A kora d�lut�ni �r�k szieszta id�nek sz�m�tanak G�r�gorsz�gban, amikor minden �zlet bez�r �s az emberek a h�zaikba z�rk�znak az elviselhetetlen�l meleg napsugarak el�l.

Harry �s Ginny ezeket az �r�kat Delphoiban t�lt�tte egy k�risfa-csoport alatt. Harry k�t f�gg��gyat var�zsolt a f�k k�z�, hogy � �s Ginny tudjon aludni egy kicsit. V�g�l is utolj�ra k�t nappal azel�tt aludt valamennyit Budapesten.

- �rk�dj�l, Csik�, j�? – �s�tott nagyot Harry, �s bem�szva a f�gg��gy�ba azonnal elnyomta az �lom a k�risfa �rny�k�ban.

�lmodott. Ez mag�ban nem lett volna k�l�nleges dolog, de az, amit �lmodott, az volt. Nem mintha nem lettek volna m�r hasonl� �lmai, de utolj�ra hetedikes roxforti �v�ben �lmodta ugyanezt – miel�tt r�szben legy�zte Voldemortot. Az alatt az �t Voldemort-mentes �v alatt semmit nem l�tott �lmaiban a S�t�t nagy�r �let�b�l, mintha a kett�j�k k�zti kapcsolat megszakadt volna… Harry �r�lt neki, hogy Voldemort nem tekintett bele a fej�be �s cser�be neki sem kellett a S�t�t Nagy�r elm�j�ben kutakodnia, �s nem kellett azt sem elt�rnie, hogy f�jjon a sebhelye.

De Voldemort most visszat�rt, „ereje telj�ben”, �s Harry ism�t r�la �lmodott…



- Nagy�r, a disneylandi t�mad�s teljes siker volt – sz�lt egy kellemetlen f�rfihang egy fekete k�peny kapucnija al�l.

- H�ny mugli halt meg, Macnair?- k�rdezte Voldemort, el�gedetts�ggel az arc�n.

- Harmincn�gy, Nagyuram. Tizen�t k�z�l�k gyermek volt – �rkezett a kiel�g�t� v�lasz.

- �, remek, remek… - b�lintott Voldemort. – A muglik �gy gondolj�k, hogy terrort�mad�s t�rt�nt, de legal�bb a var�zsvil�g tudja, hogy visszat�rtem. A bolondok, azt hitt�k, hogy meghaltam, mikor legut�bb Potterrel harcoltam, de most bebizony�tottam, hogy az a k�ly�k nem tudott meg�lni engem... - tette hozz� gonosz vigyorral.

- H�t persze hogy nem, ha a Potter elleni j�tszm�ban a nyer� lapok Nagyuram kez�ben vannak – mondta Bellatrix.

- Igen, az �szok n�lam vannak, nem igaz? - nevetett k�r�rvend�en Voldemort �s oldalra pillantott, a F�regfark mellet �ll� kisl�nyra. – Gyere ide, gyermek! – rivallt r� a kicsiny alakra.

A kisl�ny �sszerezzent, �s �gy �sszeh�zta mag�t, mint aki �sszement a mos�sban.

- F�lsz a nagyap�dt�l? – k�rdezte Bellatrix hideg mosollyal.

A kicsi megr�zta a fej�t, g�nd�r, arany-v�r�s f�rtjei csak �gy t�ncoltak a feje k�r�l, de �ri�s z�ld szeme f�lelemmel telt meg �s sz�j�t szorosan �sszeszor�totta, mintha att�l f�lne, hogy ny�sz�rg�s hagyja el az ajk�t.

- Akkor gyere ide, mire v�rsz? – mordult r� Voldemort.

A kisl�ny hirtelen F�regfark ruh�j�ba rejtette arc�t, �s mindk�t kez�vel �t�lelte a f�rfi derek�t.

- Nem… nem akarom! – h�pp�g�tt.

F�regfark gyeng�den eltolta mag�t�l. – Menj Amrita, nem fog b�ntani!

- De igen… mindig b���nt! – vonakodott a kicsi, k�ts�gbeesetten kapaszkodva az id�sebb var�zsl� kez�be, mintha azt rem�ln�, hogy F�regfark megv�di �t att�l a gonosz valakit�l, akit a nagyapjak�nt ismer.

- El�g ebb�l! Gyere ide, gyermek! Imperio! –Voldemort a kisl�nyra mutatott a p�lc�j�val, mire a kicsi f�lelem n�lk�li arccal s�t�lt oda hozz� – szinte �r�lt, hogy engedelmeskedhet.

A S�t�t Nagy�r kiny�jtotta feh�r, csontos kez�t �s megfogta a kisl�ny �ll�t. – Ne izgulj, gyermek! Most nem v�gezz�k el a ritu�l�t, csak l�tni akartalak. �n, a szeret� nagypapa l�tni akartam dr�ga kis unok�mat.

Bellatrix hars�nyan felnevetett �s Voldemort r�vigyorgott. – �r�l�k, hogy �rt�keled a humoromat, Bella. – Azt�n visszafordult a kisl�nyhoz. – Tudod, te k�ly�k, napr�l napra jobban hasonl�tasz az ap�dra �s a nagyany�dra. Milyen visszatasz�t�!

A gyermek, aki m�g mindig az Imperius hat�sa alatt volt, mosolygott: nyilv�nval�an nem fogta fel a s�rt�st.

- Most menj, elegem van bel�led. J�v� h�ten elk�ld�k �rted, hogy elv�gezhess�k a ritu�l�t. – Voldemort kiny�jtotta s�patag kez�t, �s a kicsi engedelmesen megcs�kolta, azt�n elh�tr�lt t�le. F�regfark k�zen fogta �s kivezette a teremb�l.

- Nos – sz�lt a S�t�t Nagy�r k�r�ln�zve. Szeme minden egyes hal�lfal�n meg�llapodott. Nem voltak sokan – tal�n tizen�ten. Azok k�z�l, akiket a Miszt�rium�gyi F�oszt�lyon t�rt�ntek ut�n beb�rt�n�ztek, egyed�l a j� miniszt�riumi kapcsolatokkal rendelkez� Luciusnak siker�lt kimagyar�znia mag�t. Egy �v eltelt�vel Macnair, Rookwood, Rabastan Lestrange �s Avery sikeresen kit�rt Azkabanb�l, de Rookwoodot �s Averyt a legut�bbi Potter-Voldemort k�zdelem ut�n ism�t beb�rt�n�zt�k. A S�t�t Nagy�r kis hadserege megcsappant, de � m�gis el�gedett volt vel�k: �k voltak az elit csapat, a legjobbak, a legh�s�gesebbek. �s ez a h�s�ges kis csapat most figyelmesen hallgatta minden szav�t. – Nos, t�rj�nk r� a tervre, h�lgyem �s uraim.

- A halhatatlann� v�l�sod terv�re? – k�rdezte Rabastan Lestrange.

