�, sosem igazs�gos.

- Pl�ne Harry Potternek, igaz? – k�rdezte Ginny szomor� mosollyal.

- Nekem, �s azoknak, akiket szeretek.

Ginny elt�n�d�tt, vajon � is azok k�z� tartozik-e, akiket Harry szeret, de a fiatalember arca olyan kifejez�stelen volt, hogy semmit sem tudott leolvasni r�la. Kezdte azt gondolni, hogy �rtelmetlen volt idej�nni, hiszen semmit nem tudott meg, amit akart, �s Harry olyan t�volinak �s cinikusnak t�nt, hogy Ginny att�l tartott: soha t�bb� nem ker�lhet k�zel hozz�. A f�rfi �t v�dolja azzal, hogy rejteget valamit, holott � biztos volt benne, hogy a f�rfi m�g t�bbet rejteget. B�rcsak minden �gy lenne megint, mint amikor �t�dikes kor�ban � �s Harry �sszej�ttek…

De a boldogs�guk r�vid�let� volt. Az utols� �ve elej�n Harry m�r rejtegetett valamit el�le, �s Ginny sosem tudta kiszedni bel�le. A fi� agg�dni l�tszott valami�rt, mintha sz�gyenkezett volna… de most m�smilyen volt. Nem agg�d�, hanem teljesen �sszet�rt; nem sz�gyenkez�, hanem �nv�dt�l fuldokl�… mi v�ltoztathatta meg ennyire?

Azt hiszem jobb, ha megyek, �s sosem j�v�k vissza - mondta mag�nak Ginny. �pp f�l akart �llni, amikor a szoba ajtaja megnyikordult. Mivel Ginny az ajt�nak h�ttal �ll� sz�kben �lt, nem l�tta ki l�pett be.

Harry azonban nem t�nt meglepettnek a l�togat� l�tt�n.

- El�g sok� tartott, hogy megtal�lj – mondta k�z�mb�sen.

- A nyomk�vet� b�b�j nem m�k�dik t�k�letesen, mi�ta kil�pt�l a K�rb�l – felelte egy n�i hang t�relmetlen�l, �s Ginny kihajolt a sz�kb�l, hogy a hang tulajdonos�ra n�zzen.

Az ajt�ban egy magas, fekete haj�, kreolb�r� n� �llt nagy s�t�tbarna szemekkel. Ginny azt mondta volna, csinos, ha nem lett volna olyan ny�zott a k�lseje. Hull�mos fekete haja rendetlen volt, arca kimer�lts�get �s szenved�st t�kr�z�tt. K�l�n�s m�don az arckifejez�se Harry�re hasonl�tott.

A n� �szrevette a karossz�kb�l kipillant� Ginnyt, mert �gy sz�lt: - Gondolom, Miss Weasley? Vagyis… Mrs. Malfoy?

- Ismerj�k egym�st? – �llt f�l Ginny szem�ld�k r�ncolva.

- Nem, maga biztosan nem ismer, de �n sokat hallottam mag�r�l – felelte a n� �s odament hozz�juk. – Harry mindent elmondott mag�r�l.

- Harry? – Ginny k�rd�en n�zett a fiatal var�zsl�ra. – Bemutatn�l minket?

Harry a m�sik n�re n�zett, majd vissza Ginnyre, �s l�tszott rajta, hogy k�nyelmetlen�l �rzi mag�t.

- Phaedra, � Ginevra Malfoy. Ginny, � itt Phaedra Potter.

- Potter? – pislogott Ginny.

- ���, igen. – Harry kiss� elpirult. – A feles�gem.