- Pontosan – b�lintott Voldemort. – �s h�la a megboldogult Luciusnak, tudom, hogyan nyerhetem el.

- Lucius? Hogy j�n � ide? – motyogta n�h�ny hal�lfal�.

- Lucius �vtizedekkel ezel�tt egyszer elmondta, hogy lehet bejutni a k�ri�j�ba, a f�ld alatt. Elk�ldtem Bell�t �s Macnairt a titkos alag�ton �t a Malfoy k�ri�ba. Ez k�t napja t�rt�nt, miut�n mindk�t Malfoy – a Draco gyerek �s a kis mugli-im�d� feles�ge – elt�vozott, �s magukra hagyta a h�ziman�kat. Nem volt neh�z kij�tszani �ket, igaz, Bella? �szre sem vett�k a jelenl�teteket. Az a bolond Lucius m�g a k�ria riaszt�berendez�s�r�l is besz�molt, �gyhogy Bella �s Macnair minden probl�ma n�lk�l hat�stalan�thatta. Mint ti is tudj�tok, a Malfoyoknak van a legnagyobb S�t�t Var�zslatokat tartalmaz� k�nyv- �s pergamentekercs gy�jtem�ny�k Nagy Britanni�ban, t�bb mint 400 k�tetes. Bella �s Macnair m�sol� b�b�jt haszn�lt, �s tartalmukat egy speci�lis k�nyvbe gy�jt�tte �ssze, mely nem sokban k�l�nb�zik egykori napl�mt�l. Lucius sosem szerette t�ls�gosan a k�nyveket, �gyhogy a tized�t sem olvasta el a S�t�t var�zslatos k�nyveinek, �n viszont egy kicsit elbesz�lgettem a Bellatrix �ltal m�solt verzi�val. Amikor be�rtam, hogy „besz�lj nekem a l�lekv�lt� �tkokr�l”, akkor a k�v�nt sz�veg megjelent a k�nyvben. �s amikor azt �rtam be: „mondd el nekem a halhatatlann� v�l�s m�djait”, megtette. - Voldemort gy�zedelmes mosollyal fel�llt.

- Most m�r tudom, mire van sz�ks�gem ahhoz, hogy halhatatlan legyek.

- Valamilyen b�jitalra? Vagy b�b�jra? – k�rdezte Monstro.

- M�g nem tudom – v�laszolt Voldemort. – De hamarosan tudni fogom. Egy �sr�gi pergamenre van lejegyezve, melyet ti fogtok elhozni nekem.

- �s hol tal�ljuk azt a pergament, Nagy�r? – sz�lt k�zbe F�regfark, aki visszat�rt a terembe, miut�n kivitte a kisl�nyt.

- Megtal�lj�tok a…


- Harry, Harry!

- Mi van? – ny�gte a fiatalember �bredezve.

- �t �ra van, �s azt mondtad, hogy �tkor �bresszelek fel.

A f�rfi nem n�zett Ginnyre, csak fel�lt a f�gg��gy�ban. Neheztelt r�. Ha a n� ak�r csak egy m�sodpercet is v�rt volna, meghallhatta volna, hol van az a pergamen… b�r, mit �rt volna vele, ha tudom�st szerez a holl�t�r�l? Nem tudta volna megakad�lyozni, hogy Voldemort megszerezze, nemde?
Visszap�rgette mag�ban az el�bb �t�lt jelenetet, melyben l�tta a kicsi l�nyt – a l�ny�t. L�tszott rajta, mennyire f�l a nagyapj�t�l… azt mondta, Voldemort b�ntani szokta…

Harry keze �k�lbe szorult. �, mennyire szerette volna b�ntalmazni Voldemortot, ami�rt az terroriz�lja az egyetlen unok�j�t! Annak az embernek nincs sz�ve...

�s mi van azzal a ritu�l�val, amir�l Voldemort besz�lt? A l�ny�n hajtotta v�gre?

Harry d�hbe gurult, de ugyanakkor �nk�ntelen�l is h�l�t �rzett F�regfark ir�nt… �gy t�nt, csak � t�r�dik a gyerekkel, �s a kicsi l�that�an b�zott venne… tal�n m�g szerette is.

Harry azt azonban nem �rtette, hogy egy�ltal�n mi�rt �lmodta ezeket a dolgokat, amikor m�r nem lett volna szabad, hogy ilyen �lmai legyenek, mi�ta a K�rben t�k�letesen kitanulta az okklumenci�t. Biztos volt benne, hogy Voldemortnak nem �llt sz�nd�k�ban, hogy bepillant�st engedjen neki a hal�lfal�kkal t�rt�n� tal�lkoz�j�ba. Voldemort nem akarhatta, hogy Harry megtudja, mit keres… Tal�n az�rt t�rt�nt az eg�sz, mert Harry csak p�r �r�ja l�tta Daphne f�nyk�p�t. Miut�n l�tta halott kisl�nya k�p�t, gondolatai m�sik, �l� l�nya fel� kalandoztak, akit sosem l�tott, de mindig szeretett volna megismerni…�s most az �lma lehet�v� tette sz�m�ra, hogy l�ssa a kisl�nyt - l�ssa ahogy besz�l, mozog �s nemcsak egy f�nyk�pen… B�rcsak Ginny v�rt volna m�g egy kicsit, miel�tt fel�breszti!

- J�l vagy? – k�rdezte az asszony agg�dva, mikor Harry m�r egy perce meg sem sz�lalt.

- Mi van? ���, igen. Remek�l. Csak egy kicsit �lmosan. H�rom �ra nem volt el�g, hogy behozzak egy teljes �lmatlan �jszak�t.

- Folytathatod az alv�st a D�loszba vezet� �ton – hangzott a v�lasz. – A v�llamra hajthatod a fejed, ha akarod. Azt hiszem, az �t D�loszba sokkal hosszabb lesz, mint amit Ath�nt�l tett�nk meg Delphoiig, ugye? J� p�r �r�t pihenhetsz.

- Aha, de a v�llad meg fog f�jdulni, �s beg�rcs�l az �t v�g�re. Egy�bk�nt D�loszra nem mehet�nk Csik� h�t�n.

- Mi�rt nem? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Ginny �s a hippogriff is abbahagyta a herny�k ut�ni kapirg�l�st �s v�dl�n n�zett r�.

- Mert bizonyos g�r�g szigetek var�zshat�s�ga sz�m�zte a m�gikus rep�l� dolgokat a l�gter�b�l. M�g a sepr�ket is.

- De h�t mi�rt? Ez �r�lts�g!

- Igen, �r�lts�g. A kr�tai var�zsl�k kezdt�k az eg�szet, miut�n az a h�lye Ikarusz holtan pottyant le, mikor l�gi �ton menek�lt �pp arr�l a szigetr�l. Kr�ta var�zst�rsadalma �gy hat�rozott, hogy a rep�l�s vesz�lyes dolog. Az�ta sem rep�ltek. Hoppan�lnak vagy mopedeket haszn�lnak.

- Ikarusz… Ikarusz… - motyogta Ginny. – Nem � volt annak a Daidalosznak fia, aki a labirintust �p�tette?

- De igen, � volt az. Hab�r, senki sem tudja, hogy Daidalosz egy�ltal�n mi�rt �p�tette fel Kr�t�n a labirintust, mivel bizony�t�st nyert, hogy a minotaurosz sosem l�tezett. Tal�n csak egy mumus volt, amelyik mindig felvette egy minotaurosz alakj�t, amikor megjelent Minosz kir�ly el�tt.

- �s a t�bbi sziget lakoss�ga mi�rt sz�m�zte a rep�l� dolgokat? – k�rdezte a boszork�ny hitetlenkedve.

- Tal�n az�rt, mert Kr�ta a legnagyobb k�z�l�k, �s nem akart�k, hogy megromoljon a j� viszony a ’nagy testv�rrel’ – vonta meg a v�ll�t Harry.

- De h�t akkor hogy jutunk el D�loszra?

- Gondolom a hippobusszal.

- De nem �pp most mondtad, hogy a hippogriffek ki vannak tiltva?

- Dehogynem. A hippobuszt hippokampuszok h�zz�k.

Ginny nagy szemeket meresztett. – Azok a f�lig l�, f�lig hal l�nyek?

- Aha. Pireuszb�l indulnak. K�t j�rat van. Az egyik d�lre megy, Kr�ta fel�, a m�sik �szakkeletnek, Tr�ja ir�ny�ba. Mi a d�li vonalon megy�nk �s az �t�dik meg�ll�n�l sz�llunk ki.

- Ne szomorkodj �regfi�, amilyen hamar csak lehet, visszaj�v�nk, �g�rem – veregette meg Harry Csik�cs�r nyak�t, mik�zben bevezette a pireuszi Rep�l� Var�zsl�nyek Meg�rz�j�be. Ott m�r sz�mos rep�l� l�, n�h�ny hippogriff, s�t egy gondosan elker�tett helyen m�g egy s�rk�ny is visszat�r� gazd�j�ra v�rt. Egyetlen �llatv�d� sem tal�lt volna kivetnival�t ezen a helyen. A meg�rz� egy hatalmas – muglik sz�m�ra l�thatatlan - kertben kapott helyet, melyben kis f�k, tavacsk�k, patakok voltak, ahol az �llatok term�szetes k�rnyezet�kben j�l �rezhett�k magukat – kiv�ve, hogy nem rep�lhettek, mivel a ter�let feletti leveg�t olyan b�b�j v�dte, melyen egy mad�rn�l nagyobb �llat nem tudott �thatolni. Ilyen meg�rz�k m�r az �korban is l�teztek a g�r�g kik�t�kben, miut�n egyes szigetek bevezett�k a rep�l� l�nyek tilalm�t.

- Igen, �s n�zd, Csik�, ott m�s hippogriffek is vannak. Biztos vagyok benne, hogy j�l megleszel vel�k – tette hozz� Ginny. – L�gy j� fi�.

Ezzel Harry �s Ginny sarkon fordult �s a kapu fel� indult, mag�ra hagyva az elszontyolodott Csik�cs�rt.

A partra mentek, ahol egy hatalmas gyerty�nfa alatt sz�mos var�zsl� �s boszork�ny �lldog�lt, n�h�nyuk id�nk�nt az �r�j�ra n�zett �s egyik�k morgol�dott: – M�r h�rom perce itt kellene lennie! Hogy lehet ennyit k�sni! Nem �rek r� eg�sz nap, Syroson kell lennem 11-re!

- N�met – vigyorgott Harry Ginnyre. – A n�metek mindig mindenhova id�ben akarnak meg�rkezni. De n�zz csak a g�r�g var�zsl�kra, azok nem sietnek. Ez�rt kedvelem �s tisztelem �ket: soha nem agg�dnak az id� m�l�sa miatt, �s szinte sosem veszekednek. Spiro �s Jaszon persze kiv�tel. A g�r�g�k �ltal�ban bar�ts�gosak, t�relmesek �s meg�rt�k.

- J� lenne, ha az angol var�zsl�k is ilyenek lenn�nek – s�hajtott Ginny. – Akkor tal�n nem lenne n�lunk ez a buta rasszista el��t�let arr�l, hogy a muglikat el kell t�r�lni a f�ld sz�n�r�l, �s a s�rv�r�eket el kell tiporni…

A f�rfi a csod�s naplement�t b�mulva b�lintott. A nap s�t�tv�r�s korongja m�r f�lig elt�nt a horizonton �s a v�r�s, narancs �s s�rga k�l�nb�z� �rnyalataira festette az eget, mik�zben sugarai megcsillantak az �gei-tenger hull�main. -… �s nem lenn�nek sem Voldemortok sem hal�lfal�k – tette hozz�, ahogy egy kis k�z cs�szott a mark�ba �s er�sen megszor�totta.

- A disneylandi eset… nagyon megr�zott t�ged… - suttogta a boszork�ny. - Engem is megr�zott. Tudodkit meg kell �ll�tani… �s ha te vagy az egyetlen, aki k�pes r�…

- Besz�lj�nk valami m�sr�l, Ginny – mondta Harry, �s elh�zta a kez�t.

Az asszony s�hajtott. – Ugyanazt csin�lod, mint hatod�vben. Valamit elhallgatsz.

- �s ha igen? – csattant fel a f�rfi, olyan hangosan, hogy a boszork�nyok �s var�zsl�k, akik a hippobuszra v�rtak, �rdekl�d�ssel tekintettek fel�. – �s ha �gy van? – k�zelebb hajolt Ginnyhez, hogy csak � hallhassa, amit mond. – Nekem is lehetnek titkaim, nemde?

- H���t… persze - hangzott a kit�r�s miatti d�bbent v�lasz. Ginnynek fogalma sem volt r�la, hogy Harry mit l�tott d�lut�n az �lm�ban. Honnan tudhatta volna, hogy a S�t�t Nagy�r minden val�sz�n�s�g szerint hamarosan elnyeri a halhatatlans�got? Azt sem tudhatta, hogyan fenyegette a kegyetlen var�zsl� Harry kisl�ny�t, akit a hatalm�ban tart.

- �, a hippobusz! – ki�ltott fel �r�m�ben valaki �s Ginny l�bujjhegyre �llt, hogy l�ssa, mi t�rt�nik.

Alig akart hinni a szem�nek: t�z hatalmas hippokampusz emelkedett ki a v�zb�l, maga ut�n h�zva egy hossz�, ez�st�s buszkin�zet� „l�d�t”, melynek nem voltak kerekei.

A f�lig l�, f�lig hal teremtm�nyek a partra �sztak �s �lvezt�k a lenyugv� nap sugarait, mik�zben a buszb�l egy r�mpa ny�lt ki a homokos partra. P�r percen bel�l a busz ki�r�lt, �s az �j utasok besz�llhattak.

Harry �s Ginny, aki a sort z�rta, r�gt�n lelkes „Hello Neville!” �dv�zl�st kapott a kalauzt�l, aki t�rt�netesen egy testhez simul� uniformist visel� fiatal boszork�ny volt. A n� �lt�z�k�t egy hippokampusz-embl�m�s csinos kalapka eg�sz�tette ki. A vezet� m�g�tt �llt, akinek az volt a feladata, hogy p�lc�j�nak �rint�s�vel a hippokampuszok gyepl�it ir�ny�tsa. Ahogy a p�lca hozz��rt a gyepl�kh�z, azokon rezg�s futott v�gig, amib�l az �llatok odakint a v�zben �rz�kelt�k, hogy melyik ir�nyba kell �szniuk.

- Hello, Megara! Hogysmint? – k�rdezte Harry a csinos kalauzl�nyt�l.

- Remek�l, Neville – kacsintott r� a l�ny. – Hova tartasz?

- D�loszra, k�t jegyet l�gy sz�ves!

- K�t galleon, �t sarl� – k�ldte fel� legszebb mosoly�t a l�ny, mik�zben �tadta a jegyeket. Teljesen figyelmen k�v�l hagyta, hogy kedvenc utasa egy m�sik n� t�rsas�g�ban van. – �jszak�ra meg�llunk Atlantiszban, �s holnap reggel hatkor folytatjuk az utat. Ne k�ss el, Neville.

- Nem fogunk – v�laszolt Harry vigyorogva, �s a morcos Ginnyt k�t �res sz�khez vezette.

- Nos, Neville, �t honnan ismered? – k�rdezte a l�ny, mik�zben ledobta mag�t az ablak melletti �l�sre.

- Innen, a buszr�l – vont v�llat az �tit�rsa.

- T�nyleg? – k�rdezte Ginny k�telkedve, �s elt�k�lten b�multa a v�zcseppeket az ablak�vegen, mik�zben a nap lassan elt�nt a horizonton.

Amikor a nap teljesen lebukott, a hippobusz mozg�sba lend�lt. Ginnynek �gy t�nt, mintha cs�nakon utazna, legal�bbis addig, am�g a busz le nem bukott a tenger m�ly�re. Akkor t�bb� nem t�nt cs�nak�z�snak, hanem ink�bb mintha… mintha… nem tal�lta a szavakat, hogy le�rja az �rz�st. M�g sosem utazott tengeralattj�r�n, de felt�telezte, hogy az is ilyen lehet. A hippokampuszok olyan egyenletesen �sztak, hogy ha nem tudta volna, hogy �k h�zz�k a buszt, Ginny azt gondolta volna, hogy egy�ltal�n nincsenek is ott a lovak. Oly sok �vvel azel�tt a thesztr�lokkal igen neh�z �tja volt, de a hippokampuszok semmi ahhoz hasonl� �rz�st nem keltettek benne. Ezt az utaz�st semmi m�shoz nem lehetett hasonl�tani, amit eddig meg�lt. Norm�l k�r�lm�nyek k�zt a j�rm� mozg�sa m�r r�g �lomba ringatta volna, de annyi volt a l�tnival�, hogy most esz�be sem jutott az alv�s. Sz�nes halrajok keresztezt�k a busz �tj�t, melynek oldalain v�zhatlan l�mp�k vil�g�tott�k meg a k�r�l�tt�k l�v� vizet. Ginny majdnem Harry karj�ba ugrott ijedt�ben, mikor egy �ri�s polip suhant fel�j�k. Harry j�t mulatott a l�ny ijedt arckifejez�se l�tt�n.

- Ne agg�dj, t�rhetetlen �vegb�l van - mutatott az ablakra.

- Ki agg�dik? – n�zett r� megrov�an az ifj� boszork�ny, azt�n elfordult t�le, �s ism�t elmer�lt a v�z alatti vil�g szeml�l�s�ben – b�r Harrynek az volt a v�lem�nye, hogy ink�bb Megara lelkes �dv�zl�se miatt duzzog.

Els� meg�ll�juk Kea sziget�n volt f�l t�zkor. A hippobusz Korissia v�rosa mellett felemelkedett a felsz�nre, azt�n folytatta �tj�t Kynthos fel�, ahol a m�sodik meg�ll� volt. Nem sokkal tizenegy el�tt �rkeztek meg Syrosra. A morgol�d� n�met turista ott kisz�llt. K�zben valami olyasmit motyogott, hogy a G�r�g Var�zsk�zleked�si V�llalat szolg�ltat�sai messze elmaradnak a n�met�t�l.

- Nem minden n�met ilyen undok �m. Azok, akiket �n ismerek, igaz�n rendesek – mondta Harry, mik�zben a busz �jra al�mer�lt, hogy megtegye az aznapi utols� szakaszt.

- �s azok persze mind boszork�nyok, nemde? – vonta fel a szem�ld�k�t Ginny.

- Te f�lt�keny vagy – vigyorgott Harry.

- F�lt�keny? Ne nevettess! – legyintett a l�ny t�relmetlen�l – Mi�rt is lenn�k az? Nem vagy a f�rjem.

- Nem, sajnos nem.

- Sajnos? – hangzott a meglepett v�lasz.

- �bressz fel, ha meg�rkez�nk Atlantiszba, j�?

Ezzel Harry behunyta szem�t �s elaludt – vagy csak �gy tett mintha aludna. Ginny egyre jobban �sszezavarodott ett�l az �j Harryt�l. A dacos Harry nem hagyta �t besz�lni, mikor meg�rkezett a Grimmauld t�rre; az elkeseredett Harry beismerte, hogy megb�nta az elk�vetett gyilkoss�got �s k�nnyeket ejtett a l�nya miatt; az �rzelmes Harry nem volt hajland� besz�lni a m�sik l�ny�r�l; az egy�tt�rz� Harry annyira akart seg�teni neki, hogy m�g a szabads�g�t is kock�ra tette �rte; a szemtelen Harry �lland�an felbosszantotta odavetett megjegyz�seivel �s �lvezte, hogy f�lt�kenny� teheti �t…

� igen, Ginny k�nytelen volt mag�ban beismerni, hogy rettenetesen f�lt�keny minden n�re, akinek Harry figyelmet szentel. M�g Phaedr�ra is f�lt�keny volt, noha tudta, hogy Harry nem szerette, de � legal�bb lefek�dhetett vele �s sz�lhetett neki egy gyereket… �s ott volt m�g az a csal� Linda is, aki szint�n gyermekkel aj�nd�kozta meg Harryt, �s Ginny irigyelte �t ez�rt… m�g akkor is, ha m�r meghalt.

Ezzel szemben soha nem volt f�lt�keny Drac�ra, annak ellen�re, hogy tudta, rendszeresen megcsalja �t… Nem b�nta f�rje sz�mtalan szeret�j�t, de ha gondolatban Harryt m�s karj�ban l�tta, a gyomra g�rcsbe r�ndult.

K�v�ncsi lett volna r�, mit �rezhet Harry, ha �t Draco �lel�s�ben k�pzeli el - ha egy�ltal�n elk�pzeli.

A b�k�sen alv� f�rfira pillantott (ha csak tettette az alv�st, nagyon j� sz�n�sz lehetett) �s legsz�vesebben megsimogatta volna az arc�t…

Most �rtette meg, hogy az ember sz�mtalan m�don szerethet valakit. El�sz�r t�z �s tizenh�rom �ves kora k�zt volt szerelmes a fi�ba, de az olyan csod�latf�le szerelem volt, �s hat�rozottan viszonzatlan. Azt�n k�t �vvel k�s�bb �jra beleszeretett, de akkor nem a h�sbe, a Kis T�l�l�be, hanem az �sszezavarodott, sz�gyenl�s, k�ts�gekkel teli fi�ba. �s most… megint m�s volt a helyzet. Amikor k�t napja bel�pett a r�gi Black h�zba, azt v�rta, hogy az �t �ve elfojtott �rzelmei felsz�nre t�rnek, de r� kellett �brednie, hogy azok helyett �jak �bredtek benne.

�s ez az �jfajta szerelem volt a leg�sszetettebb �s legkomplik�ltabb a h�rom k�z�l. Nem volt biztos benne, hogy egy�ltal�n �r�l-e ennek az �jfajta szerelemnek, hisz ez olyan sokoldal�, olyan zavaros, olyan… nem is tudta, hogy milyen. �t�lte ezt az �rz�st, de halv�ny fogalma sem volt r�la, hogyan birk�zzon meg vele.

Azt k�v�nta, b�rcsak belel�thatna Harry lelk�be, hogy megbizonyosodhasson r�la, vajon � is ugyan�gy �rez-e… nem azt mondta neki a Delphoi fel� vezet� �ton, hogy szereti? Tal�n csak �lmodta az eg�szet…

Izgatott hangok szak�tott�k f�lbe Ginny gondolatmenet�t. Elfordult Harryt�l �s kin�zett az ablakon.

Azonnal meg�rtette az izgatotts�g ok�t: a j�rm� el�tti s�t�tl� v�zben apr� l�mp�k ezreinek f�nye t�nt fel, melyek �don kin�zet� g�r�g �p�letek sz�zaib�l sz�rmaztak. Pontosan �gy n�zett ki, mint egy ion, d�r �s korintoszi oszlopos, timpanonos h�zakkal teli v�ros – de a v�z alatt. N�mely �p�letet r�szben, vagy teljesen bebor�tott�k a tengeri n�v�nyek, �s a bej�rati ajt� keret�ben mindegyikn�l furcsa �tl�tsz�nak t�n� �vegszer�s�g volt.

Amikor a jippobusz leparkolt egy �p�let el�tt, melyen a ’Hotel Atlantisz’ felirat volt olvashat�, Ginny t�bb kisebb j�rm�vet vett �szre, melyeket egy-egy hippokampusz h�zott.

- Harry – r�zta meg szunnyad� t�rs�t, aki kinyitotta a szem�t, pislogott �s el�gedett vigyorral az mondta:

- V�gre. A legjobb hotel a vil�gon.

Fel�llt, �s a l�nnyal a nyom�ban a kij�rat fel� indult, ahol Ginny a r�mpa helyett egy hossz� cs�szer�s�get l�tott.

Ez a cs� vezetett a busz kij�rat�t�l a hotel bej�rat�hoz, melyen �t sz�razon lehetett bejutni a sz�llod�ba.

A cs�alag�t v�g�n - mint a v�z alatti mindegyik �p�letn�l - egy �tl�tsz� fal k�pezte a bej�ratot.

Harry l�tta, hogy Ginny t�tott sz�jjal b�mulja a furcsa ajt�t �s megr�zk�dik, mikor �thaladnak rajta.

- Cseles, mi? Az ajt� v�ztasz�t�, de az emberek �thaladhatnak rajta – magyar�zta Harry. – Nagyon hasznos azoknak a boszork�nyoknak �s var�zsl�knak, akik saj�t hippokocsival �rkeznek, mivel azok nem el�g nagyok ahhoz, hogy �sszecsukhat� alagutakat sz�ll�tsanak magukkal �s nekik �szniuk kell a parkol�t�l az ajt�ig. Mire bel�pnek az �p�letbe, m�r minden�k sz�raz, mivel az ajt�kon sz�r�t� b�b�j van.

- Fantasztikus – mondta Ginny csod�lattal, ahogy k�rben�zett a sz�lloda bej�rati csarnok�ban. A h�ts� fal csup�n egy hatalmas ablakb�l �llt, melyen kereszt�l az ember kitekinthetett a tenger alatti vil�gba.

K�rbe a hallban korintoszi oszlopok sorakoztak, �s egy hatalmas feh�r csill�r l�gott a mennyezetr�l, melynek gyerty�i mind egy-egy kagyl�ban �lltak. A kagyl�k belsej�nek misztikus f�nye visszat�kr�z�d�tt, �s a csarnok mennyezet�t sziv�rv�ny-sz�n�re festette.

Ginny h�tran�zve meg�llap�totta, hogy utast�rsaik k�z�l nem sokan k�vett�k �ket a sz�llod�ba. – Hol vannak a t�bbiek?

- A t�bbs�g�k a buszon t�lti az �jszak�t, mert nem engedheti meg mag�nak ezt a sz�llod�t – hangzott Harry v�lasza.

- Honnan tudta a kis kalauzl�ny ismer�s�d, hogy te a sz�llod�ban fogod t�lteni az �jszak�t �s nem a buszon? Tudnia kellett, k�l�nben nem figyelmeztetett volna r�, hogy ne k�ss el holnap reggel.

- Nem ez az els� alkalom, hogy hippobusszal utaztam, �s az Atlantiszban sz�lltam meg – vont v�llat Harry. - Egyszer majdnem lek�stem az indul�st…- itt Harry elfordult Ginnyt�l, hogy a recepci�ssal besz�ljen, de a l�nynak volt egy olyan furcsa �rz�se, hogy a f�rfi nem akart besz�lni t�bbet a t�m�r�l.

- Egy vagy k�t szob�t uram? – k�rdezte a recepci�s.

- �… - sand�tott Harry Ginnyre. - Kett�t.

- Egyet – mondta a l�ny.

Harry szem�ld�ke olyan magasra szaladt, hogy elt�nt fekete f�rtjei m�g�tt. - Rendben, egyet.

Miut�n megkapta a kulcsot, hitetlenkedve t�rsn�j�re n�zett.

- Mi ez a nagy p�lfordul�s, Ginny?

- Csak realista vagyok. N�zz itt k�rbe, nem csoda, hogy az utasok t�bbs�ge nem engedheti meg mag�nak ezt a sz�llod�t, borzaszt�an dr�g�nak t�nik. Nem akarom, hogy minden p�nzedet r�m k�ltsd…

- A p�nz nem sz�m�t – hangzott a komoly v�lasz.

- De igen! Zavarba j�v�k att�l, hogy �ldozatokat hozol �rtem, m�r �gy is t�ls�gosan az ad�sod vagyok.

- Ne �rezd magad az ad�somnak Gin – mondta a f�rfi. - Az, hogy seg�thetek neked, lehet�v� teszi sz�momra, hogy visszav�gjak a dr�gal�t�s f�rjednek. Azzal, hogy p�nzt k�lt�k a k�ldet�sre, egy Draco-bosszant� v�llalkoz�sba fektetek, �s ez az jelenti, hogy �n vagyok a te ad�sod, nem pedig ford�tva.

- �, teh�t csak az�rt csin�lod, hogy Drac�t bosszantsd? – tette karba a kez�t az asszony.

- R�szben – vont v�llat Harry, azt�n hirtelen �sszerezzent �s a l�ny h�ta m�g� b�jt.

- Mi van? - s�gta Ginny akinek fogalma sem volt, hogy vajon ki el�l b�jhatott el a f�rfi.

H�rom l�ny haladt �t a csarnokon, az �tterem ir�ny�ba. Mindh�romnak gesztenyebarna, egyenes haja volt, mely majdnem a f�ldig �rt, ahogy a l�nyok t�gaszer� lila tunik�jukban tovalibegtek. Amikor elt�ntek az �tteremben, Harry el�b�jt rejtek�b�l, �s roppan megk�nnyebb�ltnek l�tszott.

- Kik voltak ezek a n�k? – k�vetelte a v�laszt Ginny.

- Nymph, Nympha �s Nympho. Szir�nek – j�tt a v�lasz.

- Szir�nek?- hitetlenkedett Ginny, mik�zben felfel� haladtak a l�pcs�n. - Olyan sell�k, akik �nek�kkel cs�b�tj�k el a fick�kat?

- Nos, nem mindegyik�k sell�, n�melyik f�lig n�, f�lig mad�r, megint m�sok �gy n�znek ki, mint a norm�l emberek, mint ezek is h�rman… de igen, elcs�b�tj�k a dalukkal a pasikat, �s… tulajdonk�ppen… egyszer �miattuk k�stem le majdnem a buszt.

- Mi�rt, mit csin�ltak?

- Nem tudom. Csak arra eml�kszem, hogy beker�tettek ebben a sz�llod�ban… azt�n… k�s� reggel �bredtem fel a szob�mban, �s semmire sem eml�kszem. Azt sem tudom, mi t�rt�nt, de amikor legk�zelebb �jra tal�lkoztunk, nagyon lelkesen integettek nekem… Nos, itt is vagyunk – nyitotta ki az egyik szoba ajtaj�t Harry.

Ginny m�r megb�nta, hogy egy szob�t k�rt kett� helyett… Harry vallom�sa, hogy minden val�sz�n�s�g szerint viszonya volt h�rom szir�nnel, nagyon zavarta. �gy t�nt, a f�rfinek minden n�vel volt m�r dolga, csak vele nem… legsz�vesebben beler�gott volna valamibe.

De amikor k�s�r�je egy p�lcasuhint�ssal fellobbantotta a gyertyaf�nyt a csill�rban, minden idegess�ge tovasz�llt, �s a hely�t csod�lat foglalta el. Mintha meseorsz�gba ker�lt volna!

A szoba falai m�rv�nyb�l k�sz�ltek, sz�mos �kori g�r�g isten �s istenn� gy�ngyh�zsz�n� szobra �llt a padl�n �s a polcokon: Poszeid�nt, fi�t Tritont �s egy hatalmas kagyl�ban anyasz�lt meztelen �l� Afrodit�t �br�zolt�k.

A falon egy hasad�kb�l kicsiny forr�s �ml�tt al� egy aranyhalakkal teli apr�cska medenc�be. A sz�keket kagyl�b�l k�sz�tett�k, mint oly sok m�s t�rgyat is a sz�llod�ban, �s vastag moszatr�teg szolg�lt sz�nyeg gyan�nt.

A szoba k�zep�n egy dupla �gy �llt, amely akkora kagyl�b�l k�sz�lt, amekkor�t Ginny m�g �let�ben nem l�tott. Az �gy tengeri szivaccsal volt kib�lelve. A szoba hatalmas ablaka Atlantisz k�zpontj�ra n�zett. Az ablak el�tt bubor�kokb�l k�sz�lt f�gg�ny l�gott, �s Ginny automatikusan kiny�jtotta kez�t, hogy meg�rintse, vajon kipukkad-e, ha hozz��r. De mikor l�tta, hogy a bubor�kok maradand�ak, elh�zta a f�gg�nyt, hogy az el�je t�rul� l�tv�nyban gy�ny�rk�dj�n.

- Gy�ny�r�, ugye? - csatlakozott hozz� Harry, �s mindketten kib�multak a t�rre, amelyen csak �gy hemzsegett a sok hal �s sell�.

- L�legzetel�ll�t� – suttogta a l�ny, mert a meghatotts�gt�l k�ptelen volt hangosan besz�lni. – Nem hiszem, hogy a buszb�l ilyen sok csod�t l�ttam volna… k�sz�n�m neked, hogy ide hozt�l.

- Sz�vesen – hangzott a v�lasz, mik�zben egy kar simult a dereka k�r�. A l�ny nem ellenkezett t�ls�gosan…

Fej�t h�trahajtotta a f�rfi v�ll�ra. Nem gondolt arra, hogy apj�t a V�gzet Var�zs vesz�lyezteti, hogy sz�k�se miatt f�rje haragj�t�l kell tartania, hogy ezer vesz�ly les majd r�juk D�losz sziget�n – most teljes biztons�gban �rezte mag�t Harry karjaiban.

- B�rcsak �gy maradhatn�nk �r�kre – mondta eg�sz halkan.

- Nem lenne unalmas? – suttogta vissza Harry, mintha nem akarta volna hangos besz�ddel megt�rni a b�k�t.

Ginny feln�zett r�, �s l�tta gyeng�d mosoly�t: egy olyan mosolyt, melyet nem l�tott az ajk�n roxforti hatodikos kora �ta… - Mi�rt, nem j� itt ilyen b�k�sen �llni? Nem… romantikus?

Az ifj� var�zsl� b�lintott. – De �n enn�l romantikusabb dolgot is tudok.

- Milyet? – hajtotta f�lre a fej�t az asszony.

- Ilyet – hangzott a v�lasz, miel�tt Harry ajka az �v�hez �rt.

Hirtelen egy �rny�k vet�lt r�juk. Mikor feln�ztek, hogy vajon mi takarta el az kinti vil�g�t�s f�ny�t, egy sell�p�rt l�ttak: egy �r�lten szerelmes sell�l�ny �s egy sell�fi lebegett cs�kol�dzva az ablakuk el�tt.

A szob�ban �ll� p�r felnevetett.

- �k is szerelmesek – kuncogott Harry - de fogadom, hogy k�zel sem annyira, mint mi.

- Igen, �k nem szerethetik egym�st annyira, mint mi… ���… - Ginny hangja elhalt �s elkapta tekintet�s Harryr�l. - Mi most tulajdonk�ppen…?

- …ott folytatjuk, ahol �t l�ve abbahagytuk, Gin.

- De… helyes ez? �n f�rjes asszony vagyok…

- �n pedig n�s ember. Az egyetlen probl�ma az, hogy rossz h�zast�rsnak esk�dt�nk h�s�get.

- Ez igaz – b�lintott az asszony, l�tva, hogy a f�rfinek sincs nagyobb lelkiismeret-furdal�sa Phaedra miatt, mint neki Draco miatt. – Harry… mi lesz vel�nk, ha szabad leszek �s el tudok v�lni Drac�t�l?

- Term�szetesen �n is elv�lok Phaedr�t�l.

- Bele fog egyezni a v�l�sba? – hangzott a k�tked� k�rd�s.

- Nem val�sz�n�, de majd meggy�z�m. Valahogy csak siker�lni fog, �s akkor megk�rem a kezed, Gin.

- T�nyleg? - ragyogott r� az asszony.

- Igen. Veszek neked egy gy�r�t, benne egy… mit szeretn�l? Zaf�rt? Rubint? Smaragdot?

- Smaragdot… - kulcsolta Ginny a karj�t a f�rfi nyaka k�r�. - Smaragdot, amely olyan sz�n�, mint a szemed.

- �, Ginny… Annyira szeretlek – Harry a l�ny t�zes loknijaiba rejtette az arc�t. - Nem is �rdemellek meg.

- Nem, Harry… �n nem �rdemellek meg t�ged – szipogott a l�ny – te valaki olyat �rdemelsz, aki gyermekekkel aj�nd�kozhat meg…

A f�rfi eltolta mag�t�l, hogy a szem�be n�zhessen. – Ha te az eny�m vagy, semmi m�s nem �rdekel, m�g a gyerekek sem.

- �s mi van a l�nyoddal? - suttogta a n�, att�l f�lve, hogy szerelme ell�ki �s h�v�sen elfordul t�le, mint legut�bb is, amikor a gyerekr�l �rdekl�d�tt n�la.

De ez�ttal nem ez t�rt�nt.

- Ginny… gyere, �lj le. – Harry egy �ri�s kagyl�form�j� fotelhez vezette, mely el�g nagy volt mindkett�j�knek. – Ha m�r szerelemr�l �s h�zass�gr�l besz�l�nk… azt hiszem, �szint�nek kell lenn�nk egym�ssal. Azaz nekem kell �szint�nek lennem hozz�d, m�g akkor is, ha emiatt elfordulsz t�lem.

Az asszony nagyot nyelt, �s agg�dva, de izgatottan n�zett t�rs�ra. – Mi�rt forduln�k el t�led? Szeretlek, Harry.

- De tartok t�le, hogy a szerelmed sem lesz k�pes legy�zni a megvet�sedet, ha elmondom a teljes igazs�got. Nem, ne szak�ts f�lbe, k�rlek – emelte fel a kez�t az ifj� var�zsl�, mikor a l�ny tiltakoz�sra nyitotta sz�j�t. - Hallgass meg, azt�n d�nthetsz. �s meg fogom �rteni, ha azut�n nem akarsz t�bb� tudni r�lam.

Ginny szeme elkerekedett az ijedts�gt�l, de b�lintott.

- Azon a napon… amikor az esk�v�d volt – kezdte a f�rfi – Voldemortnak siker�lt �jra csapd�ba csalnia… ugyan�gy, mint �t�d�ves korunkban. Okklumenci�val. Igen, bel�tom, nagyon rossz okklumens tanul� voltam. Egyszer�en nem tudtam megtanulni… �s pont ez�rt mentem l�pre: t�ged l�ttalak Voldemort kezei k�zt…

- Engem?

- Igen, t�ged. Term�szetesen nem tudtam, hogy a v�zi�m igazi, vagy sem, ez�rt megpr�b�ltam kapcsolatba l�pni az Od�val, de nem volt�l ott… ap�d sem, �s �desany�d azt mondta, hogy nem tudja, hol lehetsz…

- Feltehet�en… �pp akkor ap�m �let��rt k�t�ttem �zletet Drac�val, �s anya semmit sem akart mondani, mert f�lt t�le, hogy ap�t meg�lik, ha b�rkinek is besz�l a dologr�l – mondta Ginny.

- Igen, teh�t ott nem tal�ltalak meg, noha a sz�nid� m�r elkezd�d�tt, �s a Grimmauld t�ren sem volt�l, ez�rt… azt a k�vetkeztet�st vontam le, hogy Voldemort t�nyleg a hatalm�ba ker�tett. Bolond voltam, hogy k�tszer is beleestem ugyanabba a csapd�ba… - Harry nagyot s�hajtott. – De akkoriban nem akartam senki �let�t vesz�lyeztetni, mint �t�d�vben… ez�rt egyed�l mentem. Nem tudtam, hogy Dumbledore k�vet� b�b�jt tett r�m, �s ut�nam j�tt… Ott halt meg a Voldemort �s a hal�lfal�k elleni k�zdelemben… - Harry hangja elcsuklott. Nagyot nyelt, hogy a tork�ban k�pz�d�tt gomb�cot elt�ntesse, majd folytatta. – Majdnem legy�ztem Voldemortot. Siker�lt megszabad�tanom a p�lc�j�t�l, a porban cs�szott el�ttem, teljesen ki volt szolg�ltatva nekem… �s akkor elmondta.

- Mit? - vonta fel a szem�ld�k�t Ginny, felt�telezve, hogy most j�n m�g csak a java.

- Elmondta, hogy kij�tszott engem… nem, nem azzal, hogy nem volt�l a hatalm�ban, arra m�r akkor r�j�ttem, miel�tt harcolni kezdt�nk. Elmondta, hogy � k�ldte hozz�m az a csal�t hatod�ves koromban.

Ginny leveg��rt kapott. – De… de mi�rt tett ilyet? �gy �rtem, milyen el�nye sz�rmazott abb�l, hogy az a n� elcs�b�tson t�ged? Mi�rt akart volna ilyet?

- Mi�rt? – csattant fel Harry. – Mert azt v�rta, hogy az a n� terhes lesz. Voldemort gondoskodott r�la, hogy biztosan gyermeke foganjon t�lem.

Ginny a homlok�t r�ncolta, �s csinos arca eltorzult a t�lzott koncentr�ci�t�l. Az ajk�t harapd�lta, de l�tszott, hogy nem tudta megoldani a probl�m�t, �gy ism�t a f�rfira n�zett. – De mi�rt j� az Tudjukkinek, ha van egy gyereked? – k�rdezte.

- Mert � neveli azt a gyereket, �s zsarolni tud vele engem.

A l�ny sz�ja t�gra ny�lt a csod�lkoz�st�l de a szeme el�rulta a f�rfinek, hogy kezdi �rteni az �sszef�gg�seket.

- Igen, Ginny… ez�rt nem �ltem meg Voldemortot. Azt mondta, hogy F�regfark �s Bellatrix v�geznek a l�nyommal, ha �n meg�l�m �t – mondta Harry a cip�j�t b�mulva. – �nz� voltam, Ginny. Annyira meg akartam menteni azt a gyereket, hogy hagytam Voldemortot elmenek�lni… Nem is ismertem a kisl�nyt, de m�gis fontosabbnak tartottam �t, mint azt, hogy megszabad�tsam a vil�got Voldemortt�l… csak mert az a szerencs�tlen gyerek az eny�m! – Feln�zett �s a tekintete tal�lkozott a l�ny�val. Meglep�d�tt, hogy ink�bb meg�rt�st l�tott t�kr�z�dni benne, mint megvet�st. – Soha nem fogom megbocs�tani magamnak. Minden egyes gyilkoss�g, amit Voldemort elk�vetett a p�rizsi Disneylandben �s el fog k�vetni a j�v�ben, az �n lelkemen sz�rad! Fel kellett volna �ldoznom a l�nyomat, hogy megmentsem a vil�got, de gyenge voltam… �s rosszul d�nt�ttem.

- Harry – Ginny a f�rfi kez�be cs�sztatta az ujjait – ne v�dold magad! Minden sz�l� ugyan�gy cselekedett volna.

- Val�ban? – mosolygott a f�rfi szomor�an. – Nem hiszem. A te sz�leid mind a h�t gyerek�ket �szint�n szeretik, de… azt hiszem, nem t�tov�ztak volna, hogy a helyes d�nt�st hozz�k meg… �k tudj�k, hogy Voldemort megsemmis�t�se a legfontosabb dolog a vil�gon… �n is tudtam, de figyelmen k�v�l hagytam. Ha Voldemort megsemmis�ti a vil�got, egyed�l �n leszek az, aki felel�ss� tehet� �rte.

- T�l szigor� vagy �nmagadhoz, Harry – mondta komolyan az asszony. – Ha az �n gyerekem lett volna, �n sem d�nt�ttem volna m�sk�pp.

- M�g akkor sem, ha tudtad volna, hogy a nagyapja maga Voldemort?

- Micsoda? - Ginny szeme a csod�lkoz�st�l akkora lett, mint Lun��.

Harry elh�zta a sz�j�t – A l�ny, aki elcs�b�tott… Linda… Voldemort l�nya volt. Tipikus Voldemort-humor: ’k�gy�’-nak nevezte el a l�ny�t.

- De… szent �g! Ez azt jelenti, hogy Tudjukki lefek�dt valakivel! Brrr!

Harrynek vissza kellett fognia mag�t, hogy ne kuncogjon a l�ny undorod� arckifejez�se l�tt�n. A gondolat, hogy a S�t�t Nagy�r szerelmi viszonyt folytatott valakivel, annyira felkavarta az � gyomr�t is, hogy �gy d�nt�tt, ink�bb nem pr�b�lja meg elk�pzelni.

- Igen, ezt val�sz�n� – b�lintott Harry. – �s ez azt is jelenti, hogy Voldemort �s �n most bizonyos m�rt�kig… rokonok vagyunk… � a l�nyom nagyapja. �s �lland�an fenyegeti azt a szeg�ny kicsit.

- Honnan tudod? Sosem tal�lkozt�l vele.

- L�ttam. Ma. �lmomban.

Az asszony l�that�an els�padt. – Megint vannak r�la olyan l�tom�said?

- �gy t�nik. �s nagyon furcsa, mert az ut�bbi �t �vben egyszer sem volt. Azt hittem, hogy teljesen siker�lt elsaj�t�tanom az okklumenci�t a K�rben. Ezek szerint t�vedtem.

- Tudodki… k�nozta a l�nyodat?

- Nem, de el tudn�m k�pzelni r�la. �gy t�nt, a kicsi f�l t�le, mert azt mondta, mindig b�ntja… Nagyon rem�lem, hogy nem Cruci�val k�nozza.

Ginny b�tor�t�lag megszor�totta Harry kez�t. Tudta, hogy Harry kisebbik l�ny�val is a Cruciatus v�gzett.

- M�st is l�ttam �lmomban – folytatta a f�rfi. – Voldemort azt mondta, hogy valamilyen pergamenre van sz�ks�ge, amely a halhatatlans�g titk�t rejti. B�rcsak meg tudn�m �ll�tani… de nem tudom, mert amikor ott tartott, hogy elmondja a pergamen holl�t�t, te fel�bresztett�l.

- �… sajn�lom – harapott az ajk�ba Ginny.

- Ne okold magad. Nem tudhattad, hogy f�lbeszak�tasz valamit.

- Nem okolom magam. �s nem okollak t�ged sem. Te csak �gy cselekedt�l, mint egy apa… De rettenetesen sajn�llak.

- Ne tedd. �n okoztam a bajt, magamnak. Ha kord�ban tudtam volna tartani a v�gyaimat, nem ker�ltem volna ilyen helyzetbe. B�rhogy is t�rt�nt, az �n hib�m.

- Harry… engem nem �rdekel, kinek a hib�ja, szeretlek. Minden hib�ddal egy�tt.

- T�nyleg nem �rdemellek meg t�ged – s�hajtott a f�rfi, �s k�zelebb hajolt hozz� a kagyl�fotelben. P�r pillanatig n�m�n n�ztek egym�s szem�be. Az egyetlen zajforr�s a medenc�ben �szk�l� aranyhal lubickol�sa volt.

- Nem kell meg�rdemelned engem, csak �rints meg Harry – mondta v�g�l a l�ny, �s ajk�t a f�rfi�re szor�totta.

A sell�p�ros id�k�zben t�vozott az ablak el�l – tal�n, hogy egy meghittebb helyet tal�ljon mag�nak, �s a bubor�kf�gg�ny visszag�rd�lt a hely�re, mikor Harry bal kez�vel fel�je intett (a jobb keze eg�sz m�ssal volt elfoglalva).

Ginny �gy �rezte, hogy sz�tveti a boldogs�g: v�gre megt�rt�nik!

Ebben a pillanatban lentr�l deton�ci� hallatszott.

A szerelmesp�r sz�tugrott, �s Harry azonnal lefel� ford�totta tekintet�t. Szem�veg�vel �tl�tott a padl�n.

- �tkozott hal�lfal�k! – toppantott m�rgesen. – Nem v�rhattak volna egy f�l �r�t?